fbpx

Kilépni a szegregált mátrixból – Roma történelem új szemlélettel

A Nemzetközi Roma Nap és az Első Roma Világkongresszus ötvenedik évfordulója alkalmából különkiadással jelentkezett az Ame Panzh informális roma csoport.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Az ünnepi kibeszélőben Orsós Julianna, Márton Joci, Suha Nikolett és Farkas Laci, Fedorkó Boglárka moderálásával a cigány himnusz és zászló mögé néztek, a műsor középpontjában a roma történelem eddig alig vizsgált összefüggései és ellentmondásai álltak.

A teljes adás elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=BEddQw-ZCnY&t=1s


Mindannyian elmesélték, hogy a Nemzetközi Roma Nap és a világkongresszus
évfordulója inkább felnőttkorukban vált számukra fontossá, főként az ezekhez
kapcsolódó közösségi élmények hatására. Szükséges magukat ünnepelni, de talán még
hatékonyabban lehetne a jelenhez kapcsolni ezt a napot, ha a megemlékezéseken nem
csak középkorú vagy annál idősebb férfiak jutnának szóhoz, hanem fiatalok és nők is.
Farkas Laci szerint sokszor maguk a romák sincsenek tisztában a saját
eredettörténetükkel, és sok a félinformáció, amit tisztázni kellene.

A cigány szó etimológiáját két irányból szokás megközelíteni. Az egyik az „atszinganosz” görög
szóból eredezteti, mely érinthetetlent jelent, és ezt kötötték össze az indiai kasztrendszerrel. A másik megközelítés szerint kipcsák-szláv közvetítőkön a törökből került a magyarba a cikan, cigan szóból és eredetileg nincstelent, földönfutót jelentett.

Ennek kapcsán muszáj megjegyezni, hogy ugyanebből alakult ki magyar-lengyel közvetítéssel egy másik szavunk, a szegény. A középkor végén, kora újkor elején a cigánynak tekinthető népesség egyet jelentett tehát nemcsak a legszegényebb rétegekkel, hanem az indiai eredetű bevándorlókkal is. A cigányság egységei azonban sem nyelvükben, sem kultúrájukban nem voltak hasonlóak egymáshoz, azonban mindegyik vándorló nép már akkor rendszerszintű elnyomástól szenvedett.

A ma Magyarországon ismert három roma csoport a 17-18. század fordulójára alakult ki. Orsós Julianna úgy látja, hogy a roma történelem kutatása elszigetelődött, pedig a megértéséhez mindig a megfelelő korszak kontextusában kellene vele foglalkozni. Cigányságról szóló középkori forrás kevés van, és nem tudhatjuk, hogy az említett csoportok egy az egyben megfeleltethetők-e a mai roma csoportoknak. Ennek ellenére a különböző középkori oklevelekben előforduló pharao, Aegyptiacus, cyganus, zingarus szavakat a cigány népcsoporttal kezdték azonosítani a történészek. Ezek a források egyébként arról tanúskodnak, hogy a 15-16. században királyi fennhatóság alá tartozhattak. Képi források (festmények, fametszetek) elemzésekor sem áll rendelkezésre túl sok támpont, a feltételezett viseletükön kívül. Ráadásul sokszor évszázadokkal később, már kialakult előítéletek birtokában kezdték azt állítani, hogy
ezek cigányábrázolások. A romák korai történetének felderítését nem könnyíti meg, hogy ebben a korszakban ők maguk még egyáltalán nem írták le a saját történeteiket.

Mária Terézia és a felvilágosult abszolutizmus korába már Márton Joci kalauzolta át minket. A cigányokban potenciált látott a hatalom, és úgy vélték, akkor lehetne csak kiaknázni, ha „jobb belátásra” bírják, letelepítik, megkeresztelik és a földesurak szolgálatába állítják őket. A plébánosokat kötelezték is a roma gyerekek oktatására. Ekkor jelent meg a cigányokról való diskurzusban az a mai napig jelen lévő felfogás, hogy gondoskodni kell róluk, mert maguk képtelenek rá. Tudatos asszimilációs eszközökkel megpróbálták tiltani a saját nyelv használatát, az öltözködést, illetve a
gyerekeket is gyakorta kiemelték a családokból. A törekvések nem jártak sikerrel, nem sokkal később azonban megkezdődött a cigányság romanticizálása, mint a természettel harmóniában élő, romlatlan népé – ez viszont a másság kultuszát erősítette.

Ezután egy nagy ugrással a Kádár-korszak által okozott károkról beszélt Suha Nikolett, melyben a különböző politikai-szociális kísérletek tárgya volt a cigányság. Az állam ismét megcélozta a letelepítésüket, átnevelésüket és asszimilációjukat, de ezek legfeljebb a megbélyegzést és a szegénység, az elnyomás újratermelődését érték el. A
„fekete vonat” kifejezés például a munkába ingázó romák miatt született meg. A lakhatásukat a települések szélén, tömbökben, a többségi társadalomtól leválasztva képzelte a vezetés, és a gyerekek oktatása szintén évtizedekig szegregáltan, kisegítő osztályokban vagy intézményekben zajlott, esélyt sem adva a felzárkózásra.

Összegzésként Márton Joci elmondta, hogy jót tenne a romáknak amerikai példán, a fekete történelem hónapja mintáján egy roma történelem hónap, így nagyobb hangsúlyt kapna, mennyi mindent kell még feltérképeznünk ezzel kapcsolatban. Farkas Laci a különböző kisebbségek közti együttérzést hiányolja, szerinte ezek az elnyomott csoportok együttes erővel többet érnének el a saját magukról való beszédben is. Orsós Julianna az egzotizált, kisajátított roma történelemkutatás és a hősképek helyett a korszakba beágyazott, specializált kutatást szorgalmazza. Suha Nikolett hasonló véleményen volt, szerinte fontos lenne kilépni a szegregált mátrixból és kontextusba
helyezni a romák történelmét, mert csak így lehet lebontani a kialakult hamis képet.

Forrás.

Hirdetés

Instagram

HIRDETÉS

Kapcsolódó cikkek

rákszűrés