fbpx

Nők ábrázolása a művészetben – a buja idomoktól a szálkás izmokig

Azt hihetnénk, hogy a divat és a női test trendként való beállítása újkori agyszülemény, de bizony minden kornak megvolt a maga szépségideálja. Utána jártunk, mégis hogyan változtak ezek a női ábrázolások.
Őskor

Aki járt már művészettörténet órán – meg aki nem, az is – biztosan ismeri a lausseli vagy willendorfi vénuszt. Ezek a szobrok mind telt idomokkal megáldott hölgyeket ábrázoltak. Az őskorban azonban ezek a női reprezentációk sokkal inkább a mágiában gyökereztek, mint sem szépségideált jelenítettek volna meg. A  termékenységet szimbolizálták és rituálékra használták őket. Ez a vallásos, mitologikus jelleg egészen az ókor elejéig fennmaradt. Az pedig tény, hogy minél több hús volt egy nőn, minél szélesebb csípője volt, annál egészségesebbnek és termékenyebbnek tűnt, ami ebben az időben a fennmaradás zálogának számított.

nők ábrázolása
willendorfi vénusz
Hellenizmus kora

Az ókori Görögországban bizony már nem csak vallási célokból készültek ilyen jellegű alkotások, sokkal inkább a szépség bemutatása volt a cél. Ahogy beindul a városiasodás, egyre több magán megrendelés érkezik, az emberek pedig az Istenek helyett a valóságot kezdik előtérbe helyezni, még a művészet terén is. Ekkor a minél realisztikusabb, kidolgozottabb ábrázolás a cél, gondoljunk csak péládul a Méloszi Aphrodité szoborra. Ekkoriban a könnyed, elegáns formák, a kifinomultság jellemezte a női ábrázolásokat is. Az akkori szépségideált leginkább a Miloi Vénusz tudja talán átadni. Gyönyörűen kimunkált szoborról beszélünk, amelynek minden finom részlete élethű. A görögök már sokkal inkább a kisportolt, szinte már férfias idomokkal rendelkező nőket ábrázolták. Kicsi mellek, vékonyabb testalkat volt a jellemző.

nők ábrázolása
Méloszi Aphrodité
Római kor

Nyilván nagyban táplálkozik a görög hagyományokból, így sok hasonlóságot fedezhetünk fel köztük. Ha igazán kíváncsiak vagyunk az akkori szépségideálra, akkor a Medicamina Faciei Femineae műhöz kell nyúlnunk, ami pontosan leírta, milyen is a szép nő.  Ekkoriban az volt igazán vonzó, akinek halvány a bőre, rózsás az arca és sötét a szeme. Eleinte a sminket a rituálékra alkalmazták, azonban később a római nők a mindennapokban is használni kezdték. Ami a testet illeti, a szobrok arra utalnak, hogy az alacsony, karcsú, de izmos nők voltak kívánatosak. Ebben a korban pedig kifejezetten utálták a szőrzetet a nőkön, így azt mindenféle pengével, vagy cukorgyantával igyekeztek eltüntetni magukról a hölgyek.

nők ábrázolása
római kori költőnő
Középkor

Nem hiába nevezik sötét középkornak, ugyanis ekkor a szépség, a nőiesség aligha kapott teret. Ekkoriban inkább, ha nő, akkor Mária volt népszerű és a Mária ábrázolások. Azért akadnak ebből a korból is bizarr szépségideálok, mint például a magas homlok, amelyet elég veszélyes módon igyekeztek elérni a nők. Mindenféle maró anyaggal próbálták ritkítani a hajukat, hogy minél magasabbnak tűnjön a homlokuk. Ez főként a reneszánszban terjedt el a 12. századtól, amikor a haj mutogatása a prostituáltakra volt jellemző. Az erkölcsösebbek kontyban, fonatba vagy főkötővel igyekeztek azt eltüntetni. Ekkoriban úgy tartották, hogy annál szebb egy nő, minél kevesebb szőr van az arcán, így voltak, akik még a szemöldöküktől is megszabadultak.

nők ábrázolása
Fotó: Print Collector / Getty Images Hungary
18. és 19. század

Ugorjunk kicsit az időben. Az első nagyobb változás a klasszicizmus és a rokokó idején jön el, amikor már nem csak a test, de a belső erények is domináltak, ha szépségről beszélünk. Ekkor jelenik meg a diéta, és a női szépséggel, betegségekkel és az egészségük megőrzésével is ekkor kezdenek külön foglalkozni. Már szó esik a menstruációról, klimaxról meg a terhességről is. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy ekkor főleg azért tartották kívánatosnak az együttlétet, hogy így az apa is közelebb kerüljön a gyermekhez. Ami a szépségideált érinti, ekkorra eltűnik például a rizsporos paróka és a számos veszélyes kence, ugyanis a központban a tisztaság és a higiénia állt. Ugyan a természetes szépséget éltették, de ez akkoriban azt jelentette, hogy legyen piros, kicsiny és zárt ajkad, fürtös a hajad és ne legyél se nem sovány, se nem kövér. Legyenek a fogaid gyöngyökhöz hasonlóak és apró lábakkal is rendelkezz. Ekkortájt már a szépség megőrzésére is nagy hangsúlyt fektettek, ezért terjedtek el a diéták, a módosabbak pedig például gyógyfürdőkbe jártak.

nők ábrázolása
20. század eleje

Az 1910-es, 20-as években elterjed, hogy a nők körében is fontos a sport és a fittség. Ennek köszönhetően például már sokkal praktikusabb ruhadarabok is teret kapnak, mint például a nadrágok. Valamint végre elhagyják a fűzőket is. Ha 20-as évek, akkor nem hagyhatjuk ki a Charlestont, ami nem csak a táncot, hanem a ruhát is jelenti. Ez egy alul rojtos, nem testre feszülő darab. Ebből is következtethetünk, hogy ekkortájt az inkább kissé fiús, vékony lányok voltak a szépségideálok. A 30-as évekről mindenkinek Marlene Dietrich juthat eszébe. A szinte fehérre púderezett arc, és a leborotvált szemöldök fölé rajzolt határozott vonal hódított.

nők ábrázolása
Marlene Dietrich
1950-es és 60-as évek

Ekkorra már a nőiesebb formák jönnek újra divatba, gondoljunk csak például Ava Gardnerre, vagy Marilyn Monroe-ra. Vékony derék, széles csípő és nagy mellek, amelyeket ki is hangsúlyoznak. Kedvelt volt a kissé szív alakú fejforma, a dús ajkak és ami a hajat illeti, a hullámos, sokszor leengedett frizura hódított. Tehát a kissé telt, természetes női alak volt népszerű az 50-es években. A 60-as évek azonban már ismét a vékony, enyhén kislányos alkatú nőknek kedvezett, akárcsak Audrey Hepburn vagy Twiggy, aki egyébként közismerten anorexiás volt.

nők ábrázolása
Audrey Hepburn
1970-es, 80-as évek

Ha szeretnénk tudni, hogy mi volt a 70-es évek nőideálja, akkor nézzük meg a Charlie angyalait. A természetes szépség hódított, amely mégis nagy hangsúlyt fektetett a sportra és az egészséges megjelenésre. Mindenhol természetes és kiengedett hajú lányok rohangáltak, maximum pár szál volt besütve. A 80-as évek ikonikus alakja Jane Fonda, aki behozta a köztudatba a sportos, izmos nő képét. Így a csontsovány nők mellett helyet kaptak a kidolgozott testű, sportos hölgyek is.

nők ábrázolása
Jane Fonda
1990-es és 2000-es évek

A 90-es évek a szupermodellekről szóltak, legyen az Cindy Crawford vagy éppen Kate Moss. Aztán betört a grunge mozgalom és vele együtt a csontsovány lányok kerültek előtérbe. A 2000-es évekre a divat óriási iparággá nőtte ki magát, és egyszerre trendi a minimalizmus és a csillogás. Napjainkra főleg az influencerek és celebek irányítják a trendeket. Azonban szerencsére egyre több olyan irányzat kap szárnyra, mint a bodypositivity és az egészséges testkép.

nők ábrázolása
Cindy Crawford
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek