fbpx

A humorról tudományosan

Te vicces vagy? Nehéz kérdés, hiszen szubjektív, hogy kinek mi a kacagtató. Viszont vannak olyan alaptulajdonságok, amelyek humorossá tehetik az embert. Mégis mitől függ, hogy valaki humoros lesz vagy éppen nem?
Mi is a humor

A humor szó latinul nedvet jelent, akármennyire is meglepő. A régi orvosok tanítása szerint, a testnedvek megfelelő mennyiségben való megléte a szervezetben eredményez jóllétet, így ezzel kötötték össze a humor szót. Később, a 18. században a derültség és szeszély kifejezésére használták.

Sigmund Freud volt az első, aki elkülönítette a viccet és a humort. Ugyanis a vicc már más emberek felé, a humor viszont saját magunk felé irányul. Sokan tartják úgy, hogy ahhoz, hogy valaki humoros legyen és értse is azt, megfelelő intelligencia szükséges.

Sokféle komikum és humor létezik. Adódhat az helyzetből vagy jellemből. Létezik fekete humor, groteszk és még sorolhatnánk. Azonban, hogy mit tartunk humorosnak függ a személyiségünktől, a kultúrától, amiben élünk és persze az adott szituációtól is.

Arisztotelész szerint a humor, a komikum alapvető forrása a hiba. Számos helyzet, ember, szituáció pont ezért válik viccessé, és az sem árt, ha tudunk nevetni magunkon is. Továbbá tény, hogy a humornak nagyon jó stresszoldó hatása van.

Caleb Warren és Peter McGraw azt írja, hogy a humor egy pszichológiai válasz, egy szórakoztató és pozitív érzelem, ha valami nevetésre késztet. Vagyis, ha adott dolgot viccesnek találunk és tudunk rajta nevetni, akkor az pozitív érzésekkel tölt el, hiszen jól szórakozunk.

A humor pszichológiájának egyik alaptézise a „jóindulatú szabálysértési elmélet”, amelyet Peter McGraw-nak köszönhetünk. Ennek az elméletnek az a lényege, hogy akkor találunk valamit viccesnek, ha két feltétel teljesül: úgy sérti azt az elképzelésünket, ahogy szerintünk a világ működik, hogy az nem tűnik fenyegetőnek.

Mindannyian gondolunk valamit arról, hogy mi a helyes és hogyan kellene, hogy működjön a világ. Ha ezt az alapvető hitünket megsértik, az sokszor képes minket megnevettetni. Ha például valaki valami rosszat tesz vagy mond valamit, amit nem kellene, az sokszor képes humor forrása lenni.

Nyilván meg kell találni a határokat, hiszen nem minden ilyen jogsértés vidám, sőt. Ezért fontos annak a jóindulatú része: ha nincs mögötte rossz szándék, sokkal inkább egy kis játékosság.

Sokan gondolják azt, hogy a kulcs az, ha van benne valami disszonancia, valami oda nem illőség. Ez sokszor a meglepetést jelenti, valami meghökkentőt, amire nem számítunk. Persze, a humor ennél sokkal többrétűbb, fontos az időzítés és az előadásmód. Sokan élnek az irónia eszközével is, ami veszélyes fegyver, hiszen akár sértő is lehet, ha félreértenek.

Miért viccesek egyesek mások pedig nem?

Mindenki ismer legalább egy embert, aki olyan száraz és karót nyelt, hogy még soha nem mosolygott egy viccen se, és Isten ments, hogy ő maga humoros próbáljon lenni. Ez is szubjektív lenne? Vagy valóban léteznek emberek, akiknek nincs humoruk?

Nézzük az agyunk mely területei kapcsolnak be a humor által: sokszor vizsgálták már ugyan ezt versírás vagy éppen rajzolás közben, azonban a humor nagyon egyedi területen mozog. Több kísérlet során rájöttek, hogy az agy két része különösen aktív ilyenkor: az egyik a mediális prefrontális kéreg, amely részt vesz a tanulási folyamtoknál az asszociáció létrehozásában és segít megfelelő érzelmi válaszokat adni. A másik pedig a temporális asszociációs régió, amely a komplex ingerek felismerésében és értelmezésében segít.

Valaki minél fogékonyabb úgymond erre, annál nagyobb aktivitást lehet tapasztalni ezeken a területeken, főleg a temporális lebenyben. Ez engedi szárnyalni a képzeletet, a szabad asszociációkat egy dologgal kapcsolatban.

Valakiknél ez jobban működik, valakiknél kevésbé, hiszen mind mások vagyunk. Idővel pedig megtaláljuk azokat az embereket magunk körül, akikkel jól könnyesre röhöghetjük magunkat, mert végtére is ez a lényeg.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek