fbpx

„Annyira vagyok nő, amennyire annak tartom magam”-Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Szentesi Éva legújabb könyve, A legfontosabbat utoljára hagytam címmel jelent meg, és ez tétel mondata is lehetne az írásnak. A nehezen behatárolható stílusú könyv, már megjelenése előtt csúcsokat döntött, elképesztő sikere pedig nem véletlen. Könyvajánlónk következik.

Szentesi Éva hatalmas utat járt be, mire megírta ezt a könyvet, fejlődését pedig mi, olvasók is követhettük. Nem csak a WMN magazin „hasábjain” olvashattuk szókimondó cikkeit, de hamar belekóstolt a könyvírásba is.

Éva az a fajta alkotó, akit vagy szeretnek, vagy gyűlölnek, de szinte senki számára sem semleges, és úgy tűnik, végre ő is megbékélt ezzel, már nem akar megfelelni. Első könyve, a Hamvaimból, a rákból való felépülését örökíti meg: nekem ez a könyv első olvasásra inkább egy naplónak tűnt, ami hirtelen érzéseket, lenyomatokat örökít meg egy elképesztően fájdalmas útról, ami olyan friss volt, hogy bőven Szentesiben lüktetett még.

szentesi éva
Fotó: Heszler Ramóna

A legújabb könyve: A legfontosabbat utoljára hagytam, már egy egészen más írás, egy egészen más embertől. Szentesit sokan támadták, hogy „folyton a rákról beszél”, „ez már unalmas”, „üzletet csinált a betegségéből”. Pedig ez az a téma, amiről aligha lehet túl sokat beszélni, és amit senki se kívánna magának, csak, hogy több pénzhez jusson. Ez a könyv pedig egy csodás válasz az összes olyan ember számára, akinek túl sok volt a rákból.

Szentesi Éva az írás mellett rák edukációs aktivistaként is tevékenykedik és számos előadást tart a témában, a könyvből is látszik, mennyire mélyen beleásta magát a rák minden aspektusába.

Aki egy újabb Hamvaimból írást várt, ahol tovább folytatódik a „napló”, csak most már az 5 éve tünetmentes Éva gondolataival, az talán csalódni fog. Ez a könyv egy sokszor megtört, folyamatosan gyógyuló és felnőtt Szentesi Éva írás, aki elképesztően sokat fejlődött. A könyv egyszerre lelkiutazás, és edukációs tartalommal teli „tankönyv”. Itt tényleg minden megjelenik, amit a méhnyakrákról tudni kell: a szűréstől elkezdve, az oltáson át, a betegség lehetséges tünetein és a stádiumokon keresztül minden. A könyv írásában számos szakértő és orvos is részt vett és Éva többször is kihangsúlyozza, a gyógyuláshoz nincs recept, vagyis nincs egyetlen recept, ő csak a saját történetét tudja leírni, amelyben szintén nincsenek egzakt válaszok.

Ilyen kendőzetlen és önreflexív könyvet én már nagyon régen nem olvastam és ez elképesztően pozitív csalódás volt számomra, így nem csoda, hogy szinte együltő helyemben elolvastam. Nem csak a mindenféle tabunak számító és talán kínos kérdésekről beszél, mint az inkontinencia, a korai klimax és a betegség utáni szex, de önmagáról is. Belátja a hibáit, és nem kamu és elkenő válaszokat ír akkor sem, amikor bele megy abba a fájó kérdésbe és ténybe, hogy természetes úton már nem lehet gyermeke, hiszen kivették a méhét.

Azt hiszem ez az a könyv, amit tényleg mindenkinek ajánlok: azoknak, akik szerencsére egészségesek és mindig járnak szűrésre, azoknak, akik félnek megnézetni magukat vagy nem veszik komolyan és azoknak is, akik sajnos már küzdenek ezzel a betegséggel.

Szentesi Éva mindenkihez szól és úgy érzem végre az igazi és valós hangján.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek