Minden gyerek életében – ahogy régen gyerekként nekünk is – vannak azok a tantárgyak, amiket kifejezetten szeretnek, és könnyen megtanulják az azzal kapcsolatosokat, de vannak olyanok is, amiknek anyagát nagyon nehezen verik a fejükbe. Egyáltalán nem érdekli őket, nem fogékonyak rájuk. Ezzel semmi baj nincs, hiszen a különböző személyiségtípusainknak, érdeklődési köreinknek köszönhetően más és más vonz minket, ami a gyerekekre is igaz.
De emellett közre játszik az is, hogy az iskola után a gyerekek, ahogyan a felnőttek is munka után, szívesebben pihennének, játszanának inkább. Cikkeink között volt már szó arról, hogyan ne terheljük túl a gyerekeket, ebben a cikkben pedig azt fejtegetjük, hogy kinek szükséges beavatkoznia abban az esetben, ha a gyerekünknek nincs kedve tanulni vagy hosszútávon rossz jegyeket kap?
Milyen tényezők állhatnak a nem tanulás mögött?
Fontos, hogy gyermekünknek biztosítsunk egy nyugodt helyet a tanuláshoz. Elképzelhető, hogy csak csendre és nyugalomra van szüksége ahhoz, hogy tudjon koncentrálni. Lehet ez asztalnál, földön, de még az is lehet, hogy az ágyban is. Ne ódzkodjunk az újdonságoktól, inkább kísérletezzünk.
A motiváció hiánya sok esetben lehet a probléma kulcsa, hiszen mindenki szereti elkerülni azokat a helyzeteket, amiben hozzá nem értőnek, butának tűnhetünk. Ha gyerekünk nem tudja, hogyan érhetne el jó eredményt, és esetleg elhallgatja a rossz jegyeit, házi feladatait, kötelességeit, arra nem megoldás, ha büntetéssel, leszidással reagálunk. Hiszen akkor csak erősítjük benne az ezzel kapcsolatos kellemetlenséget, félelmet. Veszekedés helyett legyünk megértők, keressük meg a probléma gyökerét, és próbáljuk meg bebizonyítani a gyerekünknek, hogy a tanulás lehet sikeres és örömteli.
Jobb, ha külsős személy, tehát nem családtag tanul a gyerekkel?
Minden korosztály más segítséget igényel, de az semmiképpen nem jó, ha már a kezdetek óta együtt tanulunk velük, és folyton a gyerek mellett ülünk. Helyette alsós tagozatban tanítsuk meg inkább őket önállóan tanulni, és vezessük rá őket az ezzel kapcsolatos feladatokra: táska bepakolása, időbeosztása, stb. Természetesen, ha kérdése van vagy elakad, hallgassuk meg és segítsünk neki pontos magyarázattal.
Később, ha valamelyik tantárgyból gyengébben teljesít és tehetjük, forduljunk külsős tanító segítsége felé. Amikor nem családtag segít, hanem egy specifikus tanár, ő minden alappal rendelkezik ahhoz, hogy hatékonyan érjenek el célokat a gyerekkel a tanulmányait tekintve. Emellett nincsenek szülői elvárásai, és a gyereket érzelmileg sem tudja befolyásolni.
Milyen hátrányok jelentkezhetnek, ha szülő tanul a gyerekkel?
Ha szülőként nem tudunk a gyerekünkre koncentrálni, vagy nem tudjuk elsajátítani a kellő tudást a hatékony segítségnyújtáshoz, abban az esetben félő, hogy a gyermekünk tanulmányi előmenetelét kockáztatjuk. Ilyenkor a következő lépés a különóra.
A rendszeres együtt tanulás sajnos idővel akár még kapcsolatrombolóvá is válhat. Még a legjobb szülő-gyerek kapcsolatnál is kiderülhet nagyon hamar, hogy az adott tantárggyal kapcsolatban nem értik meg egymást. Ha pedig könnyen elveszítjük a türelmünket, amit a gyerek megérez, az hamar lerombolja a kialakított, szeretetteljes kapcsolatot. Nem hiába nem helyettesíthető a tanári tevékenységek a szülői szerepekkel.
Mivel lehet segíteni a gyerekeket a közös tanuláson túl?
A lecke otthoni kikérdezése helyett, szakértők azt javasolják, hogy inkább az adott témában beszélgessünk gyerekünkkel. Ez az úgynevezett „értő-tanulás”, amivel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a gyerekünk ne bemagolja az anyagot, hanem megértse azt.
Ezen kívül az egyik legfontosabb tényező a gyerekeknél a rend és a rendszeresség. Ha rend van a gyerek körül, akkor rend lesz a fejében is, viszont ez a szülőkön múlik. Emellett az önállósodás egy hosszú folyamat, és kétoldalú is-oda-vissza a szülőn és a gyereken is múlik-, de ami, a legfontosabb és sokszor elfelejtjük, hogy olyat ne várjunk el a gyerekünktől, amit nem tanítottunk meg neki!
