Hanem azokra a tehetséges vagy kevésbé tehetséges alkotókra, emberekre, akik esetleg jókor voltak jó helyen, illetve mivel kicsi az országunk, gyorsan le is fedték a piacot. Mert menő, mert trendi, amit képviselnek, és mellettük labdába rúgni viszont aligha lehet.
Hányszor láttunk már olyat, hogy egy külföldi, nálunk kevésbé ismert trendet felkapnak itthon, lesz pár képviselője, és onnantól még a csapból is ők folynak. Mégpedig abban a kontextusban, hogy milyen őszinték, milyen egyediek. Nem szeretném merő rosszindulattal átitatni az írásomat, mert biztos őszinték és egyediek, de engedtessék meg nekem a kételkedés. Biztos, hogy azért, mert valaki rövid idő alatt itthon viszonylag sok követőt generál bármely social felületen, hirtelen automatikusan szakértő, és szaktekintély lesz? Előadásokat tarthat és a Forbes címlapjáról mosolyoghat, miközben arról mesél, micsoda nehéz dolog is a népszerűség? Hosszú storykban, cikkekben osztogat tanácsot: Így kell ezt csinálni!?
Aztán ott a másik oldala ennek a jelenségnek, amikor valaki valóban jó valamiben, de mivel annyira pici piacról beszélünk – legyen az akár a grafikus világ vagy bármi más – egy idő után azt látod, hogy mindenkinek ő az új partnere. Mert bekerült A körbe. Abba a kicsi, rejtett világba, amibe Te, soha nem fogsz bekerülni, mert nem abba a suliba jártál, mert nem annak a csajnak vagy a barinője, vagy nem annak a csávónak vagy az exe. Sokszor tehetség sem szükséges ehhez. Aztán egy idő után azt veszed észre, hogy az egyeduralkodó grafikus, és az egyszemélyes, külföldről koppintós csaj és társai, már együtt posztolgatnak, közös projekteket csinálnak, és együtt mondják meg a tutit.
Félreértés ne essék, nem sajnálok én senkitől semmit, és elismerem, ha valaki ügyes, tehetséges, és az is tök jó, hogy jókor volt jóhelyen. Mert valljuk be, ez sem árt hozzá, viszont elég tökösnek kell lenni, hogy megmerd lépni. Tudni kell élni a lehetőséggel, ezt aláírom.
Csak aztán arra gondolok, hogy többek között azért is kezd például lemaradni itthon a TV-zés, mert ott is sokan ezt a belsős kört kritizálták. Ugyanazok az arcok köszöntek vissza a médiában minden műsorból, és köszönnek vissza ma is. Oda bekerülni lehetetlen. És erre jött az internet, ez a szabad világ, ahol egy kattintással már te is tartalmat gyárthatsz. Hogy jót vagy rosszat, azt majd az idő és az emberek eldöntik. Aztán egyszercsak azon kaptam magam, hogy megint ugyan az történik: újból vannak barátikörök, klubbok, kiváltságosok, akik közé bekerülni lehetetlen vagy minimum nehéz. Meg egy idő után felmerül a kérdés, hogy akarsz-e.
Nem degradálni vagy kisebbíteni akarom bárki érdemeit vagy megkérdőjelezni a munkáját. Csupán amikor körül nézek, akár csak a magyar interneten és látom, hogy mennyi ügyes, tehetséges ember is van ott, csak esetleg nem jó emberekkel barátkoznak, és nem kapnak kellő figyelmet, akkor azért mérges leszek. Meg szomorú.
Szeretném, ha egy valóban nyitott és színes világ lehetne a miénk, ahol nem az számít, hol tanultál, kikkel barátkozol és mennyire tudod nyomni magad, hanem azt értékelik, amit csinálsz és képviselsz.
Te pedig, aki esetleg olvasod ezeket a sorokat és pont emiatt a jelenség miatt nem mertél eddig lépni vagy azt hiszed neked semmi esélyed, ne add fel. Győzzön a tehetség, és a kitartó munka.
