A szerelem érzését jobb esetben mindenki megtapasztalja az életében. Számos vers, film és egyéb alkotás született ennek az érzésnek köszönhetően. Nincs a világnak olyan szeglete, eddigi tudásunk szerint, ahol ne létezne és ne tudnának a romantikus szerelemről. Sokan képesek meghalni is érte, de akár gyilkolni is. De mégis mi ez az érzés, ami ennyire képes beszűkíteni az emberi tudatot? Most egy kicsit más szemszögből, tudományosan járjuk körbe ezt a témát.
Mi a szerelem?
Nehéz lenne pontosan definiálni egy ilyen absztrakt és eltérő érzést. Hiszen még mi magunk is tapasztalhatjuk, hogy minden kapcsolatban másképp tudjuk megélni.
A klinikai szakpszichológusok előszeretettel definiálják úgy a szerelmet, mint csak patológiák megfelelő illeszkedése, összefonódása. Hiszen amiért rajongani tudunk, az egy idő után az őrületbe is tud kergetni. Van, hogy rájövünk, a választottunk pont olyan, mint az anyánk vagy az apánk, és mi ezt akartuk elkerülni.
Nem mindegy, hogy a vágy a másik iránt épít, és többé tesz, vagy éppen rombol és leépít. Mégis, amióta ember az ember, azóta legalább olyan létszükséglet a szerelem, mint az evés vagy az ivás.
A szerelem nem csak embereknél, de állatoknál, madaraknál és emlősöknél is megfigyelhető. Ha definiálni akarjuk ezt az érzést, akkor úgy lehetne leírni, hogy ekkor a szerelem tárgyának különös jelentőséget tulajdonítunk, illetve az érzést egyszerinek, és utánozhatatlannak érezzük, illetve idealizáljuk a másikat.
De mégis mi történik ilyenkor az agyunkban? Amikor szerelmesek vagyunk, akkor az agyalaphoz közel, egy kis rész lesz aktív, az úgynevezett ventrális tegmentális terület. Ez része az agy jutalmazó rendszerének, ráadásul jóval mélyebben van, mint a tudatos gondolkodásunk vagy az érzelmeinket vezérlő struktúrák. Így már nem is meglepő, hogy miért tudunk olyan furán viselkedni, amikor szerelembe esünk.
A tudósok szerint, egy szerelmes ember agyának mintázata, hasonló vonulatokat, struktúrákat mutat, mint amikor egy kokainista vágyakozik a szer után. Szép kilátások, mi?
Ugyanis az agytörzs olyan érzelmek háttérben áll, mint a sóvárgás, akarat, motiváció vagy éppen a fókusz.
Egy boldog szerelmes ember szervezetében pedig megfigyelhető a jelentős dopamin termelődés is. Ez a hormon felelős a függőség kialakulásért, hiszen ilyenkor igazi boldogságot érez az ember, és ahogy kiürül, újra erre az érzésre vágyunk. Tehát bizony igenis rá lehet függni a romantikus érzésekre.
Ráadásul sok esetben a visszautasítás sem oldja fel ezt az érzést. Az agy jutalmazó rendszere sokkal aktívabbá tud válni, ha nem kapjuk meg, amire vagy ebben az esetben, akire vágyunk.
Tehát a szerelmünk lehet szenvedélyes, viszonzott vagy éppen fájdalmas, az emberi agy is arra van beállítva, hogy ilyenkor szinte bármit kockára tegyünk. A cél pedig, hogy megtaláljuk a megfelelő párt, akivel aztán szaporodhatunk. Ez az ősi, belénk diktált ösztön.
Persze, ez azóta a filmek, zenék és a média által sokkal árnyaltabb képet kapott, hiszen nem mindenkinek célja az utódnemzés, de a folyamat mindenképp vonzó az emberiségnek.
Meddig tart a szerelem?
Szeretnénk, ha a válasz az lenne, hogy örökké. Azonban ez nem ilyen egyszerű. A szerelemben megfigyelhető nyugtalanságot, csökkent étvágyat és alvásigényt, a szerelmesre beszűkült figyelmet részben a magas dopamin, de részben a magas noradrenalin szint okozza. Ha ez az érzés és állapot folyamatosan fennállna, az nem lenne hosszú távon egészséges.
A szerelem fontos része a kötődés kialakulása, amely ha evolúciós szempontból nézzük, az utódok biztonságos fejlődését szolgálja.
A szerelem előreprogramozottan olyan 2-3 évig tart, majd átveszi a helyét a kötődés, ha ez azonban nem alakul ki, akkor az érzés elhal.
A férfiakban és a nőkben is egyaránt termelődő oxytocin, és a férfiakban termelődő vasopressin nagyon fontos szerepet játszik a szerelemben: ezek a hormonok segítik elő a kötődést és az intimitást a két fél között.
A szerelem kezdetekor mindenkiben magas a tesztoszteronszint, ezért égnek nagyon magas lángon. Ennek szintje azonban később lanyhul, ahogy átveszi a helyét a kötődés, ez pedig nem véletlenül van így. Hiszen ilyenkor már nem csak egymás után vágyakozunk, hanem tudunk figyelni a munkánkra, önmagunkra és egyéb dolgokra is.
A szex nem egyenlő a szerelemmel
Ebbe a témakörbe tartozik véleményem szerint, hogy főleg a kezdeti szakaszban ne tévesszük össze a szerelmet a fizikai vonzódással.
Bár a szex és főleg a jó szex elősegíti a kötődést még nem egyenlő azzal, ha valaki szerelmes. Még az agyunkban is különböző folyamatok zajlanak ilyenkor. A libidónak az ösztrogén és az androgén a fő hajtóereje, a szerelembeesés hormonálisan jóval összetettebb. Főleg a dopamin és a noradrenalin, valamint a szerotonin alacsony szintjéhez kötött.
Ahhoz, hogy valóban kötődjünk valakihez, sok tényezőnek kell összeállnia. Evolúciós szinten úgy vagyunk összerakva, hogy a szaporodás érdekében olyan biokémiai folyamatok induljanak el, amik segítik a kötődést. Viszont a társasszerelem kialakulásában már megint más hormonok játszanak szerepet.
De ha nem akarjuk ennyire tudományosan megközelíteni, akkor is biztos tapasztaltuk már, és ez főleg a nők esetében igaz, hogy még ha nem is tetszett valaki annyira, szex után többet láttunk bele. Pedig ezek hamis érzelmek, ezért nem szabad túlgondolni.
A szerelem tehát egy nehezen kézzel fogható valami, bár az látszik, hogy ilyenkor a szervezetünkben is számos folyamat játszódik le. Mégis, ettől még nem lesz kevésbé fennkölt vagy csodálatos érzés, inkább csak még igazibb.
