fbpx
Én, mint a család legkisebb tagja, egy, mostanra talán megbékélt nővérrel a hátam mögött tudok nyilatkozni, hogy működőképes ez a testvér dolog. Bár hozzá kell tennem, hogy azért kaptam második névnek a Petrát, mivel a testvérem csak így engedett haza a kórházból, szóval nem sokon múlt.

De nézzük, mire is kell figyelnünk, és hogyan kerüljük el vagy kezeljük a testvér féltékenységet.

Hogyan készítsük fel a gyereket?

Amint megtudjuk az örömhírt, vagyis, hogy jön a következő gyerkőc (persze várjuk meg, amíg letelik a kritikus időszak), beszéljünk nyíltan a nagyobbal. Meséljük el neki, a saját értelmi szintjének megfelelően, – attól függően hány éves – hogy mostantól nagytesó lesz. Próbáljunk kedvet csinálni neki ehhez, mondjuk el neki, hogy ez mennyire klassz dolog, és mennyi mindent tudnak majd együtt csinálni.

Persze, sok gyerekben ez félelmet kelthet, de mindenképp már az elején biztosítsuk afelől, hogy őt ugyan úgy fogjuk szeretni, és emiatt egy percig se aggódjon.

Természetes, hogy mi is aggódunk, hogy a nagyobb hogyan fogadja a hírt, de igyekezzünk, hogy ez ne látszódjon rajtunk, hiszen attól ő is megijedhet. Beszélgessünk vele sokat a tesó érkezéséről, hogy mikor születik, és hogyan fog ezek után alakulni a család közös élete. Fontos azonban, hogy legyünk vele végig őszinték, és ne akarjuk cukormázba csomagolni a dolgot, és a pozitív tényezők mellett, a nehézségekre is készítsük fel. Hiszen egy csecsemővel jó ideig nem fog tudni még igazán mit kezdeni a leendő nagytestvér, emellett egy újszülött nagyon sok energiát és figyelmet igényel, ami pedig akaratlanul is tőle fog majd elvenni időt.

Ahogy majd nő a pocakunk, úgy lesz a gyerek is egyre kíváncsibb a bennünk zajló folyamatokra, és persze arra, hogy mégis hogy lesz a kisbaba és hogyan bújik majd ki. Ne jöjjünk zavarba és igyekezzünk neki válaszolni minden kérdésre. Persze, nem kell túl részletezni, a lehető legegyszerűbb módon magyarázzuk el neki. Ebben számos képeskönyv is segítségünkre lehet, amivel talán könnyebb megértetni vele ezeket a kérdéseket.

Vonjuk be nyugodtan őt is a baba érkezése előtti teendőkbe, segíthet játékokat, ruhát választani, vagy, hogy milyen színű legyen a szoba. Így már a kicsi születése előtt ő is közelebb érezheti magát a leendő testvéréhez. Mikor pedig megszületik, akkor is nyugodtan vonjuk bele, akár a pelenkázás, a fürdetés körüli teendőkbe. De emellett ne felejtsük el, hogy a nagyobb gyerek is csak gyerek: neki is jusson babusgatás, és idő, amit csak vele töltünk.

Adjunk neki mindenképpen időt, amíg megszokja a változást, ne erőltessünk és siettessünk semmit.

Testvéri féltékenység elkerülése

Sokan nyúlnak ahhoz a módszerhez, hogy amikor haza hozzák a kisebbet, ő „visz” a nagynak valamilyen játékot, csokit, bármit, amit szeret. Ezzel indítva egy jó kapcsolatot. Azonban, még így is adódhat olyan helyzet, hogy féltékenység alakul ki.

Hiszen, ahogy látja, hogy a kicsire mennyi figyelem irányul: etetik, büfiztetik, babusgatják, könnyen kialakulhat benne ellenérzés. Az addigi figyelem, ami egyedül rá irányult, most osztottá válik, sőt, főleg az elején, akár aránytalanul kicsi is juthat neki. Természetes, hogy ez rosszul esik, ami sok esteben dühkitöréssel járhat, vagy elkezd megváltozni, akár megpróbálhat ő is „babásan” viselkedni. Ne büntessük ezért, inkább próbáljuk neki elmagyarázni, hogy egy kisbaba még mennyi törődést igényel, mivel ő még nem képes magát ellátni.

Igyekezzünk, amennyit csak lehet vele is kettesben maradni, idővel pedig a gyerekek össze fognak nőni. Hiszen ahogy a kistestvér fejlődik, úgy tudnak majd egyre több mindent együtt is csinálni. Természetesen, ekkor már újabb nehézségekkel kerül majd szembe a szülő, de ez már egy másik cikk témája.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek