Kevin Leman, pszichológus 1967 óta tanulmányozza a születési sorrendet. Úgy véli, a testvérek személyiségbeli különbségének titka kizárólag a születési sorrendben rejlik, függetlenül attól, hogy a szülők hogyan bánnak a gyermekeikkel. Utánajártunk, hogy alátámaszthatjuk-e ezt az állítást.
Elsőszülött gyermek személyiségjegyei
Egyszerűen azáltal, hogy ő a szülők első gyermeke, természetesen az ösztön és a kísérletek, illetve tévedések keverékével nevelődik. Ez a tény gyakran készteti a szülőket arra, hogy úgy tanítsák őt, ahogy a nagy könyvben is meg van írva: rendkívül figyelmesek vele, szigorúak, és szabályokat állítanak fel számára. Ez pedig gyakran ahhoz vezet, hogy az elsőszülött gyerekek perfekcionisták lesznek, illetve mindig arra törekednek, hogy a szüleik kedvében járjanak. Az, hogy már gyerekként mini-felnőttként viselkednek pedig azzal magyarázható, hogy az elsőszülöttek nagyon sok időt töltenek szüleik jelenlétében. Éppen ezért ők is szorgalmasak és igyekeznek mindenben kitűnni. Így felnőttkorukra megbízhatóak, lelkiismeretesek, jól strukturáltak, ám irányításmániásak és folyton teljesíteni akarók, viszont óvatos emberekké válhatnak.
Az elsőszülött hozzászokik, hogy a figyelem középpontjában van akár évekig, mielőtt megérkezne testvére. És bár sok szülő időt fordít arra, hogy megmagyarázza első gyermekének, hogy hamarosan kistestvére lesz, ez a gyerek nézőpontjából nem annyira egyszerű. Frank Farley – a philadelphiai Temple Egyetem pszichológusa – szerint ennek az osztatlan figyelemnek sok köze lehet ahhoz, hogy az elsőszülöttek gyakran miért túlteljesítők, perfekcionisták. Ők azon túl, hogy általában magasabb eredményeket érnek el az IQ teszteken, és több iskolai végzetséggel rendelkeznek, mint testvéreik, gyakran jobban is keresnek anyagilag, mint a többiek a sorban.
Ennek a sikernek viszont ára van. Az elsőszülöttek általában félnek a kudarctól, ezért sokszor semmivel nem elégedettek, amit megvalósítanak. És mivel tartanak attól, hogy hibáznak, hajlamosak ragaszkodni az őszinte, etikus, morális értékekhez. Ez azzal is járhat, hogy általában rugalmatlanok, nem szeretik a változásokat és félnek kilépni a komfortzónájukból.
Továbbá mivel az elsőszülötteket gyakran sok felelősséggel ruházzák fel otthon – legyen szó házimunkáról, vagy kisebb testvérek felügyeletéről – gyorsan megtanulják a felelősségtudatot, ebből kifolyólag nagyon megbízhatóak is. Ez a teher viszont akár túlzott stresszhez is vezethet egy életen át az olyan gyermekek számára, akik folyamatosan nyomást éreznek, hogy tökéletesnek kell lenniük a szüleik szemében.
Középső gyermek személyiségjegyei
Ha egy pár úgy dönt, hogy második gyermeket vállal, akkor általában – a korábbi tapasztalatok miatt – kevesebb szigorral nevelheti másodszülöttjét. De az is lehet, hogy vele kevésbé figyelmesek, mivel másik gyerek is van az életükben. Éppen ezért a középső gyermek gyakran az emberek kedvében akar járni, hiszen kevesebb figyelmet kap az idősebb, vagy fiatalabb testvéréhez képest. Emiatt érezheti úgy, hogy mindenből kihagyják. Meri Wallace terapeuta szerint felmerülhet benne a kérdés, hogy „Mivel nem vagyok a legidősebb, sem a legfiatalabb, akkor ki vagyok én?”. Ez a fajta helykeresés viszont arra késztetheti őt, hogy nyomot hagyjon a környezetében, hiszen a szülői figyelmet nem rá fordítják. Ezen kívül sokszor a középső gyerekekre lehet a legnehezebben nyomást gyakorolni, mivel sokszor a nagyobbik testvérüket utánozzák. Általánosságban elmondható, hogy a középsők a születési sorrend alapján emberkedvelő, kissé lázadó, ám békéltető jegyeket viselnek, társasági emberek és sok, mély barátságot kötnek.
