Eszter Youtube-on Vegamama, Instagramon @vegamamabanana néven foglalkozik környezetvédelemmel, hulladékmentességgel, növényi étrenddel, egészséges életmóddal és mindenféle olyan anyasággal kapcsolatos témával, amik személyesen érintik. Mindezeket pedig valósághoz hűen osztja meg. A @nemakarokbeleszolni Instagram oldal csapattagja, ahol három anyuka készíti társadalmi érzékenyítés céllal tartalmaikat, nem csak anyukáknak. A vele készült interjúban a többemberes gyermek jelenségről, nevelésükről, vegán és környezetvédő életmódról beszélgettünk.
Mesélnél nekem arról, hogy pontosan mit jelent az, ha egy gyermek többemberes?
Létezik egy 12 pontos lista, ami alapján meg lehet állapítani, hogy egy gyermek többemberes vagy sem. Bár én jobban szeretem azt a kifejezést, hogy nagyigényű. Ahogyan mi sem vagyunk egyformák, úgy a gyermekeink sem. Vannak a nagyon nyugodt babák, akik az első pillanattól jól elvannak, buddha-babáknak szokták őket nevezni. És vannak a skála másik oldalán a többemberes gyerekek, akik sokat igényelnek a szülőktől, gondozóktól. Őket nehezebb boldoggá tenni vagy úgy ellátni, hogy jól érezzék magukat.
A te gyermekednél, Emilnél ez miben mutatkozik meg?
Ezek a babák általában nagyon gyorsan fejlődnek, fizikailag és mentálisan egyaránt. Nekem egy éves volt a kisfiam, amikor a Bethesda Gyermekkórház teljes (gyermekgyógyász, gyógypedagógus, neurológus és gyógytornász) kivizsgálásán az az eredmény született, hogy másfél éves szinten van minden területen. De ez a jelenség abban is megmutatkozik, hogy most másfél évesen annyit ébred és annyit igényel minket éjszaka és a nappali alvásnál is, mint amit én mondjuk egy két-három hónapos kisbabánál gondoltam.
Benned mikor tudatosult, hogy Emil nagyigényű baba?
Pár hónapos korában találtam rá Petra Z Vlog YouTube csatornájára. Addigra már ismertem a kifejezést, mivel több perinatális szaktanácsadó is mondta ezt nekünk. Petra konkrétan ebben a témában készít videókat. Amikor ezeket néztem, volt egy olyan igazi AHA élményem. Nagyon sok minden ránk illet, amit ő mesélt a kislányáról, illetve a többemberes gyerekekről általában.
Milyen folyamatok zajlottak ekkor benned?
Tudatosult bennem, hogy Emil tényleg nagyobb igényű. De ezáltal nem bennünk van a hiba, és nem is arról van szó, hogy mi nem vagyunk elegek vagy esetleg rossz szülők lennénk. Hanem egyszerűen egy kicsit nagyobb feladatunk és több nehézségünk van.
Sokszor ilyenkor bennünk szülőkben lelkiismeretfurdalás alakulhat ki, hiszen egy egyébként tökéletesen egészséges babáról beszélünk. Belül arra gondolunk, hogy ne sajnáltassuk magunkat, mert vannak sokkal nehezebb helyzetek. Ez viszont lelkiismeretfurdalással jár. Sokan pedig azt hiszik, hogy ezzel a szülők, anyukák csak takaróznak, mossák a kezeiket. De szerintem pont az ellenkezője jellemző. A szülő megnyugszik attól, hogy nincs baja a babájának. Nem azért ilyen, mert folyamatos fájdalmai, neurológiai problémái vannak. Ez pedig segíthet abban, hogy elfogadóbbak legyünk ezzel az élethelyzettel.
Volt a környezetedben olyan személy, aki úgy reagált, hogy a többemberesség lényegében csak egy kis hiszti?
Én nem kaptam ilyen jellegű visszajelzéseket, de tudom, hogy nagyon sokaknál így reagál a család és a közvetlen környezet. Van egy nagyon kedves ismerősünk, aki már szinte családtag, és ránk is ő vigyázott gyerekkorunkban a bátyámmal. Hetente pár órát szokott lenni Emillel. Ő az egyedüli olyan segítségünk, akire rá lehet hagyni. Vele teljesen simulékony, együttműködő, mintagyerek. Ez egyébként jellemző, hiszen nem az ő társaságában vezeti le a feszültséget, hiszen legjobban a szüleivel engedi el magát. Szóval ő az egyetlen, aki sose értette, hogy miről beszélek, mert vele mindig jól elvan. Múlt héten viszont meglátogatott minket és másfél év után először meglátta Emilnek azt az arcát, amikor ketten nem bírtunk el vele. Nem tudtuk szórakoztatni, boldoggá tenni. Nagyon ledöbbent, és megértette, hogy miről van szó. Hozzáteszem, hogy azóta Emil heti három nap bölcsődébe jár, és ott is nagyon simulékony, részt vesz mindenben és nagyon jól is érzi magát. Szóval a közösség, a nyüzsgés nagyon jót tesz neki. A nagyigényű babák sokszor nagyon inger keresők, amit gyerek társaság nélkül lehetetlen kielégíteni. Mi napi háromszor járunk vele játszótérre, sétálni, de esélyünk nincs őt lefárasztani.
Érdekes volt egyébként egy Facebook csoportban megtapasztalni, mikor egy személy első gyermeke buddha-baba volt, és úgy gondolta, hogy akinek többemberes a babája, ott a szülők valamit rosszul csinálnak. Majd megszületett a második gyermeke, akit pontosan ugyanúgy nevelt, mint az elsőt, és kiderült róla, hogy nagyigényű. Sőt, több olyanról is tudok, ahol az ikerpárok egyik tagja többemberes, a másik pedig nem. Fontos lenne, hogy az emberek megértsék, nem azért lesz egy baba nagyigényű, mert a szülő elrontotta. Egy babát nem lehet elkapatni. Sokan úgy gondolják, hogy „azért lett ilyen a gyerek, mert el van kapatva, el van kényeztetve”. Egy baba nem manipulál, hanem az igényeit próbálja kifejezni. A különbség, hogy egy nagyigényű baba komfortzónája sokszor sokkal kisebb, és az igényeit sokkal erőteljesebben fejezi ki, amit egyébként éppen ezért lehetetlen is ignorálni.
Nagyigényű gyerekek nevelésében milyen módszereket érdemes használni, mi a tapasztalatod?
Erre nehéz válaszolnom, mert én nem hiszek egy konkrét irányzatban. Ahogy abban sem, hogy vannak a jó babák, meg a rossz babák. Persze tök jó, ha egy szülő tájékozódik, nem csak arra hagyatkozik, amit a szüleinél, nagyszüleinél látott, és amit ők sulykolnak. Régen az volt az elv, hogy a babát meg kell tanítani aludni, ahogy arra is, hogy türelmes legyen. Amit mondott a gyerekorvos, védőnő, aszerint csinálta mindenki: háromóránként etet, szoptat, kipótolja. Nehéz ezeken a berögzült módszereken változtatni, viszont fejlődik a világ. Hozzám a válaszkész nevelés áll legközelebb. Vagyis próbálunk a gyerekünk igényeire reagálni. Ha sír, nem vágjuk rá, hogy hiszti, helyette igyekszünk kideríteni az okát. Egy többemberes gyereket nagyon nehéz válaszkészen nevelni, mivel folyamatosan igényei vannak, amiket nagyon erősen jelez. És nekem még csak egy gyerekem van. De még én sem tudom sokszor alkalmazni. Hiszen reggel az első pár problémakörre könnyű reagálni, aztán elkezd nehezedni.
Holott szeretjük azt gondolni, hogy a gyereknevelés egy nagy adag vaníliafagyi. A szülés utáni depresszióról pedig azt, hogy nincs. Erről mi a véleményed?
Igen, fontos tudni, hogy a szülés utáni depresszió egy létező dolog. Én erre készültem, és a gyakorlati szinten próbáltam mindent megtenni, hogy a lehető legjobban induljon Emillel a közös karrierünk. A legháborítatlanabb és legtermészetesebb módon szerettem volna szülni, ami nekem és Emilnek is a legjobb lett volna. De terminus túllépésem volt, így konfliktusba keveredtem az orvossal, kórházzal. Ezért ez a folyamat a végére lelkileg nagyon megviselt. A szopizás sem indult nála egyszerűen, ami egyébként nagyon gyakori dolog. Én is belecsúsztam ebbe az úgynevezett babyblues-ba, ami a szülés utáni hetekben nagyon gyakori. Ilyenkor komoly depressziós tünetek léphetnek fel. Viszont különbséget kell tenni a babyblues és a szülés utáni depresszió között. Előbbi sokaknál jelen van, és ha tartósan nem enyhül hónapokig, akkor beszélhetünk szülés utáni depresszióról. Ilyenkor orvosi segítségre van szükség.
Máskor is elhangzott a magazin interjúi során, hogy az online anyuka-közösségek többször károsabbak, mint hasznosak. Te hogyan boldogulsz az online világban ezen a téren?
Sajnos ez tünete egy általános problémának, vagyis nem csak az anyasággal van így online, hanem mindennel. De az igaz, hogy anyuka-csoportokban nagyon erősen jelen van. Az anyaság magányos dolog, embert és barátságokat próbáló életszakasz a szülővé válás. Természetes, hogy sok esetben a problémáinkra a megoldást online keressük. Az első lépés talán az, hogy megszűrjük, milyen csoportba lépünk be.
