fbpx

Őrségi gyalogtúra – kicsiknek és nagyoknak egyaránt

Szerettünk volna családostul kirándulni egyet, közösen a szabadban időt eltölteni, nem vízparton, hanem fák között. Mindenképpen egy egynapos túrával terveztünk, és éppen ezért a választásunk Őrségre, pontosabban Őriszentpéter környékére esett.

Akik nagy kéktúrajárók, nekik biztosan meg sem kottyanna ez a körülbelül 7 km, amiről a cikkem szól. Viszont a mi társaságunknak részese volt egy 5 és egy 7 éves gyerkőc, akik ezt a távolságot egy hiszti vagy könnycsepp nélkül sétálták le velünk. Úgyhogy ez az ajánlóm leginkább gyerekes családoknak szól!

Mi Zalaegerszegtől nem messziről indultunk, és körülbelül 45-50 perc volt az út Papszerig, ahonnan nyakunkba vettük az Őrséget. A kéktúra jelzését követtük, ami a képen is látszódik, csak ugye nem a teljes Őrségi útvonalát jártuk be.

Papszer és Szalafő között egy kicsit még a betonos főutat jártuk, de párszáz méter után máris ámulatba ejtett minket a Gatter fogadónál található fa, ami az Őrség egyik legöregebb kocsányos tölgyfája. Korát 400 évnél is többre becsülik! A fokozottan védett fa 30 méter magas, és mi a gyerekekkel együtt heten értük körbe.

Utunk következő állomása Szalafő központja volt, aminek egyik legfiatalabb látványossága az Életfa. Az Őrség vidékére jellemző szeres településszerkezet megörökítésére készült, és 7 ága van, annyi, ahány szere Szalafő településének. Mellette található még egy régi jégverem, ami jelenleg már nem funkcionál, de mindenképpen érdemes egy pillantást vetni rá, hogyan tárolták régen a jeget! Ezt követően aztán letértünk a főútról, és még a túraútvonal elején a focipálya és a játszótér mellett megálltunk egy utolsó pihenőre. Aztán kezdetét vette gyönyörű erdei túránk! Csodálatos környezetben sétáltunk, meghitt és csendes környék ez. Hamar köszöntött minket az élővilág, házi kecskék üdvözöltek az utunk során. És bár szinte az összes vadászlesre felmerészkedtünk, sajnos a tisztásokon, amerre haladtunk, egy állat sem mozgott, az örök nyughatatlan vizsla útitársunkon kívül. A rét után, amellett haladtunk, ismételten elérkezett egy erdei szakasz. Itt a Szala patakot követve haladtunk, amerre a kék jelzés vitt minket és közben figyeltük, hogy találjunk honos állatokat, gőtét és unkát.  Az erdő után pedig megérkeztünk Keserűszerre, ahol gyönyörű kódisállásos házakat figyelhettünk meg, ami ennek a területnek a jellegzetes háztípusa.

őrség

Majd folytatva tovább az utat Őriszentpéterre érkeztünk, ahol elsétáltunk a 16. századi téglaégetőhöz, ahol feltehetőleg égették ki a templom erődítéséhez felhasznált téglákat is annak idején. De még mielőtt megnéztük volna az Árpád-kori műemléket, a téglaégetőtől nem messze megpihentünk kicsit, és hagytuk, hogy ez a táj kápráztasson el minket:

őrség

Hazaindulásunk előtti utolsó állomás a már említett templom volt, ami az 1200-as években épült, a török veszély közeledtével, 1550 körül pedig erődítménnyé alakították, bástyákkal, sánccal és árokkal vették körül. Ezeket az árkokat pedig a mai napig nem temették be.

Körülbelül délután 4 órára ért véget a kényelmes tempójú túránk, ami után még Őriszentpéteren elfogyasztottunk egy estebédet. Nagyon kellemes időtöltés volt az a nap, ez a táv igazán felfrissítő a léleknek és a testnek is egyaránt!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek