2021 áprilisában egy magyar férfi, nevezett én úgy határoz, hogy az egészséges táplálkozással kapcsolatos többlettudás birtokában újra megnézi és kiértékeli a filmben látottakat. Indokolt-e a hype, érthető-e az Oscar-nevezés, detektálható-e a kultstátusz forrása? Igen, nem, is-is. Nagyjából ezek a feltett kérdésekre adható válaszok, mert noha kellően harsány és figyelemfelkeltő Morgan Spurlock kísérlete, legalább annyira félrevezető is, hiszen egy alapvetően hibás, és a végeredményt már a startvonalnál bebiztosító felütéssel indít. Nem azt vizsgálja ugyanis, hogy egészségtelen-e a gyorséttermek kínálatára napi rendszerességgel rárabolni, hanem igyekszik minél drasztikusabb módon a szánkba rágni, hogy ha nem muszáj, ne a dupla Big Mac menü mellé rendelt cukormentes kólától érezzük magunkat egészségpápának.
Ez az alapvetően hibás tényfeltárói-oknyomozói attitűd aztán szállította is a várt eredményt: jelentős túlsúly, bekrepált máj, aggasztó egészségügyi értékek, csökkent libidó, cukorfüggőség, általános levertség, extrém hangulatingadozás, aggódó szakemberek, szörnyülködő élettárs, a kapott értékeken hüledező dietetikus, én meg csak ültem, és nem értettem, mi van. Hiszen a csávó amellett, hogy egyoldalúan étkezett, a napi kalóriaszükséglete kétszeresét ette, amikor csak lehetett mindenből nagyot vagy extranagyot kért, jó cukrosan, dupla adag zsírral, érzékien meghintve koleszterinnel. Egy ilyen táplálkozástani rémálom bármilyen tetszőleges konstrukcióban hasonló mértékben módosítja egészségi állapotunkat, nem kell zsírt zsírral enni ahhoz, hogy rövid időn belül valamilyen hiánybetegségünk vagy belsőszervi, esetleg hormonális rendellenességünk alakuljon ki.
A cél szentesíti az eszközt, szokták volt mondani, engem pedig ez az egész arra inspirált, hogy a gyorsétteremláncok által kínált tápanyagszörnyek romantizálása nélkül rámutassak arra, hogy kellő tudatossággal, mértékletességgel és találékonysággal ezeken a helyeken is fellelhetőek kedvezőbb opciók. A puding próbája az evés alapon arra vetemedtem, hogy három különböző Franchise, három különböző fogásából és egy opcionális nassolni valóból összeállítsak egy a saját kalória- és tápanyagigényeimnek megfelelő menüsort.
Reggeli – Subway
Tojásos-sonkás szendvics (15centi) – 420 kalória
Sült krumpli (130g) – 180 kalória
Veggie delite saláta – 50 kalória
A szendvicskirály, ahol néhány, lehetőleg kevés szelet sonka, egy kiskifli és egy csapott marék zöldség némely háromfogásos menüsort nyújtó étterem árszínvonalával vetekszik. Mindezek ellenére a szigorúan vett gyorséttermek közül még a Subwayt tartom kínált tápérték szempontjából a legvállalhatóbb opciónak, ahol még az alapanyagokat sem szégyellik annyira, hogy hátul gubbasztva tákolják össze belőlük a rendelt ételt. Noha alapvetően szénhidrátba csomagolt proteint és zöldségeket kínálnak, ezek kedvünk szerint variálhatók. Reggeli lévén egy tojásos-sonkás szendvicsre esett a választásom, némi sültkrumplival és egy jókora zöldsalátával lefojtva. Mind kalóriában, mind pedig ízélményben a hozzá rendelt mézes-mustáros öntet az egyik legjobb dolog, ami történhet az emberrel. De bármi megfelelő lehet, ami nem majonéz alapú vagy édeskés beütésű, ezek ugyanis bármely étterem esetében a nyolcas pályán megbúvó, egészségesnek indult salátánkat vagy szendvicsünket kalóriaszörnnyé változtató kiegészítők.
Ebéd – Burger King
CHICKEN WHOPPER (majonéz nélkül) – 405 kalória
Édesburgonya hasáb – 162 kalória
Egy teljesértékű WHOPPER kalóriatartalma 725-re rúg, de amint csirkemellre cseréljük a tűzön grillezett marhahúst, és száműzzük az étterem honlapja szerint krémes, valójában haszontalan zsíroktól tocsogó majonézt, máris megspóroltunk magunknak egy adag frissen sütött édesburgonyát köretnek. Ezek összesített energiatartalma ráadásul még így is csak 567, ami akár még egy plusz adag sültkrumpli megrendelését is eredményezhetné, én azonban perverz mód szeretem este gusztustalanra zabálni magam, így megtartom a kalóriajattot, és kárörvendéssel teli jóllakottsággal távoztam.
Vacsora – McDonald’s
McWrap sült csirkemellfilé szelettel (2db) – 650 kalória
Forró almás pite – 252 kalória
A gyorsétterem, ahova már eleve öt kiló plusszal lépünk be, és amint kettőt kacsintunk, koleszterinszintünk az egekbe lő, miközben 754 százalékkal megnöveltük a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Legalábbis a tesztem apropójául szolgáló film szerint, a helyzet viszont az, hogy a McDonald’s-ban sem csak baconos, duplasajtos meg duplazsíros cuccok vannak. Tény, hogy kínálatuk nagy részétől egy magára valamit is adó orthorexiás a haját tépné, engem viszont keményebb fából faragtak, sas szemem pedig rögtön ki is szúrt némi tortillába tekert grillcsirkét, így ha már lúd, legyen kövér alapon kértem is belőle kettőt. Fehérjetartalmát tekintve a legjobb fogásnak számító kapást megünnepelvén pedig egy forró almás pitével tettem fel a koronát napom végére.
Ezen a nem túl pénztárcabarát napon az összesítés alapján tökéletesen megütöttem a napi kalóriakeretemet. Kellő mennyiségű fehérjével járultam hozzá izomzatom megőrzéséhez és építéséhez, nem haladtam meg a telített zsírok egészségügyi szakemberek által javasolt napi maximumát. Miközben elfogyasztottam 22 gramm rostot, ami ugyan az ajánlott 25 alatt van, de jócskán megugorja az amerikaiak cirka 15 grammos átlagát.
A konklúzió? Bármily sajnálatos is, de nem a finomított szénhidrátokkal és cukorral, sem a telített zsírokkal, de még csak nem is a génmanipulált élelmiszerekkel van a probléma. Sokkal inkább velünk, illetve természetünk mértéktelenségre való hajlamával, ezeknek az alapvetően nem káros ételek egészségügyi kockázat határán túli fogyasztásával. Életünk számos pontja követel tőlünk tudatosságot, önfegyelmet és tárgyfókuszt, miért pont egészségünk esetében spórolnánk meg némi minimális agymunkát?
