Áldozathibáztatásról szóló cikkükben került először szóba a tömegpszichózis, más néven birkaeffektus, amit rengeteg kutatás bizonyított már. És bár a jelenlegi énközpontú társadalmunk hatására szeretünk magunkra úgy gondolni, mint egy egyedi egyén, aki nem követ semmit és senkit, de valljuk be őszintén, napjainkban már kevés a saját, önálló, úttörő gondolat.
A tömegpszichózis pszichológiai háttere
Nem hiába került a 3. helyre a Maslow Piramison a „valahova tartozás” fogalma. Ez az ábra egyébként Abraham Maslow 1950-es évek környékén kidolgozott szükségletelmélete, mely a motivációkutatás egyik alaptétele. Eszerint az emberi szükségleteket hierarchikusan lehet rangsorolni, és ha a bizonyos feltételek nem teljesülnek, annak hiányában nem tudunk eljutni az önmegvalósításig.
Viselkedésünket pedig leginkább a valahova tartozás utáni vágyunk befolyásolja. Annak érdekében, hogy egy társaság, csoport befogadjon minket, képesek vagyunk a véleményünkön, cselekedeteinken változtatni aszerint, amit a többség mond. Gondoljunk csak a gyerekkori csínytettekeinkre, amikre többen vettek rá, vagy akár a gólyatáborokra, amikor lényegében az intézmények kedvéért veszünk részt furcsábbnál furcsább feladatokban, még akkor is, ha nem élvezzük azokat.
De mivel az ember társas lény, és a csoportban való létezés evolúciósan is a túlélésünk feltétele, nem meglepő, hogy az egyedüllét sok esetben boldogtalanná tesz minket, ezért kerüljük azt sok esetben. Viszont ahhoz, hogy ne legyünk egyedül, szükségünk van egy befogadó társaságra. Így tudatosan vagy tudat alatt, de főbb céljaink közé tartozik, hogy a családunk, baráti körünk, környezetünk elfogadjon minket.
Persze a megfelelési kényszer mögött több ok is állhat. Nem segít a leküzdésében a korlátok nélküli jelenlét az online térben, sem az algoritmusok, amik manipulatív módon szabályozhatják véleményeinket. De fontos itt említeni a múltbeli berögződéseinket, sebeinket is, amiknek okozói lehetnek iskolákban nem, vagy kevésbé jutalmazott gondolataink, vagy egy hierarchikusan működő munkahelyen az elnyomások.
Megoldások
Először is nem egy könnyű folyamat felismerni azt, hogyha akár magunkra nézve károsan is, de tömegtrendeket követünk vagy mások véleménye szerint cselekszünk. Hiszen boldogságunk nagy része a kapcsolataink minőségén múlik, ami miatt nagyon aktívan foglalkozunk mások észrevételeivel. Az a félelem pedig mindenkiben benne van, hogy viselkedésünk miatt elveszítjük a másikat.
Hosszútávon viszont ezzel azt érjük el, hogy mi önállóan nem leszünk képesek figyelni magunkra, és dönteni az igényeinkről, érdeklődéseinkről. Ahhoz, hogy ezt magunkban felismerjük érdemes a következő jeleket vizsgálni:
- a megfelelés érdekében beadjuk a derekunkat bizonyos döntések esetén, vagy egyetértünk azzal, amit a másik mond, de ettől nem érezzük jól magunkat
- nehezünkre esik a döntéshozás
- sok bennünk a bizonytalanság, nem tudunk határozottan vagy pozitívan nyilatkozni saját magunkról
Ilyenkor szükséges feltenni magunknak a kérdést: Mi az, ami őszintén örömöt okoz nekem, milyen értékeket képviselek, és miket szeretnék, ha szerepeket veszek fel, azt kinek a kedvéért és miért teszem?
Megbízni magunkban és döntéseinkben, vállalni mindezeket, hosszú, akár életre szóló tanulási folyamat is lehet. Sokszor előfordulhat az is, hogy őszinte kifejezéseink kényelmetlen helyzetbe hoznak minket. De fontos ezt a kockázatot vállalnunk, hiszen annak ellenére, hogy külső szemlélőként nézve nem értünk el eredményt a mondanivalónkkal vagy cselekedetünkkel, öntudatunk belül mégis fejlődik és erősödik. Ezt az állapotot pedig fontos elérnünk, hiszen minél többször vagyunk ön-azonosak, annál inkább válhatunk boldogabbá.
