fbpx

Ha tökig gázolnál a szemétben

Remélem, nem csak én, hanem velem egyetemben megannyian állnak időről-időre óriási, lebegő kérdőjellel a fejük felett a ruhásszekrény, a hűtő vagy épp a tároló előtt. Ha te is így vagy ezzel, nem dolgoztam hiába ezen a kellemes nyári délutánon.

A szekrényedben rogyásig púposodnak az Istentelen idők óta még csak megsem szagolt ruhadarabok, hűtőd nyöszörögve próbálja optimális hőfokon tartani a másfél hetes kaja maradványokat. A tárolóban felhalmozódó limlom pedig lavina szerűen szakad a nyakadba, amikor magadra nyitod az ajtót. Ha ezek közül bármelyik is esett már meg veled, akkor eljött az ideje annak, hogy egyet hátra lépve megvakard a homlokod, és rendet tegyél végre. Ezt a szerencsétlen élethelyzetet szeretett édesapám csak „összebarmolás”-nak hívja, és leginkább a modern emberre jellemző, túlfogyasztásból meg „mindentakarok” mentalitásból eredeztethető. Mikor az ember átmegy ösztönállatba, és hiába van meg valamije, ha lehetne belőle még több. Egy huszonhetedik fehér póló, a kenyérpirító mellé valami bóvli csetresz, ami a kenyérpirítót is megpirítja. A nagy gonddal elkészített akármi pedig hiába rohad már három napja a hűtőben, te mégis inkább rárendelsz valamit, azt meg csesszük ki a francba. Persze én sosem csináltam még semmi ehhez hasonlót, csak ugye hallottam róla, hogy valaki olvasott egy videót, amiben arról beszéltek, hogy elvileg valaki szabadult már meg röptében a nagy ízetlenkedésében felhalmozódott többletjussoktól. Épp emiatt a titokzatos idegen miatt veselkedtem neki, és néztem körbe az interneteken olyan opciókat keresve, amik fenntarthatóbb és takarékosabb lehetőséget nyújtanak annál, minthogy egy épp megfelelő erejű és ívű hajítással szabaduljunk meg a használaton kívüli feleslegeinktől.

Budapest Bike Maffia – Az életmentő ételmentők

Alapvetően azért parának, kissé perverznek és némiképp undinak tartom egy, a szájam nedvei által már megjelölt étel bárki másnak történő odaajándékozását. De ha már úgy alakult, hogy annyiak számára jelent mindennapos problémát a napi ajánlott tápanyagbevitel fedezése, magától értetődő, hogy ne a kuka legyen az elsőszámú opció, ha épp úri dolgomban ráuncsiztam valamire a hűtőben. Persze nem így, ebben a túlontúl romantizált formában, hogy még azt a másfél szelet aszott Prágai sonkát is… de a hasonló szituációk elkerülése érdekében kelt életre a kétkerekű ételmentésre szakosodott csapat, a Budapest Bike Maffia. Küldetésük, hogy a különböző háztartásokban felhalmozódott, még emberi fogyasztásra teljességgel alkalmas, nem fokozottan romlandó ételeket egy gyors regisztrációt követően mihamarabb az arra rászorulók asztalára szolgáltathassák. Ezzel könnyítve a felajánló lelkiismeretén, nehezítve az éhező gyomrán, miközben a bolygó is köszöni szépen, hogy legalább attól a pár falattól nem folytatódik lassú, kínkeserves rohadása. Ha már úgyis annyi az éhező, és bocsesz, de nem csak Afrikában, hanem körülötted is, akkor miért ne kezdhetnénk a józanabb többletoptimalizálást az élet fenntartásához legszükségesebb elemmel, az étellel?

Ruházat

A megunt, kinőtt, kifogyott, „pedig az üzletben még olyan jól állt, de most valahogy nem is tetszik már annyira” ruhadarabok leadásának különböző módjait és lehetőségeit gyakorlatilag megszámlálni sem lehet. Ruhakonténerek, adományboltok, használtruha üzletek, jótékonysági szervezetek és különböző üzletek vállalják, hogy rövid úton megszabadítanak feleslegesnek ítéltetett textiljeinktől. Az elhatározás és informálódás után nincs is más dolgunk, minthogy megemeljük a seggünket, szánjunk kb. 10 percet a becses életünkből arra, hogy némi szortírozással és válogatással „kell” és „kell a francnak” csoportra osztjuk ruháinkat, majd pedig elbattyogunk a kb. minden második sarkon fellelhető fogadópontok egyikére. Az itt leadott ruhák az átvevő fél profiljától és a leadott darabok minőségétől függően vagy adomány formájában szinte egyből valaki másnak adja, vagy újra értékesítésre szánják valamelyik használtruha boltban. A minőségükben silány termékeket pedig szétszálazva hasznosítják újra.

Elektronikai – elektromos hulladék leadás

Egyszer minden régi valami új volt, az élet örökkön örök korforgásából pedig még az olyan élettelen használati eszközök sem maradhatnak ki, mint a különböző okokból kifolyólag használaton kívül helyezett elektronikai eszközök. Ezek tudatos és felelős elhelyezése talán a legfontosabb, hiszen az elhajított, elpottyantott, „upsz, kicsúszott a zsebemből” tárgyak képesek a legpusztítóbb mérgezést eszközölni környezetünkben. Magánszemélyek számára mind az elektromos (mosógép, hűtőszekrény, mosogatógép, porszívó), mind pedig az elektronikai hulladék (számítógép, monitor, televízió, mobiltelefon) leadása teljesen ingyenes a települési önkormányzatok által üzemeltetett hulladékgyűjtő udvarokban, valamint az elektromos készülékeket árusító kereskedőknél. Szóval, ha épp kijött volna a legújabb csúcsszuper szipiszupi telefon, te pedig nem tudod, mi tévő legyél a fél éve megvásárolt korszerűtlen fossal, hát most már tudod.

Prevenció

A különböző betegségekkel és káros szenvedélyekkel kapcsolatban unos-untalan elhangzik, hogy milyen fontos a megfelelő informálódás és edukáció. Ha valami, hát a tömeges túlfogyasztás pedig bőven eleget tesz a „káros szenvedély” fogalmának. Mert üdvözítő dolog leszoktatni a kábítószerfüggőt a tű látványának boldogságteremtő hatásáról, de azért mégiscsak szerencsésebb, ha eleve nem izgul fel, ha valami hegyeset és vékonyat lát. Épp taglalt témánkra vonatkoztatva: A Kollektív Magazin lányai és fiai legalább kétszer, de inkább álltak háromszor sorba, amikor a környezettudatosságot osztogatták, így oldalunk hasábjain a számosnál is több cikk, riport, interjú, és tudástágító betűvetés foglalkozik azzal, miként lehetne jobban csinálni azt, amit jelenleg elég szarul csinálunk. Érdeklődjünk, olvassunk, cselekedjünk!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek