fbpx

Mire jó a PC-avagy hasznos-e a politikai korrektség

Minden évtizednek megvannak a maga trendi szavai, 2020-nak biztos a PC, vagyis a politikai korrektség lenne ez az unalomig ismételt kifejezése. Pedig a PC egyáltalán nem rossz dolog, sőt, borzasztóan fontos lenne az emberiség számára, csak mint minden jó kezdeményezésnél, itt is valami félresiklott. Miért ráz ki sokakat a hideg, ha meghallják ezt a szót? Miért lett egyes politikai pártoknál tiltólistás másoknál agyonhasznált a politikai korrektség? Erre kerestük a válaszokat.

Mintha az emberiségbe bele lenne kódolva, hogy csak végletekben tudjon gondolkozni: nácizmus és kommunizmus, talán a két leginkább ismert példa. Hiába jó az alapelgondolás, ha rossz emberek kezébe kerül, akik aztán megfogják, megcsavarják az elveket és a saját szájuk íze szerint változtatják meg azokat. Így pedig, akik nem férnek bele ebbe a leszűkített körbe, máris ellentábort képeznek, ami szöges ellentéte a másiknak. De hol marad az arany középút?

Ne szaladjunk ennyire előre, először tisztázzuk a politikai korrektség fogalmát. Max Tholl szerint az empátián és a másság elfogadásán van a hangsúly. A PC igyekszik mind a nyelvhasználat, mind a morális gondolkodás esetében óvatosságra inteni, nehogy egy csoport kiszoruljon vagy diszkrimináció érje. Ez eddig szép és jó, hiszen mi rossz lenne abban, ha valami elgondolkodtat, elérzékenyít? Csupán annyi, hogy valahogy ebben sem találtuk meg a mértékletességet, és valahogy itt is mindig csak egy-egy csoport van kiemelve. Az, hogy nem merek már jóízűen megenni egy négercsókot vagy beszélni arról, hogy milyen fájdalmas a menstruációm, mert ezzel megsértem a feketéket vagy a transzneműeket, azt valahol túlzásnak érzem.

Ráadásul, az elfogadás nevében sokszor a PC kultúra tagjai tudnak a legvéresszájúbbak lenni és keresztre feszíteni valakit, aki másképp gondolkodik. És nem, nem arra gondolok, amikor valaki nyíltan rasszista, antiszemita vagy nőgyűlölő esetleg. De gondoljunk bele, vajon egy világ életében fehér közösségben élő, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető társadalomban felnövő embert meg lehet-e győzni vagy csak csupán elgondolkodtatni azzal, ha egyből támadunk? Aligha.

A politikai korrektségnek arról kellene szólnia, hogy figyelembe vegyük mások érzéseit, elfogadjuk a más gondolkodást, vallást vagy szexuális beállítottságot és normális keretek között megvitassuk azokat. Ne kelljen közben buzizni vagy kurvázni a másikat, hanem empátiával fordulni az embertársunk iránt. A PC ugyanis az addig berögzült gondolkodásmódunk megváltoztatására, a világképünk újragondolására ösztönöz minket. Ami azzal járhat, hogy talán saját magunkat is megkérdőjelezzük. Ez pedig keménydió, de elképesztően hasznos lenne minden társadalom számára.

Azonban a politikai korrektséget felhasználni a saját érdekeink és hasznunk miatt, az egyik legrosszabb és legrombolóbb dolog a világ számára.

Nem kell, hogy egyetérts azzal, ha például valaki nővé operáltatja magát, mert úgy érzi rossz testbe született, de nem is szabad megkérdőjelezned az érzéseit, csupán az embert kéne nézed a test mögött. Azonban a PC nevében sokan követnek el olyan dolgokat, amit nehéz megmagyarázni és vannak, akik csupán teljesen félreértik azt. Ha kevés a nő a döntéshozásban vagy a fekete vagy éppen az ázsiai, akkor nem az a megoldás, hogy kötelezővé tesszük, hogy mostantól minden második vezető közülük kerüljön ki. Ez olyan kontraproduktív hozzáállás, amely pont az ellenkezőjét éri el. Mert megint nem az embert, a teljesítményt, a rátermettséget nézzük. Persze egyszerűbb így hozzáállni, mint tükörbe nézni, hogy fejétől bűzlik a hal, vagy olyan alapvető problémák állnak fenn, mint az oktatás hiánya, kirekesztés és diszkrimináció, amelyet ennyivel nem tudhatunk le, hogy „de hát mi felvettünk kérem szépen két feketét, cigányt, nőt az utcáról”.

Ne üljünk fel minden trendinek gondolt mozgalomnak, igenis maradjunk empatikusak, de gondolkodjunk kritikusan. Erre nagyon jó példa a Black Lives Matter kampány, amely végig söpört a világon. Az alapgondolat hasznos és jó? Természetesen. Valós a probléma? Részben igen, bár nyilván nem csupán a feketéket éri megkülönböztetés az USA-ban. Azonban engem mégis elgondolkodtatott, hogy Magyarországon mennyivel több embert háborított ez fel, mint mondjuk az itthoni romák helyzete, a szegregált oktatás és társai. Ezekhez a témákhoz ugyanis magunkba kellene nézni, kritikusnak kellene lenni és lépni kellene, talán teljesen szemléletet is váltani már az alapoktól. Amerika viszont messze van, itt túl sok fekete sem él, ellenben menő erről beszélni és #blacklivesmatter képekkel promózni magunkat, a termékünket vagy a szolgáltatásunkat. Kényelmesebb, de haszna nincs és a politikai korrektség lényege sérül ilyenkor.

Nem tudok szép konklúziót írni, mert még hatalmas út áll előttünk. Vár ránk egy csomó felismerés, meg kell tanulnunk elfogadni egymás véleményét, a kritikát, nem árt tágítani azt a bizonyos látókört. Ha ezek megvannak, akkor elkezdhetünk beszélni a politikai korrektségről, addig viszont csak cuki hashtagek és üres szavak maradnak.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek