fbpx

Problémákkal mind küzdünk, a mélységük és milyenségük viszont egyénenként eltérő. Ahogyan az is, hogy szükségünk van-e külső segítségre, vagy nem. Én azt gondolom, az utóbbi eset a ritkább, kérdés, hogy felismerjük-e, hogy szakemberhez kell fordulnunk, vagy sem. Ehhez próbálok ma mankót nyújtani.

Honnan tudom, hogy pszichológusra van szükségem?

Az ember életében elengedhetetlen az önkritika. Ez rávezethet, hogy nem mindig másokkal van baj, hanem talán valamit nekem kéne másképpen csinálnom. Erre a legjobb példa, mikor valaki az autópályán szembe megy a forgalommal. Nagy valószínűséggel ez esetben ő jön rossz sávban, nem mindenki más, és ez egy nagyon fontos realizáció. Az egónk hajlamos rá, hogy mindig minden problémánkért másokat hibáztassunk. Néhány további példa:

„Az összes férfi/nő hülye, és csak bántani fog, sose leszek boldog”

„Itthon képtelenség megélni, külföldön minden sokkal jobb”

„Nekem egyszerűen nincsen időm edzeni, annyit dolgozom, és egyébként is drága a fitnesz bérlet, szóval sosem fogyok le”

…és minden olyan mondat, ami azzal kezdődik, hogy „De…”.

Hidd el, tapasztalatból mondom, ehhez hasonló gondolatok rögzültek az évek során az én fejemben is. Valójában ezek azonban többnyire csak kifogások, amiket azért gyártunk, hogy ne kelljen kimozdulnunk a komfortzónánkból.

Aztán jöttek olyan barátok, akik figyelmeztettek erre, és elindítottak bennem más jellegű gondolatokat is. Például, ha kapcsolati szinten egymás után nagyon hasonló, negatív történetekbe botlom, az azért egy picit furcsa, igaz? Emiatt azt állítani, hogy a világon az összes férfi selejtes, hát valószínűleg nem lenne igaz, és ezzel az elmélettel oltár elé sem állnék egyhamar, az is biztos.

Persze, vannak rossz helyzetek, és vannak, akik átvernek, de talán a legfontosabb, amit életemben megtanultam, hogy csak azt tehetik meg velem, amit hagyok, hogy megtegyenek. Mert ezeknél a szituációknál mikor igazán mélyen és őszintén magamba néztem, minden esetben tudtam, hogy mi lesz. Mindig ott voltak a piros kis zászlók, hogy jelezzenek, ez nem az az ember, akivel boldog leszek.

Mit csináltam? Kerestem bennük kettő olyan elenyészően pozitív dolgot, amibe kapaszkodtam foggal-körömmel, és amik mellett igyekeztem nem foglalkozni az intő jelekkel. Ez pedig alapvetően saját magam átverése, ezért én vagyok a felelős, nem a másik ember. A saját lelkiismeretével meg persze megküzd mindenki, ha van neki olyan.

Amit ezzel megint csak mondani szeretnék, hogy minden perspektíva kérdése, és ha sokszor kerülsz nagyon hasonló helyzetekbe, akkor azokat a helyzeteket valamiért te vonzod be az életedbe, és ha úgy érzed, hogy nem tudsz megszabadulni tőlük, akkor hasznos lehet szakemberhez fordulni, mert ő rá tud vezetni a megoldásra. És ez nyilvánvalóan nem csak párkapcsolati kérdésekre igaz, hanem az élet minden területével kapcsolatban.

Akkor is érdemes elgondolkozni szakember segítségén, ha valami trauma ért, és úgy érzed, hogy nem tudsz megküzdeni vele, vagy azóta szétesett az életed, és egy lejtőn gurulsz lefele. Ez lehet valaki elvesztése, vagy a saját életedben egy törés. Ha úgy érzed, hogy képtelen vagy egyedül lábra állni, ne szégyelld és hidd el, nem vagy egyedül!

pszichológus

Intő jel lehet az is, ha a külsődet – vagy akár az egész lényedet – kifejezetten utálod, vagy legalábbis huzamosabb ideje nem szereted. Ha ez egy konstans állapot, akkor valószínűleg nem a testeddel van a baj, hanem azzal, ahogyan gondolkodsz magadról. Egy ponton muszáj megállnod és segítséget kérned, mert a testünk végtelenségig nem változtatható. Sőt, kifejezetten veszélyes is ezzel játszani, mert az egészséged rovására megy. Az egészséged pedig mindennél fontosabb, mind testileg, mind mentálisan. Nem lenne sokkal jobb, ha nem kéne tovább sanyargatnod magad, hanem úgy tudnál tükörbe nézni, hogy nincsenek üvöltő negatív gondolatok a fejedben, és enni is élvezettel tudnál?

