fbpx

Mi tesz minket üressé, motiválatlanná?

Elmehetsz sétálni, kirándulni, aludhatsz eleget, körbe veheted magad barátokkal, de amíg nem tudod, hogy mi okozza motivációd hiányát, addig ezek nem fognak segíteni. Ennél sokkal mélyebb akadályokról van szó, ami van, hogy a tudat alatt zajlik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

A motiváció hiányának elképesztően romboló hatása van, és észre se vesszük, hogy mennyire mélyre tudunk süllyedni általa. A legtöbb esetben ez tudatalatti stratégiákból származik. Akár olyan berögzült nevelési módszer is meghatározhatja, hogy gyermekkorodban kiabáltak veled, ha nem csináltad meg, amire kértek. Ez akkor valószínűleg ahelyett, hogy ösztönzött volna, csak még jobban elvette a kedved az egésztől, a mai napig pusztítást okozva benned. Ettől és ehhez hasonló berögződésektől kell megszabadulnunk, és helyette felépítenünk olyan metódust, amik segít motiváltnak lenni. A cikkben hét ilyen jelenségről írok, ami a neuro-lingvisztikus programot veszi alapul. Olvass tovább, és döntsd el, melyik igaz rád!

Az úgynevezett öndiktatúra

Legyünk őszinték, senki sem szereti, ha utasítgatják. Mégis, a legtöbb esetben ezt csináljuk magunkkal és a fejünk tele van ilyen és ehhez hasonló mondatokkal:

Kezdj el dolgozni!
Na, elég már a pihenésből!
Ne légy ilyen lusta!
Ezt most kell megcsinálnod!
Hogy lehetsz ennyire béna?

Amikor ezeket az utasításokat adod magadnak, akkor egyetlen dolog történik: lázadsz a parancsaid ellen, és nem leszel hajlandó megmozdulni a tennivalók elvégzése érdekében.

Sokunk fejében ilyenkor egy szülői hang, ex-barát vagy -barátnő, de akár régi főnök beszél, hogy elérje, hogy együttműködjünk az ő napirendjével. Ennek viszont csak az lesz az eredménye, hogy dühös leszel rájuk és ezáltal kevesebbet akarsz tenni. Pedig ez a hang nem másé, hanem a tiéd, ami élből sikertelenségre van beállítva.

Ennek a motivációs hiánynak a gyógyítása az, ha úgy beszélsz magaddal, mint egy jó barát. Inspiráld magad olyan dolgokra, amiket igazán szeretnél. És ami a legfontosabb, hogy légy megértő magaddal! A legtöbbünk viszont el se tudja képzelni, hogy kedves legyen saját személyével. Pedig lehetséges az önbecsülésen és nem az önbüntetésen alapuló kapcsolat kialakítása magunkkal.

Túlterheltség

A túlterheltség egy olyan mentalitás, ami határozottan képes megölni a motivációt. Érdekes módon mégsem kell sokat tenni ahhoz, hogy egyesek könnyen túl sokat vállaljanak. Emiatt pedig tehetetlennek és frusztráltnak érzik magukat. Ehhez akár a piszkos edényekkel teli mosogató bámulása is elég lehet.

Ez a jelenség két okból történhet. Az egyik, hogy nem tanultad meg, hogy a feladatokat több részre kell osztani a hatékonyság érdekében. A másik pedig, hogy életed kezdeti szakaszában, egy bizonyos helyzetben úgy érezted, képtelen vagy tenni magadért, esetleg valaki másért, és ez a tehetetlenség egy fajta pszichológiai kötődéssé alakult, ami azóta is akadályoz. Vagyis a tudatalattink rögzítette, hogy egykor abban a helyzetben mit éreztél, és mikor újra hasonló szituációban találod magad, akkor visszanyúl ahhoz az emlékhez,  és egyfajta védekező mechanizmusként figyelmeztet rá, hogy ez már egyszer megtörtént veled, vigyázz!  Ez a tehetetlenség sok ember számára általános, és a tennivalók féktelen áradata ilyenkor az elfojtott tehetetlenség végeredménye. Az önmotiváció ennek az ellentéte, ezért azoknak, akik megszokták, hogy tehetetlennek érzik magukat, meg kell tanulniuk használni saját erejüket.

