A tavalyi első karantén még sok gyerek számára egyfajta félelemmel teli boldogságot jelentett, hiszen azt, hogy nem kell bemenni az iskolába, legtöbbször jó hírként fogadják. Viszont mindeközben a helyzet súlyossága sokakban rémületet keltett. Ezutóbbi mértékét leginkább a közvetlen környezet befolyásolja a kicsik esetében, ami többnyire a családjuk. Úgy reagálnak adott helyzetekre, ahogyan a szüleik. Ha ők bepánikoltak, akkor a gyerekekben is elindul a szorongás. Éppen ezért fontos tudatosítani magukban a felnőtteknek, hogy érzéseik és cselekedeteik mind kihatnak gyermekeikre, és ez ugyanannyira igaz a visszaszokással kapcsolatban, mint amennyire igaz volt a bezártság során.
A karantén hatása a gyerekekre
Mikor bezártak az iskolák és az óvodák, az introvertált, kevésbé szociális gyerekek szinte megkönnyebbültek, hogy nem kell a közösség kihívásaival törődniük. Ezzel szemben az extrovertáltabbakat megviselte a bezártság. Hosszútávon azonban egyikükre sem volt jó hatással a karantén, és a kevésbé társasági típusba tartozóakat hatványozott mértékben rémiszti a visszaállás. A szakemberek szerint sok gyereken észrevehető a szorongás, egyes esetekben a depresszió jelei, sőt, az öngyilkossági kísérletek száma is duplájára nőtt. Ahogyan a felnőtteket, úgy őket is mindenképpen negatívan befolyásolja az aktuális, és az amúgy egy éve zajló helyzet. A pszichológusok úgy összességében azt állítják, nagyon rosszul vannak az emberek, ami valójában nem is meglepő.
A gyerekek esetében az általános aggódáson túl, hogy mi lesz, ha a nagymama megbetegszik, vagy a szülők elvesztik az állásukat, most az újranyitással olyan újabb félelmek is felmerülnek, mint a kirekesztés. Már a vírus kezdetekor felütötte a fejét az iskolákban egymás diszkriminálása, ami főleg az ázsiai származású gyerekeket érintette, de ugyanígy azokat is, akiknek karanténban kellett lenniük. A visszatéréssel ezek a problémák megint előtérbe kerülhetnek, hiszen a szülők nézeteit viszik magukkal a gyerekek is az iskolákba, óvodákba. Ahogyan nem ritkán a politikai véleményeket is közvetítik, úgy a járvánnyal és az oltással kapcsolatban is megjelenik ez viselkedés, és ez megint csak kirekesztéshez vezet. A kiközösítéseknek, piszkálódásoknak új táptalajává vált a vírus és minden, ami ezzel kapcsolatos.
Megoldások a visszaszokásra
Az újrakezdést három oldalról közelíthetjük meg. Egyrészt fontos, hogy a gyerekek lelkivilágával foglalkozzunk, és ha érzékeljük rajtuk a szorongás jeleit, akkor kérjünk segítséget. Próbáljunk meg nyitottan állni hozzájuk, és nem csak legyinteni, mondván, hogy az ő problémáik még nem problémák. Figyeljünk rájuk most még jobban, mert az introvertáltak esetében akár pánikrohamok is előfordulhatnak a visszaszokás időszakában. Lényeges, hogy saját aggodalmainkkal igyekezzünk nem terhelni őket, vagy ha szükséges beszélni róluk, mert őket is érinti, akkor próbáljunk az ő szintjükön, nyíltan is és őszintén beszélni ezekről, ám óvjuk meg őket az esetleges traumák okozásától, és ne keltsünk bennük pánikot. Valamint próbáljuk meg közösen megtalálni velük azokat a pozitívumokat, amik azzal járnak, hogy újra kinyitnak a dolgok. Például írjuk fel együtt cetlikre, hogy mik azok a tevékenységek, amikre így most újra lehetőségünk lesz.
Másik fontos dolog a gyerekek érzékenyítése. Ha már bemennek közösségbe a döntésünk alapján, akkor ne beszéljük tele a fejüket saját elméleteinkkel, kerüljük a kirekesztő magatartásra utaló kommunikációt. Beszélgessünk inkább arról, hogy azért mert valaki átesett a víruson, még nem kell félni tőle, és főként nem szabad bántani egymást, mert az rossz érzés a másiknak. Kerüljük a szélsőségeket, legyen fontosabb a gyerekek lelki egészsége, mint az, hogy saját véleményünket keresztül vigyük.
A harmadik oldal pedig az iskola oldala. Azon túl, hogy a szülők feladata a gyerekek érzékenyítése, ez az intézmények dolga is, hiszen ami a falaikon belül történik, az nagyrészt az ő felelősségük. A kiközösítésre, és az elharapódzó diszkriminatív viták rendezésére valamelyest fel kell készülnie minden iskolának és óvodának, most talán még jobban, mint máskor. Ha más nem, az osztályfőnöki órákat érdemes erre fordítani, és amennyire lehetséges, figyelni a gyerekeket. Ha van rá mód, akkor esetleg lehetőséget adni nekik, hogy az ingyenes iskolapszichológussal beszélgethessenek.
Ahogyan a karantén, úgy az újrakezdés is biztosan sok kihívással jár majd, amelyek sikeres leküzdéséért minden tiszteletem mind a szülőknek, mind az intézményeknek. Ha valamit biztosan tanított nekünk ez a vírus, az a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség, és a türelem. Sokat segíthet a következő szakaszban is ezek gyakorlása.
