Ahhoz, hogy gyermekeink részt vegyenek a házimunkában, ne adj’ Isten kérés nélkül saját maguktól, ahhoz érdemes már nagyon kicsi korban erre nevelni őket. A Mindset Pszichológia egyik szerzője, Károly Fruzsina cikkében olvashatjuk, hogy ezt már 2-3 éves koruk körül elkezdhetjük. Ilyenkor persze azért még egy kocsimosást nem lehet a gyerekre bízni, de nagyon apró, szinte játékos feladatokba be lehet vonni a totyogókat. Hiszen ebben a korban ez nekik még a felfedezést jelenti. Olyasmikre gondoljunk itt, mint a szennyesruhák odacipelése a mosógéphez a szobájából, vagy a játékok elrendezése, ezutóbbinál például érvelhetünk azzal, hogy a játékok a helyükön tudnak kényelmesen aludni. Nagyon fontos azonban, hogy ilyenkor a pozitív megerősítést részesítsük előnyben! Mert teljesen természetes, ha egy kétéves nem rak valamit tökéletesen a helyére, de lényeges, hogy értékeljük, hogy megpróbálta, és segítsük, buzdítsuk a továbbiakban!
Az óvodás korosztály
A 4-5 évesek már egészen sok dolgot meg tudnak csinálni. Ami esetükben fontos, hogy mutassuk meg nekik, mit, hogyan csináljanak, és itt se feledkezzünk meg a pozitív megerősítésről. Ne arra összpontosítsunk, hogy milyen eredménnyel végeztek el valamit, hanem arra, hogy bevonjuk őket minél több feladat megismerésébe, természetesen egészséges határok között. Mit értünk ezalatt? A gyermek legfőbb feladata az, hogy gyermek lehessen, nem pedig kiskatona. Emellett azonban meg lehet kérni, hogy alkalomadtán segítsen a virágöntözésben, a ruhák elpakolásában, vagy a terítés egyes részeiben. Ha valamire különösen kíváncsi, akkor engedjük meg neki, hogy abban bontakozzon ki. Tiltakozására például reflektálhatunk választós játékkal, melyik feladatot szeretné inkább elvégezni. Vagy kisebb jutalmazást is alkalmazhatunk, hogy ha elpakolja ezeket a játékokat, akkor például két mesét olvasunk neki este egy helyett.
A kisiskolások és a házimunka
A 6-10 éves korosztály már ügyes annyira, hogy szép lassan olyasmiket is rájuk bízhassunk, mint a szemét kivitele, a házikedvenc etetése, itatása, teregetés, vagy éppen a saját uzsonnájuk elkészítésében való segédkezés. Azonban ekkor is és minden korosztályban ügyeljünk arra, hogy ez ne menjen se tanulás, se a gyermeki lét rovására. Továbbra is legyen idejük megélni a játszás és a szabadidő lehetőségeit, de szép lassan vegyenek részt rutinszerűen a ház körüli feladatokban is. Fontos látni továbbra is azt, hogy a gyerek sok esetben magától nem fog nekiállni semmilyen házimunkának, ha nem része ez az életének kicsi kora óta. Ne várjunk el tőle rendszerességet, ha nem tanítottuk meg, hogyan kell azt kivitelezni. Azzal, hogy utólag megjegyezzük, hogy nem csinált meg valamit, azzal nem fogjuk ösztönözni. Szülőként viszont megadhatjuk neki azt a háttértudást, amit eszköztárába beépítve nem csak az otthoni tennivalókat fogja elvégezni, de a jövőben is hasznára válhat. Ebben a korban kezdhetjük azzal, hogy minden reggel be kell ágyaznia. Ha egy ilyen apró rutinhoz hozzászokik, az elősegíti majd a többit is.
A bűvös kamaszkor
Ez talán a legkritikusabb időszak, főleg akkor, ha addig nem vezettük be a rendszeres segítségnyújtást a gyerekek életébe. Ez esetben nagyon nehéz lesz rávenni őket bármire, mert nem szoktak hozzá, hogy ez a kötelességeik közé tartozik. Viszont sosem késő! Mivel tinédzser korban már azért nagyjából szinte minden jellegű házimunka elvégzésére képes a gyerekünk, így bátran felállíthatunk egy házimunkarendet. Ebben a korban is érdemes feltenni ilyenkor a kérdést, hogy ki, mit vállal szívesen, ezzel a testvérek közötti harcot is megelőzhetjük. Készítsünk ehhez egy táblázatot is, amire post it-tel kiragasztjuk az aznapi teendőket! Motiválhatjuk őket azzal, hogy mikor kész vannak, letéphetik onnan az adott cetlit, ami körülbelül olyan jó érzéssel tölti majd el őket, mint mikor egy listányi teendőből húzunk ki egy pontot.
Illetve ebben a korban is alkalmazzuk a jutalmazás rendszerét. Hogy ezt miben mérjük, az teljesen szubjektív. Lehet zsebpénzkiegészítés, de ebben az esetben ez egy különálló összeg legyen. Hiszen a zsebpénznek magának a feladata a pénzzel való bánás és a spórolás megtanítása, ezt ne vonjuk össze a házimunkával. Illetve hozhatunk olyan szabályt is, hogy akkor mehet el a hétvégi buliba vagy moziba, ha addigra elvégzi a ráeső feladatokat. Ezzel megtanítjuk arra, hogy érdemes időben befejezni mindent, mert akkor több idő jut a szórakozásra. Továbbá egyben megóvjuk a felnőttkori halogatástól is, tehát ezzel csak jól jár a tinédzser. Igyekezzünk azonban arra figyelni, hogy ha többen vannak testvérek, akkor mindig igazságos legyen a munka és a jutalmazás eloszlása is, hogy ez egy fajta inspirációs gyakorlat legyen, ne pedig egy újabb konfliktus alapja közöttük.
Mutassunk példát!
A gyerekek számára a szülők az első és legfontosabb példa, pici koruktól kezdve őket utánozzák. Éppen ezért, ha a felnőttek rendetlenek, vagy csak panaszkodnak, hogy mennyi mindent kell megcsinálni még, akkor a gyerek szemében a feladatok negatív dolgokként fognak megjelenni. Hiszen ha anyának és apának semmi kedve nincs hozzá, akkor az biztosan valami rossz lehet csak. Ha mi szülők magunk sem rendszerben élünk, nem pakolunk el magunk után és nem csináljuk meg a feladatainkat, akkor ugyanezt a mintát adjuk át gyermekeinknek. Ennélfogva pedig nem várhatjuk el tőlük, hogy maguktól ellenkező képpen cselekedjenek! Olyasmit követelhetünk, amit magunk is megteszünk, ezért érdemes minden esetben önreflexióval kezdeni a dolgokat. Ha pedig felépítettük a mi kis hatékony rendszerünket, akkor tanítsuk meg erre gyermekeinket is.
