Rosalind Franklin – DNS szerkezetének felfedezése
Rosalind Franklin angol kémikusként dolgozott. Érdeklődési körei már 12 éves korától a tudományok felé irányultak. Doktori címét 1945-ben a Cambridge-i Egyetemen fizika-kémiából szerezte. 1950-ben munkája során felfedezte a DNS megkettőződését, ezért három éves ösztöndíjat ajánlottak fel neki további kutatások elvégzésére a londoni King’s College-ban. Ekkoriban három csoport tűzte ki céljául, hogy felfedezik a DNS szerkezetét. A londonihoz csatlakozott Rosalind Franklin, itt Maurice Wilkins-szel röntgenkrisztallográfiás vizsgálatokat végeztek a DNS-láncon. A három csoport közül végül csak a londoni tudott a szerkezet tisztázására alkalmas, jó minőségű röntgensugár-elhajlási képet készíteni.
Mikor Rosalind Franklin az Orvosi Kutatási Tanácsnak dolgozott és a DNS-sel kapcsolatban kutatott, James Watson és Francis Crick kettős csavarvonal elrendezéseken dolgoztak, de nem volt elég információjuk a csavarodásról és a távolságról a két szál között. Crick meglátta Franklin anyagát, mely igazolt egy kettős hélixet, ami a molekula külsején volt, és betekintést nyújtott a szimmetriájába, pontosabban, hogy a két spirális szál ellenkező irányba fut. Watson és Crick így lettek kisegítve Franklin adataival a nő beleegyezése nélkül. Ez a felfedezés nagy visszhangot keltett a tudományos körökben. 1962-ben Watson, Crick és Wilkins el is nyerte az orvostudományi Nobel-díjat a DNS szerkezetének felfedezésért. Rosalind Franklin sajnos addigra már meghalt, így az ő neve nem is merülhetett fel a díj kiosztásakor. Azóta Crick és Watson többször nyilatkozták, hogy munkájuk alapját Rosalind Franklinnek köszönhetik.
Valentina Tereshkova – az első nő az űrben
Az űrverseny az űrkutatás egy korszakát jelöli, mely egy nem hivatalos versengést jelentett az akkori két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ez az időszak 1957 és 1975 közé esett. Ekkor a Szovjetunó oldaláról három űrhajós szerzett világhírnevet: Jurin Gagarin, az első ember az űrben, Alekszej Leonov, aki végrehajtotta először az űrsétát, és Valentina Tereskova, az első nő az űrben.
Valentina textilgyári munkás volt, amikor kiválasztották a 400 jelentkező közül. Ugyanis szabadidejében ejtőernyőzött, összesen 125-ször ugrott. 1963 júniusában nőként először az űrben történelmet írt. A három napig tartó utazása során 48-szor keringett körbe a Föld körül, és sikeresen tért vissza. Ő volt az első szovjet űrhajós, aki manuálisan vezethette a járművet, mivel a szovjet űrprogramban elsődleges az automata, a távirányított vezérlés volt. A Holdon elneveztek róla egy krátert.
Ezt követően is inspiráló munkát végzett. 1968-tól pedig a Szovjet Nőbizottság elnöke volt, így számos pozícióban képviselte a szovjet nőket globális szinten.
Grace Hopper – számítógépes programozás úttörője és az első női doktorált matematikus
Grace Hopper matematikus és számítógépes programozó, korai éveit Amerika legrangosabb intézményeiben töltötte, és nőként először doktorált matematikából.
A második világháború során Grace nagyapja nyomdokaiba lépett, és miután távolléti engedélyt kapott a Vassar Főiskolától, belépett az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének tartalékosai közé. Kiképzése 1943-ban megkezdődött, majd Grace az osztályából elsőként végzett és 1944-ben a Harvard Egyetem Bureau of Ships Computation Project-jéhez került, mint alhadnagy. Itt a Mark I számítógépet programozó csoportba került be. Az ő nevéhez fűződik az első fordítóprogram, mely valamennyi kódolt nyelven írt programot képes a számítógép számára lefordítani. Továbbá az ő ötlete volt a számítógéptől független programnyelv, ami az egyik első modern programozási nyelv (COBOL) megalkotásához vezetett. Emellett neki tulajdonítják a debugging, vagyis a számítógépes programok hibakéréses kifejezésének elterjesztését.
