Én személy szerint imádom azokat a helyeket, ahol a természet egyéb csodái – hegyek, erdők – is megtalálhatóak egy helyen, ezért nagy várakozással álltam utunk előtt. Mindössze egy hosszú hétvégét töltöttünk Lillafüreden, de azért ha tovább kellett volna maradni, igazán nem bántam volna azt sem. Lássuk a részleteket!
Utazás Budapest és Lillafüred között
Bár egyáltalán nincsen ellenünkre a vonatozás, hosszabb utakra gyakran választjuk inkább az Oszkár telekocsi szolgáltatását. Ennek oka a kényelem és leginkább az ár, ugyanis odafele konkrétan feleannyiba került a fuvarunk, mintha a tömegközelekedést választottuk volna. Délelőtt 10-kor indult a mikrobusz a Keletiből, és nagyjából délben már Miskolcon voltunk. Itt már a helyi járatokat vettük igénybe, és nagyon pozitív csalódás ért minket velük kapcsolatban. A villamos, amivel Felső-Majláth-ig mentünk, tisztább és modernebb volt, mint bármelyik budapesti társa, és hasonlóan éreztünk a végállomásáról induló 5-ös busszal kapcsolatban is, ami aztán a célunkhoz repített minket. Lillafüreden belül már nem is volt szükség további közlekedési eszközökre, mert minden ott volt szó szerint egy helyen.
Szállás
Az Erdővarázs Panzióban szálltunk meg, ami árban és kényelemben is teljesen korrekt volt. Mivel semmilyen étkezést nem kértünk, így erről nem tudok beszámolni, viszont az ide utazóknak javaslom, hogy reggelit igényeljenek. Mi úgy érkeztünk, hogy majd reggelire veszünk gyümölcsöt, vagy péksütit valahol, ám a helyszínen bolt, zöldséges abszolút nincsen, ezért ez nem opció. A szállásunkon viszont mindenki nagyon segítőkész volt, tényleg a legkedvesebb recepciós lányok dolgoznak itt! Volt lehetőség egyébként pingpongozásra, teraszon pihenésre, jakuzzizásra, társasozásra, de őszintén, minket a természet jobban vonzott. Összességében tehát az Erdővarázs tökéletes szálláshely, mindössze öt perc sétára a látványosságoktól, mégis csöndesebb környezetben.
Programok, látványosságok Lillafüreden
Pénteken mi csak egy kisebb sétára mentünk körbe, hogy felmérjük a terepet és együnk valamit, de mivel tényleg minden nagyon közel van egymáshoz, így azért már ennyi idő alatt is sikerült felmérni, hogy elképesztően szép helyre érkeztünk. Na meg a Hámori-tó partján nézelődve azonnal infarktust is kaptunk, mikor egy méretes sikló csatlakozott a társaságunkhoz, de azóta vicces emlékként gondolunk a pillanatra.
Szombaton aztán nyakunkba vettük a kis települést. Megnéztük a palota melletti elképesztő vízeséseket, az apró barlangokat, és lesétáltunk a patak partján egy darabig, hogy a falu hangulatából is kapjunk egy kis ízelítőt. Gondoltuk a nagy melegben lehűsítjük magunkat és a vízben sétálunk picit, de olyan zsibbasztóan hideg volt, hogy ezt a tervünket nagyjából fél perc után elvetettük, és inkább bevettük az erdőt. A Szinva barlang jelzését követve kirándultunk, egészen addig, míg egy olyan részt nem találtunk, ahonnan lélegzetelállító panoráma nem tárult elénk. Ráláttunk a környező hegyekre, és a fák közt megbúvó palota épületére. Bevallom, minket pontosan ez érdekelt, és a barlangig el sem mentünk, ennek mondjuk korgó gyomrunk volt a fő oka, de az is, hogy a kilátás csordultig töltötte lelkünket és boldogan sétáltunk vissza az étteremhez, amit kinéztünk.
Miután tökéletesen jól laktunk, egy levendulás rozé fröccs társaságában elindultunk a tó körüli ösvényen. A Hámori-tavon csónakok lebegtek, felette fecskék repkedtek. Az erdei úton pedig találkoztunk horgászokkal, apró vízeséssel, egykori vízibiciklis házikóval, és egy izgalmas lápos részen is átkeltünk, majd visszatértünk a szállásunkra.
Az utolsó napon aztán mi is vízre szálltunk, hiszen a Hámori-tavon való csónakázást nem lehet kihagyni! Na meg azért is, mert a rendkívül jófej tulaj bácsinak már pénteken megígértük! A vízről a teljes palota épülete látható, és egyébként is, a kezdeti bénázásokat leszámítva, egészen mókás dolog ez a csónakázás! Délután pedig úgy döntöttünk a miskolci visszautat a helyi kisvasúttal tesszük meg, ami megint csak zseniális ötlet volt, hiszen most a másik oldalról is megcsodálhattuk azt az elképesztő panorámát! Ezzel tökéletesen zártuk a hétvégét.
Mindezeken kívül még biztosan számtalan programban lehetett volna részünk, például bemehettünk volna az Anna-barlangba, ami egy csodaszép cseppkőbarlang, de nem akartuk túlzsúfolni a napokat. Ami még feltűnt, hogy rengeteg a motoros és a bicajos, szóval aki ezeket a sportokat űzi, bátran kelljen útra.
Gasztronómia
Ezen a téren én nagyon kritikus vagyok, ezért előre is bocsánatot kérek minden helyitől! Annak ellenére, hogy alapvetően nem tartom magam sznobnak vagy finnyásnak, és túl sokat se szeretek fizetni egy étteremben, de van az a pillanat – főleg nyaraláson – amikor a minőség érdekében inkább a pénztárcámba nyúlok. Az első napunkon és szombat délelőtt is a helyi büfé soron próbálkoztunk, és bár minden tiszteletem a helyieké, mert baromi kedves emberekkel találkoztunk, de az ételek közel sem voltak igényeinknek megfelelőek. Persze mondhatnánk, hogy ki az a hülye, aki hekket kér egy ilyen helyen (én!), ettől függetlenül csalódottak voltunk. Úgyhogy szombat délutáni ebédünket úgy döntöttünk, hogy inkább a drága, de jónak tűnő Tópart hotel éttermében költjük el. És milyen jól döntöttünk! A világ legfinomabb halászleve, ropogósra sült pisztráng, és a legjobb arc pincérek vártak itt minket. 10/10-es minőség és kiszolgálás, csak ajánlani tudom! Pali bácsi, innen is üdvözlünk, sose felejtünk!
Illetve még egy helyet meg kell említenünk! A kisvonatról leszállva Diósgyőrben benéztünk A Ház nevű szálláshelyre, ami egyben egy specialty kávézó is, és isteni kávékat, sütiket kaptunk a – feltételezésünk szerint- tulaj hölgytől.
Mindent összevetve, Lillafüred tényleg egy kis ékszerdoboz, ahova egyszer mindenkinek el kell látogatnia, ha feltöltődésre vágyik. A természet csodái, az emberek kedvessége, kommunikatívsága magával ragadott minket! Még biztosan visszatérünk!