Ezen két dologgal segíthetünk. Először is tudatosan oszd fel a feladataidat, a lehető legkisebb darabokra, és képzelj el minden egyes részt világosan. Majd ennek mentén valósítsd meg őket. Ha ez már megy, mégis túlvállaltnak érzed magad, akkor bontsd vissza ezt a tehetetlenségérzést az eredetéig, egészen addig, amíg nem találod meg az összefüggéseket. Egy bizonyos ponton és talán egy külső személy segítségével képes leszel elengedni ezt az érzést.

A kötődési elmélet az emberek közötti kapcsolatokra vonatkozó pszichológiai, evolúciós és etológiai elmélet. Legfontosabb üzenete, hogy a kisgyermekeknek kapcsolatokat kell kialakítaniuk legalább egy elsődleges gondozóval a normális társadalmi és érzelmi fejlődés érdekében. Az elméletet John Bowlyby pszichiáter és pszichoanalitikus fogalmazta meg és dolgozta ki. Erről többet itt olvashatsz.

Amikor mindenkinek meg akarsz felelni

A krónikus megfelelési vágy képes megzavarni a munkád és a magánéleted is. Hogyan okozhatja mindez a motiváció hiányát benned? Egyszerű a válasz. Mielőtt motiválttá válnál, tudnod kell, mit szeretnél. Ha túlságosan arra összpontosítasz, hogy másoknak örömet szerezz, akkor végezetül nem lesz ötleted arra, hogy te mire vágysz, vagy, hogy egyáltalán te magad ki vagy.

Ilyenkor az önmotiváció olyan motivációvá alakul, amit mások várnak el tőled. Ezt úgy tudod elengedni, ha megismered a szükségleteidet és egyensúlyba hozod azokat más emberek igényeivel. A megoldás az önfelfedezés útja.

A gyakorlatban viszont nehéz lesz meggyőzni magadat abban, hogy fókuszálj magadra többet. Főleg ha eddig azt tanultad, hogy az helytelen, hiszen magadat előre helyezni önzőség. Pedig a saját igényeiddel és vágyaiddal tisztában lenni egyáltalán nem baj! Valójában, ha tudatában vagy azzal, hogy ki vagy, az segít másoknak is kapcsolódni veled. Hiszen ha elhanyagolod az igényeidet és csúnya szóval élve szolgává válsz, akkor neheztelni fogsz az emberekre, ezáltal nagyon könnyen eltávolodhatsz tőlük.

Ez a jelenség egyébként olyan hétköznapi dolgokban is mutatkozhat, mint például a chat. Ha munka közben folyamatosan válaszolsz az ismerőseid által küldött bejövő üzenetekre, akkor azzal is tudatalatt csak azt bizonygatod magadban, hogy mások az elsők, és nem te magad.

A fókusz nem jó irányból való megközelítése

Ha egy számunkra rossz, kellemetlen feladatra kell fókuszálnunk, az képes megölni a motivációt. Ezzel már mindenki találkozott. Hiszen sajnos a legtöbb esetben olyan feladatokat, kötelességeket kell elvégeznünk, amik nem tesznek minket boldoggá. Ilyenek a takarítás, mosogatás, pénzügyi dolgok, mozgás vagy unalmasabb munkahelyi feladatok, amiket hajlamosak vagyunk elkerülni, mert egyszerűen nem szórakoztatóak.

Ha egy ilyen feladatra gondolsz, mi jut róla eszedbe? Az, hogy ez nagyon unalmas, és nem akarod megcsinálni? El kell, hogy szomorítsalak, ez így nem fog menni.

Azok, akik hajlamosak ezeknek a nyűgös feladatoknak a gyors elvégzésére – meglepetés! –  másképp állnak hozzájuk. Ahelyett, hogy a feladat elvégzésének rossz oldalára fókuszálnak – vagyis, hogy unalmas, macerás, stb. – inkább a kész feladatra összpontosítanak. Vagyis ahelyett, hogy a mosogatásra gondol, a tiszta konyha jut eszébe. A futópadon való szenvedés helyett pedig képzeld el azt, hogy edzés után remekül fogod magad érezni.

Ha egy feladattal végzel, a pozitív eredmények és a jó érzés, hogy kész vagy ad egy lökést, amivel nagyobb lendülettel aztán tovább tudsz haladni.

Egy bizonyos katasztrófa általi motiváció

Egyesek szerint a motiváció csak az utolsó lehetséges pillanatban jön létre, amikor a további feladatkésleltetés lehetséges katasztrofális következményekkel járna. Pedig ez is inkább egy megszokott módja a motiválatlanság fenntartásának, ezért ne csináld!