Neki is köszönhetjük, hogy a modern számítógépes technika mára már mindennapos. Illetve az ő nevéhez fűződik a világ legnagyobb női számítástechnikai összejövetele, a Grace Hopper Celebration of Women in Computing (GHC) konferencia.
Jane Goodall – etológus, antropológus és primatológus, a csimpánzok szociális és családi életének legismertebb kutatója
Jane Goodall számomra az a nő, akit már gyerekként is csodálva néztem a TV-ben, miközben én is arra gondoltam, hogy az ő bátorságával szeretnék képviselni fontos ügyeket.
Jane gyermekkorától kezdve Afrika vadvilágába vágyott, távol az akkor háború sújtotta Angliától, ahol élt. Mivel nem tudta megengedni magának az egyetem finanszírozását, titkárnői munkából spórolt össze annyi pénzt, hogy Kenyába utazhasson. Itt ismerte meg Dr. Louis S B Leakey neves antropológust és paleontológust. Leakey, Jane lelkesedésétől és tudásától lenyűgözve kezdte el vele a csimpánzok vizsgálását Gombe-ban. Jane együttérző természetével elnyerte a csimpánzok bizalmát, így lehetett szemtanúja annak, hogy rovarokat esznek és ehhez különböző eszközöket használnak, ami megcáfolta azt a feltételezést, hogy a csimpánzok vegetáriánusok.
1965-ben elérte, hogy elsők között szerezzen PhD fokozatot diploma nélkül, emiatt azonban sok tudós nem tartotta hitelesnek. Sikerét aztán a National Geographic-nak köszönheti, ugyanis ők finanszírozták a Gombe Stream Kutatóközpont magalapítását. Karrierje során számos könyvet publikált, ami tartalmazza forradalmi munkáját és további úttörő kutatóintézeteket alapított, mint például a Jane Goodall Intézet.
Miután értesült az erdőírtásról és a globális vadvilágot pusztító kegyetlenségekről, tapasztalatait természetvédelmi intézkedésekbe fektette és évek óta országról országra jár, hogy ösztönözze a jövő nemzedékeit a veszélyezett vadak védelmére.
Lise Meitner – a maghasadás felfedezője
Az 1930-as években az osztrák születésű Lise Meitner nemcsak azért volt különleges, mert azon kevés nők közé tartozott, akiknek engedélyezték a tudományokban való munkát, hanem mert Németország egyik legfontosabb atomfizikusa volt. Zsidó származása miatt viszont Németországban nem maradhatott, így Svédországba menekült és ott folytatta munkáját. Ugyanebben az évben az itt töltött kutatómunkája során alapozta meg társaival együtt a maghasadás elméleti alapját. Magát a jelenséget Otto Hahn és Fritz Strassmann hozta létre először, értelmezését mégis Meitner adta meg. Így készítette elő lényegében az atomenergia használatát és az atomfegyvereket.
Pacifistaként viszont Meitner nem volt hajlandó részt venni az atombomba építésének kezdeteiben, pedig az Egyesült Államokból többször is hívták. A második világháború alatt végig Svédországban volt. Az 1944-es kémiai Nobel-díjat Otto Hahn-nak ítélték, és Lise-t az indoklásban sem említették, sőt, az ezt követő évben sem tüntették ki. 1946-ban hívták először előadókörútra az Amerikába, mint az Atombomba anyja és az Év hölgye. Majd élete végén Cambridge-ben telepedett le, és utolsó 8 évében a maghasadás békés célú felhasználásával foglalkozott.
