fbpx

Fel tudsz idézni festményt várandós nőről?

A válasz a kérdésre majdnem 100%, hogy nem. Hónapunk témájával – születés – kapcsolatban gondolkodtam el rajta, a várandósság ábrázolása mennyire kimaradt a korai művészetből. Utánajártam mi az oka ennek, és valójában egészen egyértelmű az indok, nézzük!
Szexualitás igen, várandósság nem

Az archaikus kor művészetében a meztelenség igencsak központi téma volt, gondoljunk például a görög kultúrára. Viszont ahogy magunk elé képzeljük az alkotásokat, azok jóval nagyobb számban ábrázoltak férfiakat, mint nőket, ennek oka az állam berendezkedésben található. De ha mégis megjelentek nők is, akkor az viszont szinte biztos, hogy nem terhesen szerepeltek. Ez pedig nem csak az ókori művészettörténetre jellemző, hanem a későbbiekre is. Ugyan a női test ábrázolása egyre nagyobb divat lett, tematikáját tekintve nem változott. A galériák ugyan roskadásig vannak a meztelenséget ábrázoló festményektől, legyen a környezet a természet, vagy egy kanapé, megannyi képet látunk csak most a lelki szemeink előtt is, amin a női idomokon van a hangsúly, ám azok sosem a várandósság állapotát mutatják be. Ennek legfőbb oka a nők helyzete a korai időkben. Megtanulhattuk annak idején a történelem órákon, vagy olvashattátok korábbi cikkeinkben is, hogy a nők egészen másképp voltak kezelve, mint a férfiak, egyenlőségnek nyoma sem volt. Ez pedig rányomta a bélyegét a művészetre is. A festők csodálták a női testet, inspirálta őket az alkotásra, azonban annak természetes működése, legyen szó akár várandósságról, akár menstruációról, ezekről nem beszéltek, sőt inkább tudomást sem vettek róluk.

Várandósság: tabu és félelem

A művészettörténet szinte teljes egészét végigkíséri a társadalom hozzáállása a női nemhez. A terhesség állapotára kétféle képpen tekintettek: egyrészt pozitív dolognak számított, hiszen bizonyította, hogy nemzőképes az asszony, utódokkal tudja megajándékozni férjét. Másrészről azonban ott volt az is, hogy aktív a szexuális élete, ami a nők esetében hosszú ideig nem minősült elfogadott dolognak, sőt, a női test természetes működése és a szex élvezete tabu volt. A szexuálisan aktív nő egyenesen tisztátalannak számított, főleg ha házasságon kívül esetleg teherbe is esett, az a legnagyobb szégyennek minősült.

Mindezeken túl pedig nem minden terhességnek volt boldog kimenetele, mind az anya, mind gyermekek szempontjából, számtalan haláleset következett be a szülés, születés miatt. Ennélfogva egyfajta félelem is övezte ezt az egyébként csodálatos eseményt. A nem megfelelő körülmények és eszközök hiánya sajnos nem segített a helyzeten, ezért a várandósságot ábrázolni egyfajta felelőtlenség volt, túlzott optimizmus, hiszen sosem tudhatták, milyen kimenetele lesz a terhességnek. Nem csoda, hogy éppen ezért nem is szívesen jelenítették meg ezt az időszakot, helyette inkább családi portrék készültek, amin már a gyermek is rajta volt, nem pedig pocaklakóként szerepelt.

Várandósság a keresztény kultúrában

A keresztény művészetben a terhes nő legalább annyira tabunak számított, mint a világi életben. Kivételt képezett ez alól Szűz Mária, akiről azért találni egy-két olyan művet, ahol terhes hassal jelenik meg. Illetve ha születés ábrázolásával kapcsolatban keresgélünk, akkor szinte biztos, hogy a legtöbb találtunk az Jézus születésének megjelenítésével kapcsolatos információ és kép lesz.

Kivételek és a változás szele

Természetesen a kivétel erősíti a szabályt alapon azért a történelem során akadt egy-két bátor alkotó, akik munkásságában találkozunk várandós nőkkel. Sokak szerint például a Willendorfi Vénusz is valójában állapotos. A tudorok korában is készült egy-két portré, ami terhesen ábrázolja a modellt, de később a burzsoázia időszakában megint konzervatívabb eszmék jelentek meg. A terhesség ugyan látható volt, de beszélni senki sem beszélhetett róla. Végül a 20. század törte meg a hosszú csendet többek között Klimt műveivel, amik nem mindig részesültek megfelelő fogadtatásban, de a feminista mozgalmak később már komoly áttöréseket értek el. A nők nem csak jogaikért álltak ki, hanem a szexualitással és a testükkel kapcsolatos tabuk megszüntetéséért is. Erre pedig néhány művésznő úgy hívta fel a figyelmet, hogy saját magáról festett állapotos portrét. Amikor teljes mértékben elfogadott lett az ilyesmi, már bőven a 20. század végefelé jártunk, míg nem eljutottunk a jelen korig, ahol már szinte divatnak számít a terhes fotózás például. Ezt a sort nagy valószínűséggel Annie Leibovitz a várandós Demi Moore-ról készített 1991-es fotója kezdte, ami a Vanity fair magazin augusztusi lapszámának borítóján volt látható. Azóta szerencsére – bár biztosan van még hova fejlődni – megannyi hasonló képet láthattunk, és a tabutól is sikerült valamennyire megszabadulni.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek