Igazi vidéki idill, tudatos család, sportoló fiúgyerek, jólmenő vállalkozásvezető apa: a megtestesült magyar álom jelenik meg a Radnóti Színház legújabb darabjában, a Ginaban, amelyet a filmes munkáiról már ismert – Remélem legközelebb sikerül meghalnod – Schwechtje Mihály rendezett. De ahogy gyakran ez lenni szokott, semmi sem tökéletes, és ha közelebbről nézzük, máris látszanak a hajszálrepedések. Apró kis stiklik az életben maradásért, a teljhatalmú urak, na meg a város dicsőségei, a vízilabda csapat, akiknek még azt is meg lehet bocsájtani, ha megaláznak egy kiskorú lányt. Vajon mindenkinek ugyan annyit ér az élete, miből fakad az áldozathibáztatás és a kéz kezet most módszere: ezekre keresi a választ a Gina.
A Boros család megtestesíti a modern, értelmiségi vidéki családot: nem esznek húst, csak ha a feleség nem látja, a férj vállalkozó, a fiúk pedig bár visszahúzódó, de a mélyen tisztelt vízilabda csapat tagja.
Persze, itt is megjelennek az országot igazán jól jellemző urambátyám viszonyok, a kisebb csalások. De hát, valahogy ugye boldogulni kell. Ezért is hívja meg a család magához a befolyásos vízilabda edzőt, akivel aztán segítség helyett, nem várt fordulatot vesz az életük.
Az éjszaka közepén beállít egy nyomozónő, aki közli, hogy a fiúk, 10 csapattársával együtt a fogdán van egy kiskorú lány bántalmazásának ügyében. Ezután pedig elkezdődik egy igazi hullámvasút. Olyan alapkérdéseket renget meg ez az ügy, mint a család, a szülő gyerek kapcsolata, az igazságérzetünk és a szembenézés folyamata.
Meddig lehet és kell óvni a saját gyerekünket? A feltétlen szeretet vajon egyet jelent a feltétlen hittel is? Nehéz ezekre válaszolni, és a darabban is láthatjuk a szülők vívódását, onnantól kezdve, hogy teljesen abszurdnak vélik a vádakat, egyenesen odáig, amikor szembesülniük kell a szörnyű valósággal, még ha az ki sincs mondva.
Az előadás során olyan nagyszerű színészek alakításait láthatjuk, mint Török-Illyés Orsolya, László Zsolt vagy éppen Schneider Zoltán. De a fiatal tehetségeket sem kell félteni, a fiú, Ákos szerepében Nagy Márk és az áldozatot, Bogit alakító Hajdu Lujza is meggyőzően játszanak.
Sajnos igazán ismerős szituációkat teremt a darab a sokszor nem éppen finomkodó párbeszédjeivel és jeleneteivel: az áldozathibáztatás, a nők tárgyiasítása, még ha a főszereplő éppen csak 16 éves is, a mindennapi közbeszéd része lett.
És arra is rá kell jönnünk, hogy semmi sem az, aminek látszik: a vegán nem vegán, a jó néha rossz, a bűnért pedig nem mindig kell megbűnhődni. A hatalom a biztos és a befolyás: hiszen a külső máz, a kifelé vetített kép a fontos, nem pedig az igazság.
