Én azon romantikus lelkek táborát erősítem, akik azonnal lelombozódnak, amikor kémiáról, fiziológiáról, meg vegyületekről kezdenek nekem beszélni a szerelem kapcsán. Mert persze, mindent atomjaira lehet szedni és megmagyarázni, de akkor mi értelme bárminek is? Mégis kísérletet teszek, hogy kicsit jobban megérthessük a szerelem és a kezdeti fellángolás közti különbséget.
Nézzünk a kifejezés mögé
A szerelem első látására, túlzásnak tűnhet, hiszen az első benyomás nem engedi meg, hogy azonnal képet kapjunk az illető teljes valójáról. Tehát nem mondhatjuk ki egyértelműen azt, hogy szeretjük. Talán már mindenkinek volt olyan plátói szerelme, akit amikor megismert jobban, rájött, kicsit sem olyan, mint hitte.
Azonban azok, akik a bizony első látásra szerelem érzést élték meg, egyfajta varázslatos, a pillanat tört része alatt lejátszódó egység érzését fogalmazták meg. Mintha mindig is ismerték volna egymást. Szóba kerülhet ilyenkor a reinkarnáció elmélete, miszerint már egy előző életben találkoztunk az illetővel, vagy a lelkitárs megléte, esetleg a déjá vu érzése. Sokak szerint ugyanis mindenkinek megvan a párja a Földön, akit neki szánt az ég. Ám mindegyik esetében feltételezhetünk egy előzőleges ismertséget.
Tehát ezek az első pillantások inkább fizikai vonzalmon, szimpátián alapszanak. Hiszen a szerelem egy sokkal komplexebb lelki és testi folyamat.
„Az ilyen „előzetes” ismeretség lehet kognitív (mit mond a másik, milyen érzelmeket fejez ki, milyen a hozzáállása) vagy auditoros szintű (a hangjának a tónusa), vagy kinesztetikus (a mód, ahogy mozog), szaglási (az illata), tapintási (ölelés érzete), esetleg ízlelési (az első csók „íze”)”-olvashatjuk a pszichoforyou cikkében.
Az első látásra szerelem, tehát néha sokkal többről szól. Ugyanis ilyenkor tudat alatt is valamiféle ismerős, és pozitív dologhoz kötjük a másikat. Lehet a hangja, az illata, az arca emlékeztet valakire, vagy egy pozitív érzésre, ami régen, akár gyerekkorban örömöt okozott. Így érezhetjük azt, hogy egy perc alatt beleszerettünk valakibe. De ez csak illúzió, ami persze nem jelenti azt, hogy a későbbiekben ne alakulhatna ki érzelem.
Ha tehát pontosabban akarunk fogalmazni, akkor nevezhetjük inkább szerelemnek az ismerősség érzése miatt, mintsem szerelem első látásra. A szerelemhez ugyanis idő kell, hogy kialakuljon a bizalom, a kölcsönös kötődés.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az első látásra kialakuló szimpátia, nem lehet egyfajta kapuja a szerelemnek, ami idővel mélyülhet. Nem hiába szoktuk használni-főleg tiniként- a „beleestem” kifejezést. Hiszen ilyenkor szerelembe eshetünk ugyan, de túlzás lenne azt mondani, hogy szerelmesek vagyunk.
Minden kapcsolat így kezdődik, egy találkozással, amely megpecsételi a közös sorsunkat és ha eleget dolgozunk rajta, akkor együtt tudunk tovább haladni az úton.