A középső szülöttek gyakran úsznak az árral, ezért jól alkalmazkodnak. Ha egy kisebb testvér megérkezik a családba, meg kell tanulniuk, hogyan kell kompromisszumokat kötni annak érdekében, hogy mindenkihez illeszkedjenek. Nem meglepő, hogy könnyebben értenek egyet a dolgokkal, mint idősebb vagy fiatalabb testvéreik. Mivel otthon kevesebb figyelmet kaphatnak, így általában erősebb köteléket kötnek a barátokkal és kevésbé kötődnek családjukhoz, mint testvéreik. Ők azok, akik elmennek kirándulni idegen családdal, vagy barátaiknál alszanak.
Kihívás számára viszont, hogy egészen addig ő volt a család csecsemője, míg kisebbik testvére meg nem fosztotta őt a „tróntól”. Sajnos ezért tisztában vannak azzal, hogy nem kapnak annyi szülői figyelmet, mint idősebb vagy kisebb testvéreik. Úgy érzik, hogy igényeiket, akaratukat figyelmen kívül hagyják. Emiatt a középső gyerekek nehéz helyzetben vannak a családban, mert azt gondolhatják, hogy nem becsülik meg, sőt kihagyják őket. Viszont van némi érvényesség ebben. A thebabywebsite.com brit „Szülői erőforrás” felmérése szerint a háromgyerekes szülők harmada elismeri, hogy a középső gyermekére sokkal kevesebb figyelmet fordít, mint a másik kettőre.
Legfiatalabb gyermek
A legfiatalabb gyermekek általában a legszabadabbak a szülők magatartása miatt a második (vagy harmadik, negyedik, ötödik) nevelésben. A család legkisebbje szórakoztató, gondtalan, ám manipulatív, figyelemfelkeltő akár énközpontú tulajdonsággal is bírhat, és szeret eljárni otthonról.
Erőssége, hogy míg az utolsó szülöttek általában nem a legerősebbek vagy a legintelligensebbek a szobában, ezért saját maguk fejlesztik ki a figyelem elérésének módját. Nekik zsigerből jön, hogy elbűvöljék a környezetüket. Nem meglepő, hogy sok színész és humorista egyébként a család legkisebbje. Így a szabadabb szellemű legkisebb szülöttek jóval nyitottabbak a nem mindennapi tapasztalatokra, akár kockázatokra is, mint a testvéreik. Ez megjelenhet olyan egyszerű területen is, mint a sport.
Küzdelem számukra viszont, hogy úgy érezhetik, minden, amit csinálnak, az egyáltalán nem fontos. Egyik teljesítményük sem tűnhet eredetinek, hiszen előtte testvéreik már megtanultak felállni, járni, beszélni, olvasni, biciklizni. Ezért a szülők akár kevésbé is reagálhatnak spontán örömmel ezekre a mérföldkövekre. Sőt, ha a legkisebbek kicsit le vannak maradva, előfordul, hogy a szülők nyomást gyakorolnak rájuk azzal, hogy a nagyobbik testvérük ennyi idősen képes volt már például bilibe pisilni. Emellett a legkisebbek megtanulják használni ezt a szerepüket a manipulálásra is, annak érdekében, hogy elérjék mindazt, amit szeretnének. Ők kevésbé fegyelmezettek, és a szülők gyakrabban kényeztetik el őket, ha házimunkáról vagy szabályokról van szó, vagyis nem kötik őket ugyanazok az elvárások, mint testvéreiket.
Egyke gyermek
Egyedülálló gyereknek lenni egyedülálló helyzet is. Anélkül, hogy a testvérek versenyeznének egymással, az egyetlen gyermek kisajátítja magának szülei figyelmét, energiáit, de nem csak rövid időre, hanem élete végéig. Valójában ettől a gyermek olyan pozícióba kerül, mint egy „szuper-elsőszülött”, vagyis az első gyermek jegyei sokszorosodnak benne: élvezheti a kiváltságot, és persze egyúttal a terhet, hogy szülei minden támogatása és elvárása az ő vállára hullik. Így ezek a gyerekek a legtöbb esetben életkoruknak megfelelően viselkednek, gyakran perfekcionisták, lelkiismeretesek, szorgalmasak és vezető beállítottságúak. Ők azok, akik megérdemelnének egy külön cikket egykeségük miatt, ezért hamarosan részletezzük, milyen testvérek nélkül felnőni.
Természetesen az itt leírtak nem szóról szóra illeszkednek ránk, hiszen más egyéb impulzusok és körülmények során is változnak a személyiségjegyeink. Viszont érdemes lehet a párhuzamokat felismerni, tanulni belőlük, és ezáltal is közelebb kerülni önmagunkhoz és testvéreinkhez.
