A 282 pályázatból szakmai zsűri választotta ki a 26 jelöltet. Kiállításuk Esterházy Art Award – Young Scene Hungary – Short List 2021 címmel 2021. december 1-től 2022. február 13-ig látogatható a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban, Budapesten.
Az idei kiállítást az Esterházy Privatstiftung Esterházy V. Pálnak (1901–1989), a magyar tudomány és kultúra nagy mecénásának ajánlja. Egy nemrég megjelent kutatásból derült ki, hogy Esterházy Pál már 1937-ben alapított egy Esterházy-díjat. A magyar művészeti életre jelentős hatást gyakorló mecénási tevékenységét Esterházy Marcell dolgozta fel a kiállítás első termében látható videókollázsában.
Young Scene Hungary – Short List 2021
Az Esterházy Privatstiftung az Esterházy hercegi család közép-európai történelme és nagy hagyományokkal rendelkező mecénási tevékenysége folytatásaként 2009 óta egy kétévente átadott díjjal és a hozzá kapcsolódó kiállítással támogatja a magyarországi kortárs művészetet. A díjra jelölt művészeket, illetve a fejenként 5000 euróval jutalmazott három díjazottat független nemzetközi zsűri választja ki.
Az idei Esterházy Art Award-ra 282 pályázat érkezett. A figyelemre méltó mennyiségű pályaműből 26 művészt jelölt a szakmai zsűri az idei díjra. A díjhoz kapcsolódó kiállítás méreténél, központi szerepénél és a jelölt művészek gondos kiválogatásánál fogva a fiatal művészeti szcéna legmértékadóbb áttekintésének minősül.
Az Esterházy Art Award kulturális jelentősége nemcsak a kortárs művészet támogatásában rejlik, hanem abban a lehetőségben is, hogy új társadalmi tendenciákat és gondolkodásmódokat ismerjen fel.
A Short List 2021-re beválogatott pályaművek meglepően nagy része foglalkozik a materialitás és a testiség szerepével. Sok elbeszélő megközelítéssel is találkozhatunk. A korábban fontosnak tűnő absztrakt és önreflexív művészeti hagyomány azonban szinte egyáltalán nem tetten érhető.
A kiállítás megpróbálja ezeket a tendenciákat kiszolgálni: a pályaművek, amelyek korábban jellemzően izoláltan jelentek meg a térben, most dialógusba lépnek egymással. Az egyik bemutatott mű például a kiállítás összes terében, szétszórva jelenik meg. Ez a rendezési mód lehetőséget ad annak szemlélésére, hogy az így létrejövő, az egyes művészi világok határait átlépő kapcsolatok vajon termékeny barátságokat vagy éppen veszélyes konkurens szituációkat teremtenek.
A díjra jelölt, egyben kiállító művészek:
Balázs Nikolett, Bilak Krystyna, Czene Márta, Dallos Ádám, Dóra Ádám, EJTECH – Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre, Fábri Zachary, Fridvalszki Márk, Horesnyi Bálint, Kádár Emese, Kiss Adrian, Kiss Adrienn Mária, Koós Gábor, Kútvölgyi-Szabó Áron, Melkovics Tamás, Neogrády-Kiss Barnabás, Pintér Gábor, Rózsa Luca Sára, Rudas Klára, Schwéger Zsófia, Süveges Rita, Szabó Eszter, Tollas Erik, Tranker Kata, Trapp Dominika, Ulbert Ádám
A független, nemzetközi szakértői zsűri konstruktív vita eredményeként hozta meg döntését az idei három díjazottról.
A 2021-es Esterházy Art Award díjazottjai: Rózsa Luca Sára, Tranker Kata és Ulbert Ádám.
Az összesen 15 000 euró értékű díj egyenlő arányban oszlik meg a három győztes között.
A zsűri értékelése
Rózsa Luca Sára (✽1990 Budapest, Budapesten él és alkot) erős, szinte pszichoanalitikus áthallásokkal párosuló alkotásai egy hiteles és nagyon is kortárs festőművészről árulkodnak. Óriási vásznai a reneszánsz portréfestészetre emlékeztetnek, meztelen testeket ábrázolnak egy sajátos, természeti közegben. Rózsát minden festői képessége ellenére azonban nem az ábrázolás vagy reprezentáció módja érdekli igazán, ennél sokkal mélyebbre ás, a szubjektum és a természet pszichológiai szintjeit vizsgálja, az egyes személyiségeken belül uralkodó feszültségekre, sőt kettőségekre világít rá. Miközben az utópikus Árkádiát, a mából egy másik világba vezető kiutat keresi, a jövőben vagy a múltban találja magát. Művei túlságosan is illeszkednek bonyolult mindennapjainkhoz.
