A fordítói szabadsággal élve leginkább a „te csatornád”-ként interpretálható, egyfajta meghitt és bensőséges hangulatot, plusz szoros személyek közti szinergiát ígérő név a szerény kezdetek és ígéretes folytatás után mára az audiovizuális tartalomszolgáltatás cseppet sem bensőséges hangulatú és szoros személyek közti szinergiát biztosító Góliátja lett. S mint olyan, a recept e kolosszális siker esetében is rendkívül egyszerű: Végy egy kamerát, vagy bármilyen vizuális tartalomgyártásra alkalmas eszközt, esetleg programot. Ha mindez megvan, kapcsold be, csinálj rajta, előtte, felette, alatta, mellette vagy épp benne valamit, amit aztán a csatornádra feltöltve ossz meg potenciális nézők milliárdjaival. Az alapvető felhasználási feltételeken kívül semmilyen esztétikai vagy tartalmi követelménynek nem kell megfelelni, egy-egy anyag elkészítésének csak az alkotó képzelete és képességei szabhatnak határt. Legyen szó a relativitáselmélet animált összefoglalásáról, a legtutibb elsőrandis smink elkészítéséről, vagy macskánk szokatlan viselkedésének a rögzítéséről, a „mit” és a „miképp” is teljes mértékben a készítő akaratán és preferenciáin múlik.
Széleskörű térhódításának esszenciája pedig pontosan ez, a könnyen elsajátítható, kevés hozzávalóból összeállítható recept. Ez a felhasználó- és tartalomgyártóbarát működés egyszerre ígér az egyik félnek médiakarriert, rendezői, szerkesztői és műsorvezetői pozíciót, míg a másik oldalon lévőket zsíros programigazgatói pozíciókkal, szabadsággal, és kötetlenséggel kecsegteti. Szolgáltató és fogyasztó kéz a kézben járulnak hozzá a platform folyamatos, 0-24-es működéséhez, ami a mérete ellenére is egyfajta közösségi felhangot ígérő felület, ráadásul könnyen hozzáférhető bármelyik számítástechnikai eszközünkön. A magasfokú mobilitás és látszólagos interaktivitás okán elsősorban a fiatalabb korosztály kedvelt információlelőhelye, a televíziós csatornák egyre öregedő korosztályával ellentétben a YouTube elsősorban a tízeseket, húszasokat és harmincasokat vonzza, mind gyártói, mind pedig fogyasztói oldalról. Köztük hoz létre egyfajta csalóka illúziót, kinek a könnyű meggazdagodást, exhibicionista vágyálmainak megélését, és a szereplés iránti rajongás beteljesítését, kinek pedig a megtekintett tartalmak feletti abszolút kontrollt, valamint a rajongott csatornához, ezáltal pedig az imádott celebhez/influenszerhez való szoros, már-már személyes kötődést ígérve.
Ideális miliő, alkotói integritásukat megőrző kreátorok, és a megtekintett tartalmak feletti kontrollal rendelkező felhasználók. Mindezen kedvező, a lehető legoptimálisabb működést megteremtő összetevők ellenére is egyre gyakoribbak a YouTube üzletpolitikájával kapcsolatban megfogalmazott kritikák. Legyen szó a ködös felhasználási feltételek betartásáról, a felmerülő tartalmakat szűrő, osztályozó és ajánló algoritmusok sokszor problematikus működéséről vagy a beágyazott, és az esetek többségében át sem ugorható reklámok elszaporodásáról, nagyjából minden kritika egy eredőre vezethető vissza: az ember kapzsiságra és kiszipolyozásra hajlamos természetére. Arra a levetkőzhetetlen vágyra, hogy minden eredendően jól működő rendszerbe beleavatkozzunk, lehetőleg a jószándék legkisebb jele nélkül. Nagytőke, óriásvállalati befolyásolás, hirdetői manipulálás, kusza gondolataimban ezek mind egymás szinonimái.
Környékezzük meg a saját tehetsége és kreativitása okán népszerűvé vált vloggert, animátort, énekest, dalszerzőt, filmrendezőt, rajzmestert egy távolról is jól látható összeggel, manipuláljuk a videókat ajánló algoritmust a felhasználói szokásokból összeállított digitális profil szerint, miközben szanaszét bombázzuk a felhasználó agyát percenként jelentkező reklámok áradatával. Minden kezdeti jószándék és minőségi fejlődés iránti vágy mára egy fontos, minden alapelvet felülíró összetevő köré szerveződik, ami nem más, mint a pénz. Ami önmagában még azonban nem indokolná a platform működéséből való egyre vadabb kiábrándulási hullámot. Hiszen az elmúlt évek világossá tették, hogy a kezdetben még csak önmaguk és néhány kósza követőjük szórakoztatására készített tartalmak felelősei szép lassan korunk szupersztárjai lettek, akik milliókat képesek inspirálni, ösztönözni és befolyásolni. Meg persze ugyanennyit keresni is.
A szeretett hobbi ezáltal óhatatlanul válik egy stresszes vállalkozássá, ahol a minél magasabb kattintásszám elérése, a lehető legtöbb reklám beágyazása és a kínált tartalmak sokkal inkább üzleti, mint meggyőződésbeli szemlélet mentén történő gyártása a cél. Egyre többet akarunk egyre kevesebb áldozat árán, semmit sem csinálni és mégis mindent megkapni. Ez a fajta, jellemzően a fiatalabb generációra illő attitűd okolható azért, hogy kedvenc filmkritikusunk soron következő recenzióját valamelyik gyorsétteremlánc egységében rögzíti, hogy kedvenc sportolónk csakis egyfajta energizáló italt fogyaszt futás közben, vagy, hogy szeretett vloggerünk minden este AZON A BIZONYOS ágymatracon piheni ki a nap fáradalmait.
Hogy mit lehet mindebből levonni, mi ennek a hosszú évek óta tartó matematikai műveletnek az eredménye, az amennyire nem világos, legalább annyira sötét is, épp ezért felkészültséget, óvatosságot és intelligens használatot kíván. A tartalmakat gyártók, és a tartalmakat fogyasztók egy nagyobb hányada jellemzően a könnyen befolyásolható, különböző üzletpolitikai gyarlóságokat kevésbé ismerő és átlátó korosztály tagjai. Fontos lenne az ő ismereteiket elmélyíteni, szélesíteni nem pusztán a YouTube, de úgy cakumpakk a teljes internetes világ által kínált tartalmak, információk és ingerek jótékony és konstruktív elsajátíthatóságával kapcsolatban is.
