Sokan hajtogatják, hogy manapság már kihalófélben vannak az igazi férfiak (persze ez vica versa megy, az igazi nők is állítólag már csak elvétve járnak ezen a Földön). Sokan szeretik, mint egy nosztalgiával fűszerezve megalkotni a valódi férfi képét, aki egykor létezett, de hát kérem szépen, mára már teljesen nyoma veszett.
Pedig ha jól belegondolunk, csupán a világ változott. Persze ettől még joggal várhatunk el olyan tulajdonságokat egy férfitól, hogy tiszteljen, legyen udvarias, stb. De ez inkább minden emberre kellene, hogy igaz legyen. Ha jól átgondolod azokat a tipikus külső és belső tulajdonságokat, amiket általában elvárnak a férfiaktól, akkor te vagy a te választottad minden pontnak megfelel? Aligha, és ezzel nincs is semmi gond.
Nem kell mindenkinek erősnek, magasnak, védelmezőnek lennie, aki egyszerre romantikus, gyengéd is, és megvéd téged a széltől, vihartól, vagyis minden rossztól. Ugyanis időközben már a nőknek se lett szükségük helyettük intézkedő és gondolkodó férfiakra, hiszen már tök jól elboldogulnak egyedül. Emiatt állhat fenn talán egy kis zavar az éterben, hogy akkor most mégis kinek mi a szerepe.
Kinek a pap, kinek a papné
Van, akik az igazi macsókhoz, a rosszfiúkhoz vonzódik. Tudjátok, azokhoz a James Dean hasonmásokhoz, akik védelmezőek, magabiztosak és még a cigicsikket is olyan hanyag eleganciával pattintják ki az ujjaik közül, hogy az ember térde is beleremeg. Azonban mások számára az ilyen férfi típus inkább hasonlít egy úthengerre, aki agresszív, birtokló és csak úgy amblokk túl sok neki.
Nem úgy, mint a feminim férfiak, akik gyengédek és kisfiús bájukkal csavarják az ujjuk köré a nőket. Ők igazán empatikusnak, lelkisnek és gondoskodónak tűnhetnek, akikkel mindig lehet egy nagyot beszélgetni. Azonban mások gyámoltalannak és gyengének láthatják őket, akik felett anyáskodni kell.
Szóval nincs igazság, tényleg mindenkinek mást és mást jelent az igazi férfi. Helyette sokkal inkább igazi társról beszélhetünk.
De akkor mégis min múlik a vonzalom? Mivel a tulajdonságok egy emberen belül is folyamatosan változhatnak és keveredhetnek, így felesleges is lenne kikiáltani bizonyos követelményeket, hogy na ettől és ettől lesz valaki igazán férfi. Mégis akadnak olyan ősi, belénk kódolt ösztönök, amik miatt a mai napig nem engedtük ezt a témát. Hogy ezt jobban megértsük, segítségül kell hívnom Carl Gustav Jungot.
Jung elmélete szerint ugyanis léteznek archetípusok, az úgynevezett animusz és anima. Ezek azt a tudást testesítik meg az ember elméjében, amit az evolúció során az ellentétes nemről felhalmozott és eltárolt. Egyszerűen fogalmazva az animusz a nő fejében élő „férfi”, míg az anima pedig a férfi fejében élő „nő” képzete. Ezt azonban nagyban formálja a neveltetésünk, a kultúra, amelyben felnövünk és az egyéb tapasztalások.
Ahogy Jung is mondja, minden férfi magában hordozza az Éváját. Vagyis felesleges, olyan tévképzeteket kergetni, hogy milyen az igazi férfi, és ez alapján keresni párt, vagy megítélni bárkit, aki ettől eltér. Ugyanis minden egyén függő, és mindenki a magához, a számára leginkább illő párt, férfit és nőt keresi. Hiszen végeredményben nem csupán egy férfibe vagy nőbe szeretünk bele, hanem egy emberbe, aki elképesztően sokszínű tud lenni. Hála az égnek.
