Ha valaki azt várja ettől a cikktől, hogy lehurrogja a videójátékokat, és azt fogjuk taglalni, hogy hogyan csinál kis pszichopatákat a gyerekinkből, az csalódni fog. Én magam is úgy nőttem fel, hogy bizony játszottam velük, még lövöldözőssel is és most mégsem akarom kiirtani a családomat és a közvetlen környezetemet. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet ezzel is túlzásba esni vagy rossz irányba menni. De mik azok a sarkalatos pontok amire oda kell figyelni, mielőtt a gyerek kezébe adjuk a játékot?
Minden korosztálynak és generációnak megvannak a maga szórakozási formái, és nem hinném, hogy ha 50 évvel ezelőtt már lettek volna videójátékok, akkor az akkori gyerekek nem játszottak volna velük. Azonban, sokszor hallunk mi is olyan szélsőséges példákat, hogy valakik teljesen függővé válnak a játéktól és nagyjából csak az alap életben maradáshoz szükséges funkciókat elégítik ki. Ahogy van alkohol és drogfüggőség, úgy a videójátékokra is rá lehet állni. Ráadásul, számos cég pont erre a gyengepontra fókuszál és rá is játszik.
De ahogy az ilyen betegségeknél is lenni szokott, a legtöbb esetben, ha már tényleg beteges formát ölt a játékkal töltött órák száma, az általában valamilyen hiányra hívja fel a figyelmet. Talán nincsenek barátai a gyereknek, gúnyolják az iskolában és egy virtuális világba menekül, esetleg otthon nem kapja meg a valós figyelmet, amire vágyik és a szülőknek is egyszerűbb, hogy úgymond a számítógép neveli a gyereket. Tehát nem árt ezeken elgondolkodni, mielőtt mindenképp a videójátékot kiálltjuk ki a főgonosznak.
Hogyan szűrjünk?
Mivel a videójáték egy óriási iparággá nőtte ki magát, az mindenhol jelen van az életünkben: ott van a számítógépen, a mobilunkon és persze a külön erre kifejlesztett kütyükön is. Arról nem is beszélve, hogy az internetet elárasztották a Gamerek, akik Twitchen és Youtubeon játszanak végig élőben bizonyos játékokat, őket pedig nagyon sok és főleg fiatal nézi. Egy olyan világban, ahol a felnőtteket is simán be tudja szippantani ez az életforma és sokaknak ez a kikapcsolódás, a szülők vajon hogyan tudnak szűrni?
Ahogy a gyerekek internethasználatát is illik monitorozni, úgy azt is, hogy mivel játszik és kiket néz. Szűrjük, hogy mik azok a játékok, amelyek megfelelőek lehetnek az életkorának és az érettségi szintjének. Illetve nem árt ezekről beszélgetni is vele: hogy ez csak egy játék, és bár nagyon izgalmas, sőt, sokszor még elgondolkodtató is tud lenni, nem szabad, hogy a kelleténél jobban beszippantsa. Például számos, főleg mobiltelefonon elérhető szerepjátékos vagy szimulációs játék esetében a készítők a pénzszerzésre mennek rá. Ugyanis ezeknek a játékoknak a fő célja a fejlesztés, amely, ha nem fizetsz be egy bizonyos összeget, nagyon lassan történik meg, de addigra már képes annyira behúzni az illetőt, hogy akár nagyobb összegeket is költ rá. Az ilyen típusú videójátékoknak nincsenek valós céljai, nincs is vége soha, csupán a reklámok és a pénzszerzés az egyetlen motiváció mögöttük. Erre kifejezetten figyeljünk oda szülőként, főleg, ha nem akarunk nagyobb összegű számlát kapni a hó végén.
Próbáljunk tehát olyan játékokat engedni a gyerek közelébe, aminek esetleg van tanulsága, vagy készségfejlesztő. És mindig legyen egy határ megszabva: egy nap vagy egy héten mennyit játszhat vele, vagy például lehet ez a jutalmazási rendszer része is. Sőt, az sem ördögtől való gondolat, hogy mi is játszhatunk közösen a gyerekkel. Ma már számos olyan közösen végig vihető vagy csapatjátékot igénylő videójáték van, amely az egész családot le tudja kötni. De ha a gyerek csak szimplán szeretné megmutatni mivel játszik és hol tart benne, akkor se hurrogjuk le. Legyünk kíváncsiak és örüljünk, hogy megosztja velünk, még ha számunkra furának is tűnik, hogy ő mennyire tud örülni egy játékban elért eredménynek.
Mik az intőjelek?
Az erőszakos vagy erőszakot is tartalmazó játékok önmagukban nem lennének veszélyesek: persze csak ha a megfelelő korosztály játszik velük. Inkább arra kell figyelni, hogy az adott gyerek hogyan reagál rá, belőle mit vált ki ez a játék. Hiszen mára annyi féle és típusú játékforma létezik, amelyek addiktívak tudnak lenni és akár hetekre, hónapokra lekötik a gyereket.
A mai kutatások nem tudnak egyértelmű bizonyítékkal szolgálni sem az irányba, hogy ezek a videójátékok agressziót váltanak ki a gyerekekből, sem ennek megcáfolására. A negatív hatás közös pontja a hajlam és a sugárzott erőszak kettősének romboló hatása lehet.
Amire viszont érdemes odafigyelni, ha a gyerek tényleg egész nap csak a játékon lóg, kezd elszeparálódni a társaitól, egész nap fáradt és alig lehet felkelteni reggel. Illetve, ha a teljesítménye romlani kezd, esetleg a viselkedése is megváltozik, ingerlékenyebbé, esetleg stresszesebbé válik. Ez esetben is szeretném hozzá tenni, hogy a videójáték lehet itt is csupán egy tünet, amely egy másik, mélyebb problémára mutathat rá. Akármelyik is legyen a válasz, legyünk megértőek és odafigyelőek, próbáljunk a mélyére nézni a dolognak, nem csak kidobni a játékot, mintha ezzel meg lenne oldva bármi is.
Nehéz igazságot tenni és szülői tanácsokat se szeretnék és nem is tudnék adni. Talán annyi lehet a konklúzió, hogy itt is a következetesség és az odafigyelés, valamint a kommunikáció lehet a kulcs. Attól, hogy nekünk valami idegen, nem ismerjük és elsőre furának tűnik, nem biztos, hogy rossz, csupán ahogy mindenben, úgy a videójátékokban is a mértékletességen van a hangsúly.