Ez csupán néhány példa a millióból, ami jelezhet neked, hogy esetleg érdemes felkeresni egy pszichológust. Ennek megannyi oka lehet, ami esetleg a legbiztosabb jel, ha hosszú ideje, konstans negatív érzéseid, benyomásaid vannak az élet valamely területén. Még akkor is, ha pontosan nem tudod megfogalmazni mi az, érdemes felkeresni egy szakembert, mert ő tudni fogja mi a teendő.

Hogyan keress, és készülj

Legjobb talán, ha ajánláson keresztül jutsz el valakihez. Az ismerőseid között esetleg nem is sejted, de biztosan vannak, akik már jártak pszichológusnál. Ne félj kérdezni tőlük, hiszen ők azok, akik a leginkább megértik majd, ha szükséged van valakire. Aztán persze ott van legjobb barátunk is, a Google. Én speciel magam álltam neki a keresésnek, pedig vannak ismerőseim, akik tudtak volna ajánlani, de én szeretek utánamenni a dolgoknak.

Nemes egyszerűséggel beírtam a keresőbe, hogy ‘pszichológus Budapest’, és elkezdtem böngészni az oldalakat. Aztán az egyik szimpatikus hölgy nevére kerestem rá külön, és kijött egy másik nő, akinek hasonló neve volt. És ő lett a befutó. Én hiszek benne, hogy véletlenek nincsenek, és okkal dobta elém az Internet az ő honlapját, ahelyett, akit valójában kerestem. Utólag azt mondhatom, tényleg okkal történt.

Készülni igazából sok mindennel nem kell, ha van egy konkrét problémád, amit meg szeretnél beszélni akkor persze kicsit könnyebb a dolgod, de ha csak a szükségét érzed, hogy menned kell, az is bőven elég. Én annyit javaslok, hogy legyen egy füzeted, amit mindig magaddal viszel, meg tollad, mert elhangozhatnak olyan dolgok a beszélgetés alatt, amiket érdemes leírnod. Fontos még, hogy ne szégyellj semmit! Én eddig két alkalmat sírtam teljesen végig, de hidd el, hogy ez nem ciki egyáltalán! A pszichológus a legnagyobb bizalmasod, aki úgy tud segíteni, ha teljesen megnyílsz előtte. Persze van, akinek ehhez idő kell, de ez sem gond, ez teljes mértékben rólad szól, úgy cselekedj, ahogyan neked a legtermészetesebb!

A foglalkozás után

Nagyon fontos az is, hogy miután kijöttél, legyen egy pici időd magaddal lenni. Nekem az első ülés után például muszáj volt kicsit elvonulnom és feldolgoznom a történteket. Ez nem egy negatív dolog, sőt, pont, hogy ilyenkor tudod végiggondolni az egészet, és magadévá tenni a hallottakat. Nekem ehhez is jól jött a füzet, mert visszaidéztem a számomra leglényegesebb részleteket, és leírtam, hogy emlékeztessenek. És úgy éreztem, sok év rabláncai hullanak le rólam. Nyilván az első alkalom nem fog megoldani mindent, kitartónak kell lenni, de hidd el, megéri!

Én azt hiszem, életem egyik legjobb döntése volt, hogy belevágtam ebbe. Viszont, ha úgy érzed az első pár alkalom után, hogy a kiválasztott személy nem megfelelő számodra, mert valamiért esetleg nem mersz megnyílni neki, vagy egyszerűen csak rossz érzésed van vele kapcsolatban, akkor nyugodtan keress másikat. Van, akinek csak a harmadik, vagy ötödik szakember válik be, ez sem kínos egyáltalán! A lényeg, hogy ne add fel! Lehet, hogy csak a negyedik szakemberrel érzed majd komfortosan magadat, de vele majd csodákra lesztek képesek. Ha már belevágtál ebbe az útba, menj végig rajta, mert a végén vár a boldogság!

És tudd, nem ciki segítséget kérni. Sőt, a legnagyobb bátorság beismerni gyengeségeinket és akarni dolgozni rajtuk. Ettől nem más leszel, csupán egy jobb önmagad, akinek onnantól kezdve sokkal könnyebb lesz az élet!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek