fbpx

Visszatérés Epipóba-ezután kiben bízhatunk

A 2014-ben, a 444.hu-n megjelent cikk után, csak ködösen S. tanárúrként hallhattunk az elit gimnáziumban, táborokban, majd később a tv-ben is tevékenykedő férfiról, akit mindenki csak egy zseninek titulált. Aztán nemrég nevet is kapott: Sipos Pál. És minden sokkal valóságosabb lett: a nyári táborok, a titkos találkák, az érintések és a félreérhető mondatok, na meg az erőszak is. Oláh Juditot, a Visszatérés Epipóba rendezőjét és főszereplőjét nem hagyta nyugodni a kérdés és a saját felelőssége, holott csak gyerek volt a táborozások idején.  Hogy történhetett meg mindez?

Epipó egy kitalált hely volt, ahova a 80-as években váróslistáról lehetett csak bejutni. Igazi felüdülés volt ez a gulyáskommunizmus és az úttörőtáborok színtelen, szagtalan világa mellett. Itt egy 3 héten át tartó mesevilágban lehettek a gyerekek: ahol külön törvények, vallás és még saját ellenségük is volt a gyerekeknek. Nem is tudták, milyen közel hozzájuk…A tábor hagyománya sokkal régebbre tekint vissza, és ezt élesztette fel Sipos és csapata. A nagyrészben fiúkból, kisebb részben lányokból álló csapat-a szervezők szerint ez a megfelelő arány ahhoz, hogy működőképes legyen a tábor-minden évben medvékből és boszorkányokból tevődött össze. Itt nincsenek fiúk vagy lányok, ahogy nyafogás és hiszti sem. Ha leleplezed a mesét, a varázslatot, akkor te vagy a rosszfej és téged büntetnek meg. Még akkoris, ha a kicsiket akarod megnyugtatni, akik valóban megijedtek a képzelt ellenségtől: ugyanis itt nincs helye sírásnak.

Sipos maga választotta ki a családokat, akiknek csemetéi részt vehettek a nyaraltatáson, ahogy ők hívták. Epipó a kiválasztottak földrésze volt.

Visszatérés Epipóba

Azt hihetnénk, az abúzus, csak a szegényebb, nehéz körülmények közül jövő, a kiszolgáltatott gyerekekkel történhet meg. Itt viszont mind értelmiségi, politikus vagy orvos családok gyerekeiről beszélünk.

A Visszatérés Epipóba szépen felépíti, hogy hogyan is történhetett meg ez az egész: a mechanizmus hasonló. Ahogy a gyerekek megtanulták a törvényeket Epipóban, tehát nem árulkodunk, tűrünk minden megaláztatást, hiszen különben elrontjuk a játékot, ugyanez működött Siposnál is. Ne szólj, ne állj ellen, különben kiesel a körből.

Minden résztvevő egyetértetett abban, hogy Sipos egy rendkívüli és karizmatikus figura volt már akkor is. A jófej tanár. Aki izgalmasan mesél a tananyagról, miközben felteszi a lábát az asztalra, akivel lehet haverkodni és még az igazgatót is ugratja. Ez a 80-as évek szigorában egyenesen megbabonázta az akkori fiatalokat. Ráadásul Sipos nagyon ügyesen kialakította a jutalmazási rendszerét, amivel bevont a körbe. Ahogy Epipóban medve sapkát kaptak azok, akik a legjobban teljesítettek a játékban, anélkül, hogy kiestek volna belőle, úgy az iskolában kitüntetett figyelem, suli utáni beszélgetések és akár különóra is lehetett a jutalom. Szigorúan Sipos lakásán.

A 25 éve Juditban és a többi résztvevőben munkálkodó szégyen, és elfojtás idővel utat tört magának. A Visszatérés Epipóba egy igazi feldolgozás történet, a szereplők pedig talán a végére feloldozhatják magukat. Amiért nem szólaltak fel a megalázások ellen, amelyek mindennaposok voltak a táborban, és amiért nem vették észre, hogy valami nincs rendben.

Sipos végül lebukott az iskolában, ugyanis az egyik fiú elmesélte, milyen közös kis szeánszokat szervez a többi diákkal a megbecsült tanárúr. A közös pornónézés, önkielégítés pedig azonnal kiverte a biztosítékot a szülőknél. Végül, mivel meg akarták kímélni a gyerekeket a rendőrségi eljárástól, nem történt feljelentés, a feltétel csupán annyi volt, hogy tűnjön el az iskolából és a gyerekek közeléből. Ez pedig teljesült, és Sipos meg sem állt a tv-ig, egy ifjúsági műsorig. Itt pedig még nagyobb hatalomra tett szert, mint előtte: aki nem vett részt a „játékban”, nem szerepelhetett. Végül itt is lebukott egy megnyitott levelezés miatt, ahol egy fiúval részletesen beszélték meg, mit fognak tenni egymással.

Juditot nem hagyta nyugodni a kérdés, hogy mi történt Sipossal, van-e benne valós megbánás azon túl, hogy a 2014-es cikk után valami nagyon furcsa és visszatetsző bocsánatkérés félét adott ki, amiben inkább azt bánta, hogy kiderült, mintsem valóban a történteket.

A Visszatérés Epipóba rendezője végül nagy nehezen találkozott a mára a 60-as éveiben járó egykori vezérrel, a tábor lelkével. Meglepően semmilyen volt, már nem lengte körbe az a megmagyarázhatatlan karizma, bár a helyiek szerint most is olyan, hogy lehetetlen nem figyelni rá. Ugyanis mára a badacsonyi egykori nyaralójában tengeti a napjait, amolyan remeteéletet él. Judit a több órás beszélgetés után rá kellett, hogy jöjjön, nem változott semmi.

Sipos nem érti. Nem érti mit tett, nem érti ez miért baj, és azt sem érti, hogy olyan sebet égetett ezeknek az egykori gyerekeknek a lelkébe, amelyet sokan a mai napig nem tudtak feldolgozni.

Nincs rosszabb, mint amikor egy felnőtt él vissza egy gyerek bizalmával. Az a felnőtt, akinek vigyáznia kéne rá. Mi pedig nem tehetünk mást, mint hogy mindent megpróbálunk, hogy ez ne fordulhasson elő, de legalábbis legyen következménye. És bátorítsuk azokat, akikkel ilyen vagy ehhez hasonló történt, arra, hogy álljanak ki. Mert a nyilvánosság a legnagyobb fegyver, mert nem az áldozatoknak kell szenvedniük ettől a titoktól, hanem az ilyen Siposoknak, akik azt hiszik ez így rendjén van.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek