Mire van szükség ahhoz, hogy tudatosan birtokoljuk a pénzünket? Hogyan találjuk meg az arany középutat a kiadásaink és a bevételeink között? Fehér Zsuzsannával készült második interjúnk során – ami az előzővel ellentétben nem csak az Y generációnak szól – ezeket fejtegettük.
Fehér Zsuzsanna 2018-ban végzett a BGE pénzügy mester szakán, alapdiplomáját is itt szerezte gazdálkodás-menedzsment szakon. 7 évig dolgozott banki szektorban, majd jelenleg pénzügyi tanácsadóként dolgozik, azon belül a hosszútávú anyagi célok megvalósítására specializálódott.
„A magyar emberek nem szeretnek a pénzről beszélni, ez számukra teljesen tabu” – kezdtük az interjúnkat Zsuzsannával. Mit gondolsz, miért jutnak gyakrabban negatív gondolatok, asszociációk az eszünkbe a pénzügyi kifejezésekről, vagy úgy összességében erről a piaci szektorról?
Amit én látok és tapasztalok, hogy sajnos sok hibás termék lett értékesítve az embereknek, amikkel rossz tapasztalatuk van. Ezért például, még mindig sokszor megfordul az emberek fejében, hogy rájuk sóznak olyan szolgáltatásokat, amikre valójában nincs is szükségük. Ugye a 2008-as válság kapcsán derült ki az, hogy mennyire nincsenek az emberek az információk birtokában, hogy az a megtakarítás vagy biztosítás, akár hitelszerződés, amit kötöttek, az nem úgy gyarapodott vagy szolgáltatott, nem úgy alakult a törlesztő, ahogy gondolták. Sajnos akkor emberek veszítették el akár teljes egészében a pénzüket, vagy a hiteltörlesztési képességüket. Ezért van bennük egy félelem, mert már vásároltak olyan terméket, amivel megégették magukat. Szerintem mindenkinek a közvetlen vagy közvetett környezetében van egy olyan személy, aki azt mondja, hogy ezzel is átverték az üzletkötők.
Sajnos volt egy olyan időszak, amikor nem túl etikusan működött ez a szolgáltatás, és a szabályozási rendszer nem minden esetben követte le időben a változó piacot. Úgy lehetett értékesíteni pénzügyi termékeket, hogy nem kellett igényfelmérést készíteni hozzá. Pedig az a legfontosabb, hiszen sose fogod magadénak érezni a terméket, ha egy sablon alapján lett neked kínálva. Szóval szerintem azért alakult ez így, mert hiányzott a megfelelő szabályozás és egy etikus magatartás.
Magyarországon az embereket kirázza a hideg a pénzügyi szakemberektől. Míg tőlünk nyugatabbra ez egy teljesen elfogadott és megbecsült szakma. De a termékekkel maga a szakma is kicsit lejáratta magát, és elvesztette ezt a becsületet, amit most vissza kell építeni, bizalmat kell nyernünk nekünk az ügyfeleinktől.
A bizalom megléte nélkül, mit javasolsz, hol találunk hiteles forrást, hol lehet és érdemes tájékozódni, mire figyeljünk például hitelfelvétel esetén?
Általánosságba véve, elsősorban mindenképp a szakembereket javaslom. Ha hitelt szeretnénk felvenni, akkor hiteltanácsadókat, hitelintézményeket látogassunk meg, és ne csak egyet, ha lehet, többet.
Jegyzeteljük, amit hallunk egy ilyen beszélgetés során, és kérjünk minél több információs anyagot!
Képzeljük magunkat bele abba az élethelyzetbe, amiről szó esik, hogy milyen futamidő mellett köteleződünk el, akár hitel akár megtakarítás esetében. Ne csak abba gondoljunk bele, hogy de jó lesz beköltözni a saját lakásomba, hanem abba is, hogy a vállalt futamidő alatt reálisan milyen élethelyzetekben találhatom magam, és ezekhez tud-e alkalmazkodni a választott pénzügyi termék. Készíthetünk ilyenkor egy optimista és pesszimista forgatókönyveket.
Azt gondolom, a legfontosabb, miután megismertük a termék kondícióit, csak akkor köteleződjünk el a termék mellett, ha mi megértettük!
Az nem baj, ha a 20 év futamidő alatt nem tudjuk feleleveníteni a termék minden pontos paraméterét, de amikor megvásároljuk vagy döntést hozunk, hogy hová köteleződünk el, akkor abban a pillanatban értsük meg például, hogy mit jelent az, hogy 5 évig fixálva lesz a törlesztőm, és hogy mi lesz a 6. évtől. Értsük meg, hogy milyen kockázatokkal jár egy termék. Tudjuk, ha beszakadnak a tőzsdék, ha változik az alapkamat, ha jön egy váratlan gazdasági esemény, akár egy járvány helyzet, amiben most is vagyunk, ezek hogyan érintenék az én hitelkonstrukciómat. De ugyanígy megtakarítási fronton is érdemes ezekkel tisztában lennünk.
Azért érdemes mindig szakemberhez fordulni, mert ők ismerik legjobban a termékeket. Ma elég nehéz olyan fórumot, blogot, vlogot találni, ami nem támogatott valamelyik intézmény vagy termék által. Én azt javaslom, hogy olvassuk el, nézzük át ezeket, de mindig érdemes megvizsgálni milyen reklámok, hirdetések futnak mögötte, és ennek függvényében értékelni az olvasottakat.
Az MNB-nek is van rengeteg mindenre keresője, összehasonlítója, de nem egyszerű használni és megérteni őket. Ezért én mindenkinek azt javaslom, hogy tanácsadóhoz forduljunk, hiszen egyébként is mindenhez, amihez nem értünk, tanácsot kérünk: autóhoz, edzéshez, stb. Aztán majd kialakul, hogy nekünk mi a szimpatikus, hatékony irány.
Ha pedig 20-30 évre elköteleződünk egy hitellel, nem szabad, hogy rossz szájízzel legyen, mert az hozzásegít minket például egy szép lakáshoz. Egyébként a biztosítással sem árt ilyen viszonyban lennünk, gondoljunk csak bele, milyen jó érzés biztonságban érezni magunkat. Összességében pedig szerintem az a lényeg, hogy mindig olyan terméket válasszunk, amivel tényleg jól érezzük magunkat, és baj esetén ne azon gondolkozzunk, hogyan szabaduljunk meg tőle, hanem hogy hogyan tartsuk meg, hogy hogyan optimalizáljuk.
De legyünk tisztában azzal is, hogy mindig ott van az a döntés, hogy te nem azt választod, amit a szakember javasol! Gyanúsnak kell lennie, ami csak ott és csak akkor érvényes, mert ez összességében nem így van.
És amit szinte senki sem szokott csinálni, pedig nagyon fontos, hogy olvassuk el a szerződéseket, dokumentumokat mielőtt aláírjuk!
Szerinted hogyan lehet megtalálni az arany középutat, hogy ne költsük el minden jövedelmünket, de ne is kuporgassuk azt?
Szerintem az egésznek az alapja a pénzhez való hozzáállás. Azt szoktam mondani, hogy vegyük úgy, mint egy előfizetés saját magunknak a későbbi jólétünkre. Ahogy a jövő hónapra hajlandóak vagyunk az internetért, tv-ért, úgy legyünk hajlandóak a 10-20-30 évvel idősebb önmagunkra is előfizetni, hogy jó életszínvonalon élhessünk x év múlva.
Az előző interjúban említett 50-30-20-as szabályt, ha nagyon el vagy adósodva, vagy kevesebb pénzből kell gazdálkodj, nem lehet tartani. De érdemes meghatározni a költési limiteket és célokat.
Például, ha az én boldogságomhoz hozzájárul az, hogy minimum hetente étterembe megyek. Ha reálisan átgondolom, azt, ha hetente négyszer, ötször eszek étteremben, az a boldogságomhoz nem biztos, hogy hozzájárul, de az biztos, hogy gyorsabban ürül ki tőle a pénztárcám.
Ilyen lehet az utazás is. Nézzük meg, hogy befolyásolja egy-egy nyaralás az éves büdzsénket. És tegyük fel magunknak a kérdést, tud nekem ez az élmény annyit adni, hogy elköltsem rá a pénzem? Természetesen nem oda szeretnék kilyukadni, hogy holnaptól senki ne járjon étterembe és utazni sem – hiszen pont most megtapasztalhatjuk, mit jelent ez egyén szinten és az érintett szektoroknak -, hanem azt, hogy megtervezve, ár-érték-élmény arányra odafigyelve tegyük ezt, mindenki a saját életmódjára lefordítva.
Tisztázzuk magunkban, hogy mi az, amire hajlandó vagyok fizetni, és ha ezt a szolgáltatást nem tudom ilyen áron megvenni, akkor azt a vásárlást halasszam el. Kérdezzem meg magamtól, hogy tényleg valóban szükségem van abban az időpontban arra a szolgáltatásra vagy tárgyra?
Érdemes konkrétan meghatározni azt is, hogy milyen anyagi céljaim vannak? Mennyi pénzt mikorra és milyen célra szeretném összegyűjteni? Így könnyebb lesz szembe állatani egy azonnali költést egy jövőbeni céllal.
A tudatos pénzbirtokláson túl, a pénzköltés az én véleményem szerint az, hogy minden egyes elköltött forint egy szavazat az adott cégnek, szolgáltatónak, márkának, hogy szeretem azt, amit csinál. Lehet, hogy ez túlzásnak tűnhet, de valamiféle értékvonalat fel kell venni ahhoz, hogy tudjuk, mire vagyunk hajlandóak költeni. Ha mindig rossz érzéssel adjuk ki a pénzt a kezünkből, akkor nem lesz jó viszonyunk a pénzzel.
Nekem tényleg sokat segített a pénzügyi kultúrám kialakításában az, hogy tudatosan vásárolok. Amúgy is állandóan bombáznak reklámokkal, és így nagyon nehéz különbséget tenni, hogy mit szeretnének nekem eladni, és mire van szükségem valójában.
Emellett jelen vannak ugye a fogyasztói társadalommal együtt járó státuszszimbólumok, amik kellenek a pozíció megvédéséhez. Pedig fontos lenne, hogy a bevételeinkhez mérten lőjük be az életszínvonalunkat, és nem többnek látszani annál, amik vagyunk, és nem a külsőségekben megmutatni azt, mert ez könnyen egy adóságspirálhoz vezethet később.
Mit gondolsz, létezik tudatos pénzbirtoklási szokás?
Tény, hogy nehéz ebben a fogyasztói társadalomban ezt elérni, pedig ez a kulcsa mindennek!
Hallottam egy érdekességet egy előadáson, ami engem is megdöbbentet. Ha hosszabb időtávról beszélgetünk, minél messzebb helyezzük el magunkat az időben, annál alacsonyabban érzékeljük a kockázatokat. Ha belegondolunk, azt szoktuk mondani, hogy a jövő baja nem ma fáj. Nem is szeretünk ezzel annyira eljátszani. Ha valamit kockázatosnak érzékelünk a jelenben, azt mindig érezzük, tapasztaljuk a bőrünkön. Attól tartunk, hogy jövőre nem lesz munkánk, de hogy 10 év múlva nem lesz munkánk, ebbe bele se gondolunk. Vagy abba, hogy 10 év múlva szegények esetleg betegek leszünk. Pedig benne van a pakliban, de távol van időben, ezért kizárjuk a mindennapokból. De ez önbecsapás. Hiszen megtörténhet, hogy akkor nehezebb lesz, mint most.
És itt jön az, hogy miért nagyon fontos, hogy egy pénzügyi kultúra jól működjön társadalmi szinten. Összetettnek tűnhet, pedig logikus:
Ha a lakosság megérti a pénzügyi termékek tartalmát, akkor jó pénzügyi döntéseket fog hozni. Ezzel csökkenti a konfliktusok kialakulását, ami most azért bőven jelen van a pénzügyi szektor és a lakosság között. De az egyértelmű, hogy a pénzügyi szektor érdeke, hogy elégedett ügyfelei legyenek. Ha jól választ a lakosság, akkor ez hozzájárul a magánszektor megtakarításainak növekedéséhez is, ezen keresztül pedig javul a hitelképesség. És akkor így a hitelképes ügyfelek alacsony kockázatú besorolást fognak kapni, ami újabb jövedelemforrást jelent az egész szektornak. Hiszen hitelképesebb lesz a társadalom, így a pénzügyi tudatosság fejlesztése nem csak az egyén, hanem az állam érdeke is. És mivel magasabb szintű pénzügyi kultúra megléte esetén a magánemberek, családok jobb pénzügyi döntései összegződnek, és emelik a megtakarítás összegét, végső soron a fogyasztás szintje is nőni fog, ami támogatja a nemzetgazdaságot. Így növelve a nemzetgazdaság stabilitását. Ez az alap. Ezért lenne nagyon fontos az iskolákban már az alapszintű oktatásba bevezetni a pénzügyi kultúrát. De alapvetően nem csak évente vagy heti szinten lenne fontos ezzel foglalkozni, hanem tudatosan beépíteni a tanrendbe. És a szülőknek is nagyon fontos, hogy neveljék erre a gyerekeket!
Hoztam egy Gárdonyi Géza idézetet, ami szerintem nagyon passzol ide befejező gondolatként:
„A pénz az okos embernek zsebben ülő szolga, az oktalan embernek pedig zsebben ülő úr.”
Pedig Gárdonyi Géza nem egy fogyasztói társadalomban élt, amikor kapta sorra a hirdetéseket, hogy milyen hiper-szuper tollat vagy tintát vegyen.
De valahogy tényleg így kellene, hogy átértékeljük, a pénz egy eszköz arra, hogy egészségesen éljünk, sportoljunk, önfejlesszünk, bármit amit szeretnénk. Nem pedig az ellenkezője, hogy csak hajtjuk a pénzt, hogy minél több legyen bármi áron.