Én annak ellenére, hogy sok csoportban benne vagyok, nem szoktam se kérdezni, se válaszolni. Inkább a keresőben nézem meg, hogy kérdeztek-e már hasonlót. Viszont nem szeretnék csendre inteni senkit, de tényleg az a hozzáállás, hogy „ha te kérdeztél, akkor most vállald a következményt, hogy más a véleményem”. A nemakarokbeleszólni Instagram oldalon is többek között ennek apropóján jött létre, hogy ezt a fajta kegyetlenséget kicsit lazítsuk.
Szerencsére vannak nagyon támogató csoportok is, ahol az adminok jelen vannak és szűrik a bejegyzéseket, ha kell a tagokat.
Eszter, mióta vagy vegán? Mennyire megosztó a környezetedben, hogy te vegánként vagy anya?
3 éve vagyok vegán. A közvetlen környezetemben szerencsére elfogadták. Nekem tökéletesen egészséges várandóságom volt vegánként, végig szuper laboreredményekkel. A nőgyógyászom, szülőorvosom is azt mondta, hogy ameddig az eredményeim jók, addig azt eszem és csinálom, amit akarok.
Az, hogy Emil is növényi étrenden van, inkább veri ki a biztosítékot másoknál. De fizikailag egy tökéletesen fejlődő, korát félévvel megelőző kisfiú. Illetve engem nem csak a fenntarthatósági, etikai része, hanem az egészségügyi része is érdekel a vegánságnak. Ezért tisztában vagyok a dolgok tápértékével, vitamintartalmával, tápanyagokkal. Eszerint állítom össze a saját étrendemet, és Emilét is, aki ugyanazt eszi, mint én. Érdekes, hogy sokaknál ha a gyerek virslit, párizsis kenyeret eszik akkor az rendben van, de az már nem, ha teljes értékű gabonákat, magvakat, magvajakat, gyümölcsöket, zöldségeket és sok hüvelyest fogyaszt.
Többek között hulladékmentességről, környezetvédelemről is vlogolsz. Milyen lépéseket teszel ezért, a mindennapokban meg a gyereknevelésben, szerinted hogyan érdemes ezeket bevezetni? Melyik volt a legkörülményesebb és melyik a legkönnyebb?
A babával kapcsolatos öko megoldások nem okoztak nagy nehézséget. A mosipelus volt egyedül olyan, hogy ki kellett tapasztalni. Emil 2 hónapos korára lett 100%-ig mosipelusos. Arra szoktam ezen a téren biztatni mindenkit, hogy adjanak maguknak időt, ha nem megy első perctől. Egy újszülöttel sok tennivaló van, nem éri meg, hogy ezen is stresszeljük magunkat. Van például pelenkabérlés opció egy-két hétre, ami azért jó, mert itt kitapasztalhatják, melyik fazon működik, és elég abból vásárolni.
Amit nagyon élvezek a mai napig, hogy a ruhák, játékok nagyrészét használtan szerzem be. Rengeteget lehet ezzel spórolni. Van erről több több Youtube videóm is. Adományboltokban is nagyon szeretek vásárolni, ott a használt dolgokért befolyt összegeket jó célra fordítják. Illetve a kinőtt ruhákat is ide szoktam vinni.
Emellett nekem egyáltalán nem okozott nehézséget, hogy sosem vettünk babavizet, hanem vizet forraltunk. Illetve a szoptatás is egy hulladékmentes alternatíva. Tápszer esetében teljesen rendben van, hogy nem szempont a fenntarthatóság. De erről az oldalról is szuper, hogy Emil fél éves koráig 100%-ig anyatejes volt. A BLW, vagyis falatkás hozzátáplálás is jó, hiszen nem kellett pürézgetni, illetve maradék se volt soha. Sose vettem bébiételt, rágcsákat sem, nassolnivalóként készítek például banáncsintát (banános palacsinta – a szerk.), ami pár perc alatt megsül és többemberes gyerek mellett is kivitelezhető, vagy akár simán csak valamilyen aszalványt adok neki.
Számomra még fontos, hogy odafigyeljek a takarítószerekre, amik nem közvetlenül, de közvetve mégis kapcsolódnak a babákhoz. Természetes dolgokat használok, ecettel, illóolajokkal takarítok, öko mosószerrel mosok. Olyan anyagokkal, amivel nem gond, ha ő is érintkezik. Ez egy olcsóbb, hulladékmentes alternatíva, ami által a vízbe sem kerülnek vegyszerek és nekem a babával kapcsolatban is jobb érzés.
