Ha jelen sorok olvasásának időpontjától függően nem is hajszálpontosan, mindenesetre hozzávetőlegesen épp egy éve, jelesül 2020. november 19-én élesedett első írásom a Kollektív magazin hasábjain.
Azoknak, akik letudnák egyben a filmek és a gasztronómia iránti rajongásukat és azoknak, akik épp a diétájuk egy olyan stádiumában vannak, hogy ha már enni nem is, legalább nézni hadd lehessen.
A jó pap holtig tanul, szokták mondani. A pontatlan újságíró pedig levon, átgondol és módosít, ha kell. Így eddigi gasztronómiai indíttatású toplistáimat követően a tökéletes vagy legjobb helyett megelégszem a kedvenc ilyen-olyan lelőhelyek felsorolásával.
Ha valami pirított hamburgerzsemlén nyugvó salátalevélre fektetett, karamellizált lilahagymától, olvadó sajttól és zsenge paradicsomtól lucskos darálthúsos pogácsára vágynátok.
A Netflix saját gyártású koreai sorozata, a Squid Game az idei év, de talán a Covid 19-éra legnagyobb fekete lyuka, ami néhány, de maximum 1-2 hét leforgása alatt nyelte magába a teljes kulturális szektort.
Hoztam egy brownie receptet azokra a pillanatokra, amikor az egészséges életmód melletti sziklaszilárd elköteleződésünkön felülkerekedő dekadens édességek iránti vágyunkat azért csak visszatartja valamelyest még pislákoló eltökéltségünk és tudatosságunk.
Meg Zakopanéban, mert lehet, hogy a hazai az igazi, ha utónászúttal egybekötött szülinapi kiruccanásról van szó, de az ember azért csak megadja ennek a szoros eseménykonstellációnak a módját.
Meglehet, hogy egy szakértői javaslatok mentén összeállított napi rutint átültetni a gyakorlatba felér a világ megváltásával, mégis a jobbá válás egyik alapkövetelménye. Sajáttestes teszt következik!
Valljuk be őszintén, hogy fővárosunk közlekedésügyileg minden eddiginél labilisabb idegállapotba került, forr és morajlik, ahogy egyesek kettő, mások négy keréken üvöltik a magukét a másiknak, meg mutogatnak és célozgatnak éppen aktuális célpontjuk vélt vagy valós szellemi fogyatékosságára.
Sokan kérdeztétek (senki), hogy meglett felnőtt létemre miként vagyok képes gyermeki lelkesedéssel viseltetni egy TV-képernyőn futó, kontroller által irányított pixelfolyamért.
Ha jelen sorok olvasásának időpontjától függően nem is hajszálpontosan, mindenesetre hozzávetőlegesen épp egy éve, jelesül 2020. november 19-én élesedett első írásom a Kollektív magazin hasábjain.
Azoknak, akik letudnák egyben a filmek és a gasztronómia iránti rajongásukat és azoknak, akik épp a diétájuk egy olyan stádiumában vannak, hogy ha már enni nem is, legalább nézni hadd lehessen.
A jó pap holtig tanul, szokták mondani. A pontatlan újságíró pedig levon, átgondol és módosít, ha kell. Így eddigi gasztronómiai indíttatású toplistáimat követően a tökéletes vagy legjobb helyett megelégszem a kedvenc ilyen-olyan lelőhelyek felsorolásával.
Ha valami pirított hamburgerzsemlén nyugvó salátalevélre fektetett, karamellizált lilahagymától, olvadó sajttól és zsenge paradicsomtól lucskos darálthúsos pogácsára vágynátok.
A Netflix saját gyártású koreai sorozata, a Squid Game az idei év, de talán a Covid 19-éra legnagyobb fekete lyuka, ami néhány, de maximum 1-2 hét leforgása alatt nyelte magába a teljes kulturális szektort.
Hoztam egy brownie receptet azokra a pillanatokra, amikor az egészséges életmód melletti sziklaszilárd elköteleződésünkön felülkerekedő dekadens édességek iránti vágyunkat azért csak visszatartja valamelyest még pislákoló eltökéltségünk és tudatosságunk.
Meg Zakopanéban, mert lehet, hogy a hazai az igazi, ha utónászúttal egybekötött szülinapi kiruccanásról van szó, de az ember azért csak megadja ennek a szoros eseménykonstellációnak a módját.
Meglehet, hogy egy szakértői javaslatok mentén összeállított napi rutint átültetni a gyakorlatba felér a világ megváltásával, mégis a jobbá válás egyik alapkövetelménye. Sajáttestes teszt következik!
Valljuk be őszintén, hogy fővárosunk közlekedésügyileg minden eddiginél labilisabb idegállapotba került, forr és morajlik, ahogy egyesek kettő, mások négy keréken üvöltik a magukét a másiknak, meg mutogatnak és célozgatnak éppen aktuális célpontjuk vélt vagy valós szellemi fogyatékosságára.
Sokan kérdeztétek (senki), hogy meglett felnőtt létemre miként vagyok képes gyermeki lelkesedéssel viseltetni egy TV-képernyőn futó, kontroller által irányított pixelfolyamért.
