A fűző egy úgynevezett alapozó ruhadarab. Napjainkban is gyakran használják melltartó, esetleg alakformáló fehérneműk vagy harisnyakötők helyettesítésére. Bár a nők már nem kötelesek szoknyát viselni, mégis azok, akik gyakran viselik – főleg vintage stílusokat – fűzővel jobban kedvelik vonalaikat vagy ruhájuk esését. Néhány férfi pedig az öltönye alatt hordja annak érdekében, hogy javítsa kiállását, hangsúlyosabbá téve vállait és egyenessé a tartását.
Bár fűzőszerű darabok már Kr. e. 1600-ig visszavezethetők, a fűzőt a nők – és néha férfiak is – a nyugati világban leginkább 16. és 20. század eleje között viselték. Ez a ruhadarab szorosan illeszkedik a testhez. Ujjatlan melltartónak indult, majd teljes alsóruhává alakult, bálnacsontból, később acélból készítették, körülvéve a bordákat, összenyomva a természetes derekat. Végleges alakja az évszázadok folyamán alakult ki, felváltva a csípőt borító hosszabb típusokat és a derékvonalra összpontosító rövidebb változatokat. A testet jellegzetes körvonallá formálta, az 1800-as években népszerű homokóra formától az 1900-as évek S alakjáig.
Amikor a 19. században a fűző hordásával kapcsolatos nők egészségét károsító tények elkezdtek előtérbe kerülni, népszerűsége éppen a csúcson volt. Akkoriban különböző áron kapható fűzőket felső és középosztálybeli nők, de már egyre több munkásnő is viselte. Egyes orvosok viszont ezt a ruhát légzőszervi megbetegedésekért, a bordák deformációjáért, a belső szervek károsodásáért, születési rendellenességekért és vetésekért is vádolták. Míg más szakemberek elfogadták a mérsékeltebb, egyszerűbb vagy egészségügyi változatukat, melyek kevésbé merevek és tényleg segítettek a test támogatásában. Ezért a hétköznapi viseletes darabok a mai napig megosztó véleménnyel bír. Számos jótékony hatása is lehet, de érdemes mindenképpen szakértő véleményét kikérni viselete előtt.
Az 1920-as évekbeli rugalmasabb megoldás olyan fűzőket eredményezett, amely sportos nőket vonzottak. Akkoriban az ezekről a darabokról szóló reklámok is azt bizonyították, hogy a nők továbbra is általuk formázták testüket a fehérneműk és a melltartók mellett. Majd a 60-as, 70-es években történő egészséges életmód felé elmozdulás miatt a fűző, mint alsóruházat kikerült a női ruhásszekrényekből. Ahelyett, hogy a nők erre a ruhadarabra hagyatkoztak volna, inkább a diéta, a testmozgás és a plasztikai műtétek felé fordultak testük formálása és derekuk karcsúsításának érdekében.
Később az 1970-es években Vivienne Westwood kezdte el használni a fűzőket az ő jellegzetes punk és újhullámos stílusának részeként. Úgy tartja, a fűző inkább a nők számára adnak hatalmat, mintsem korlátozza őket. Jean-Paul Gaultier és Thierry Mugler az 1980-as évek trendjeibe építették be ezt a ruhadarabot: ki felejtheti el Madonnát, aki híressé tette Gaultier rózsaszín szatén fűzőjét az 1990-es Blond Ambition turnéja során? Azóta már Stella McCartney, Yvevs Saint Laurent, Tom Ford és Nicolas Ghesquiére a Balenciaga-ban mind fűzővel vagy ahhoz hasonló szabással kísérleteznek a tervezéseik során, néha a fűzőt felső ruházatként, nem pedig alsó rétegként mutatva. Ebből is látszik, hogy a lehetőségek már egyre szélesebbek, ami még egyszerűbbé teheti a fűzők viseletét azok számára, akiknek nem egészségügyi okokból hordanák azt.