Tranker Kata (✽1989 Székesfehérvár, Budapesten él és alkot) az idén harmadszorra short-listás az Esterházy Art Awardon, a zsűritagok így 2015 óta kísérik figyelemmel munkásságát. A sokszor apró, efemer anyagok felhasználásával készült alkotásai idén egy merész léptékváltással nagyobb méretű szobrokká és installációkká alakultak át, melyek először a berlini Collegium Hungaricum csoportos kiállításán voltak láthatók. Antropomorf, képzeletbeli teremtményei mitológiai és őskori narratívákat szólaltatnak meg, miközben a sci-fi világát is megidézik. Művei az együttlétezés és az anyaság szubjektív, személyes tapasztalatait is tematizálják. Tranker a tudományok különböző területein folytatott megfigyeléseit ötvözi a mindennapi életbe beszivárgó és a valóságot áthágó művészetével.
Az Amszterdamban tanult Ulbert Ádám (✽1984 Budapest, Budapesten él és alkot) egyéni, kiforrott, minden ízében nemzetközi hangot képvisel a hazai művészeti színtéren. Expresszív festészete természettudományos tételeket és mitológiai toposzokat vegyít egymással, személyes narratívákat teremtve. Friss sorozatán – a családi örökség kapcsán – a japán kultúra egzotikus nyelvezetével vet számot, az elvágyódás sosem volt bizarr úticélját írva körül. Figuratív vásznai és háromdimenziós bronzszobrai felvillantják a képzelet szabadságának – ma különösen aktuális – metaforikus lehetőségeit.
Zsűritagok
Sandro Droschl, a grázi Künstlerhaus, Halle für Kunst & Medien igazgatója
Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója, Budapest
Ottrubay István, a díj alapítója, az Esterházy Privatstiftung vezérigazgatója, Eisenstadt
Rieder Gábor, PhD, az ArtKartell művészeti vezetője, művészettörténész, kurátor, művészeti szakíró, Budapest
Szegedy-Maszák Zsuzsanna, PhD, művészettörténész, kurátor, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár főmuzeológusa, Budapest
Vitus Weh, az Esterházy Privatstiftung művészeti tanácsadója, Eisenstadt
Luisa Ziaja, a Belvedere 21, Bécs kurátora.
Fenntartható támogatás
Az idei díjazottaknak 2022 tavaszán kiállítása nyílik a kismartoni Esterházy-kastély Fehér termében, illetve már egy korábbi megbízás szerint a kastély díszlépcsőházának installációját Ulbert Ádám készíti majd.
A korábbi győztesek – Horváth Dániel, Siegmund Ákos, a Borsos Lőrinc Brand (2009), Király András, Szabó Ábel, Karácsonyi László Attila (2011), Csató József, Kaliczka Patrícia, Kovács Olívia (2013), Makai Mira Dalma, Kaszás Tamás, Tibor Zsolt (2015), Keresztes Zsófi, Ezer Ákos és Nagy Imre (2017), Győri Éva Andrea, Nemes Márton, Puklus Péter (2019) – alkotói munkásságát az alapítvány továbbra is figyelemmel kíséri.
A kiállításon művészi méltatásban részesül Esterházy V. Pál (1901–1989), az első, 1937-es Esterházy Művészeti Díj alapítója. A magyar művészeti életre jelentős hatást gyakorló mecénási tevékenységét – amely a mai napig példaként szolgál az Esterházy Privatstiftung számára – Esterházy Marcell (1977) dolgozta fel E. Pál rövid története című videókollázsában.
A kiállítás első termében látható videó szubjektív feldolgozása Esterházy Pál életének és mecénási tevékenységének. Bemutatja a család történetét a különböző Esterházy-ősökön keresztül, szemelvényeket láthatunk az Esterházy-díjról szóló, 40-es évek elejéről származó sajtóhírekből, illetve felfedezhetjük az 1949-es Mindszenty-per alatt készült fényképek érdekes párhuzamát a pár évvel korábbi, festőművészek által írt köszönő levelekkel.
Az Esterházy hercegek évszázadokon át támogatták a zenét és a képzőművészeteket. Az utolsó herceg, Esterházy V. Pál is a jelentős mecénások közé tartozott – ez a tény Viskolcz Noémi friss kutatásai („A »legerősebb oszlop« – Esterházy Pál Herceg mecenatúrája a két világháború közti Magyarországon”, in: A magyar arisztokrácia társadalmi-közéleti kapcsolatai és szerepvállalása, Speculum Historiae Debreceniense – A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete Kiadványai (26), 2019) alapján került újra reflektorfénybe.
Tehetséges jogászhallgatókat és fiatal kutatóorvosokat támogatott ösztöndíjjal, megmentette a csődközelbe került Magyar Tudományos Akadémiát és a Magyar Királyi Operaházat, és nagyvonalúan patronált számos zenei rendezvényt. Korának képzőművészetét vásárlásokkal és megbízásokkal segítette.
1937-ben indította útjára az Esterházy Művészeti Díjat, amelyet 1942-ig az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ítélt oda magyar történelmi festészeti, magyar életkép-festészeti és szobrászati kategóriákban. Csak a II. világháború és az azt követő rendszerváltozás, amelynek során őt is bebörtönözték, vetett véget széleskörű mecénási tevékenységének.
Szöveg és képek forrása: Ludwig Múzeum