Az ágyadban fekszel, már a 7. alkalommal nyomtad meg a Szundi gombot a telefonon. Arra gondolsz, ha most nem kelsz fel, akkor megint elkésel a munkából, esetleg elveszíted az állásod, ami miatt nem tudsz lakbért fizetni, és ezt követően nem lesz hol laknod. Így végül szorongással, de felkelsz az ágyból. Ezek az úgynevezett függőben lévő katasztrófák természetesen növelik a motivációt. És az is igaz, hogy egyes emberek nyomás alatt jobban teljesítenek. A probléma ebben az esetben viszont az, hogy ez hihetetlen nagy károkat okoz testben és lélekben egyaránt.

A motiváció ezen formájának a középpontjában a passzivitás áll. Addig lustálkodsz, amíg külső körülmények nem vesznek rá arra, hogy cselekedj. A passzivitás feloldása abban rejlik, hogy növeljük a motivációt belülről. Ez pedig az önbecsülésen és a személyes felelősségen alapul. Amikor már kellőképp tiszteled önmagad és másokat ahhoz, hogy cselekedj, amikor kell, akkor végre sikerül felhagynod azzal az érzéssel, hogy a világ és a külső körülmények irányítsanak téged. Ezt követően szabadon felismerheted, hogy te vagy a felelős, és már nem kell megvárnod, amíg a külvilág cselekvésre kényszerít.

Öntagadási szokások

A motiválatlanság hiányának hátterében az öntagadáshoz való ragaszkodás is állhat. Ha 100%-ban motivált lennél, többet teljesítenél, és rengeteg kiteljesedést tapasztalnál az életed során. Viszont hányan félünk ettől a kiteljesedéstől! Ha nem tapasztaltunk sok boldogságot az életünkben, akkor egyszerűen nem bízunk benne. Helyette közelebb áll hozzánk a hiány, az üresség, a melankólia érzése.

Az, hogy nem merünk boldogok lenni, mert félünk attól, hogy másfajta, jobb életet éljünk, szintén pszichológiai kötődések jellege. Ragaszkodunk ahhoz, amit ismerünk, és nehézzé tesszük saját magunk számára azt is, hogy ezeket a negatív dolgokat elengedjük. Hiszen a motiválttá válás ebben az esetben csak ismeretlen területhez vezethet, ami megfélemlít minket.

Ismerjük fel ezeket a káros ragaszkodásainkat, kérjünk külső segítséget, ha folyamatosan ugyanazon a céltalan úton találjuk magunkat. A negatív kötődések elengedése a lehető legmélyebb és leghatásosabb gyógymód. Képzeld csak el, hol járnál már, ha nem lenne konfliktus benned, ami megakadályoz abban, hogy haladj a célod felé.

A hamis elégedettség   

Az úgynevezett jó élet is megnehezítheti a motivációt. Hiszen az élettel való elégedettség elriaszthat attól, hogy megmássz más hegyeket is. Viszont ez lehet egy hamis megelégedés is, ami valójában az önbecsapás egyik formája. Ez arra késztethet minket, hogy elhiggyük, minden rendben van, pedig valójában nincs. Sok lusta és motiválatlan ember túlzottan elégedett.

Ha felelősséget vállalsz a munkádért, a cselekedeteiért, és mellette megteremted a saját önállóságodat, akkor bátran élvezd az elégedettséget. De ha még mindig nem léptél ki a szülői komfortból, hogy magad ura légy, akkor itt az ideje, hogy megtaláld a lehetőséget arra, hogy elengedd ezt a hamis elégedettséged. Ebben az esetben egy egészséges adag elégedetlenség lenne a megoldás.

Függetlenül attól, hogy hatástalan a motivációs stratégia, amit használsz, a lényeg, hogy valójában nem létezik motiválatlanság! Hiszen akkor soha nem olvastad volna el ezt a cikket, igaz? Megtetted az első lépést. A megfejtés csupán, hogy olyan egyéni módszereket használjunk, ami az eddig nem működőek ellentéte. A trükk, hogy kiderítsd, melyik mechanizmus rögzült nálad annak idején, a megoldás pedig, hogy ezt el tudd engedni, és helyette képes legyél a motivációd elősegítésére és erősítésére.  

Hirdetés

Instagram

HIRDETÉS

Kapcsolódó cikkek


Warning: Undefined variable $posts in /home/bodizhu1/public_html/_sites/kollektivmagazin/wp-content/themes/hello-theme-child-master/functions.php on line 32