Mi egy egészen borongós és esős vasárnap indultunk útnak, de az időjárás nem szegte kedvünket. Nagyon vágytunk már arra, hogy kiszakadjunk a városból és feltöltekezzünk a Börzsöny adta természeti csodákból. Pesttől körülbelül másfél órát utaztunk Nagybörzsönyig autóval, és mivel maga a település is sok érdekes látnivalóval szolgál, a túra előtt eltöltöttünk ott egy kis időt.
A Vasút Völgye Kertbüfé volt az első állomásunk, ahol nagyon idilli környezetben fogyasztottunk el egy-egy lángost és ínycsiklandó szilvás süteményt. Nemcsak az ízek, de a végtelenül kedves kiszolgálás is levett minket a lábunkról! Majd mivel még volt kis időnk a kisvasút indulásáig, elsétáltunk a Vízimalomhoz. Ahova végül nem mentünk be, mert ott derült ki számunkra is, hogy ez egy külön program lehetett volna, amire érdemes 1-2 órát szánni. Ezért amennyiben te szeretnéd megcsodálni kívülről-belülről ezt a műemléket, mindenképp áldozz rá elegendő időt.
A kisvasút egyébként hétvégente jár, naponta 4 járat, de mindenképp informálódj a menetrendről, amit itt találsz. Mi a 13:10-es indulásit tűztük ki célul, a menetidő körülbelül 35 perc volt, a hangulata nagyon retró! De élvezhető abszolút, jó volt vele bedöcögni a Börzsöny káprázatos kis zugaiba. Nagyirtáspusztánál szálltunk le, így a túránk itt vette kezdetét. A zöld kereszt jelzést követve indultunk el a Sas-hegy nyerge felé. Majd az Erdész házat megkerülve jobb oldalon vezetett be minket a túránk az erdőbe. Egyből egy kissé meredek résszel kezdtünk, de a bükkerdő látványa és illata azonnal kárpótolt minden izzadságcseppet. Majd a zöld jelzést keresve jobbra fordultunk és a Nagy-Sas-hegy oldalában sétáltunk felfelé. Ez a meredek ösvény a hegycsúcsra vezetett minket, és mivel tényleg kaptatós volt, érdemes lehet egy túrabotot a kezünkbe fogni segítségül. De a Nagy-Sas-hegy kilátása igazán lehengerlő, ilyenkor el is felejtjük a mögöttünk lévő jópárszáz méter szintkülönbséget. Pár perc szusszanás és gyönyörködés után ugyanazon az ösvényen visszaindultunk lefele, és jobbra fordulva pár lépést követően elértük a balra ágazó zöld háromszög jelzésű utat, ami a Sós-hegyi rétre vezetett minket. Innen tárul elénk egy tökéletes kilátás a Dunakanyarra, ahonnan jól láthatók még a Börzsöny déli hegyei és a Visegrádi-hegység.
Ezt követően Nagy-rét tisztásán vágtunk át, de a túraútvonal szerint lett volna egy másik opció is. A réten keresztül futó zöld jelzésű irányba folytattuk a túrát, amin keresztül egy lejtőt majd emelkedőt követve felértünk a Só-hegy tetejére. Nem meglepő, hogy a panoráma erről a hegytetőről is lélegzetelállító! Ezt követte egy meredekebb útszakasz a zöld jelzés után, de leérve hamar jött a legnagyobb kihívás, hogy felérjünk a Kopasz-hegyre. Ez a rövid, de kaptatós szakaszt követő kilátás tényleg leírhatatlan, lábunk előtt hevert a Duna-kanyar egy része, távolban az Esztergomi Bazilika és előttünk a Márianosztrai templom, illetve a börtön épülete. Érdemes itt időzni kicsit, szélcsend esetében piknikezni egyet és élvezni a tájat.
Visszafelé ugyanazon az úton haladtunk, amerre feljöttünk, és egészen a Lengyel-réteken álló útjelző tábláig mentünk, ott balra kanyarodtunk a zöldkereszt jelzésű ösvényre. Itt jött az igazán lenyűgöző rész! Varázslatos úton, fás rengetegben andalogtunk a Bükkös-árokban, néhol patakcsobogás hangjának kíséretében. Majd hamarosan elértük a Bezina-rétet. Ezt követően még a bükkösben sétálva fél óra alatt kiértünk a Nagyirtás kisvasút állomásra. Mi itt elfogyasztottuk az uzsonnánkat, és visszacsorogtunk a kisvasúttal az állomásra.
Engem Börzsöny igazán megnyert, a bükk és fenyőerdők páratlan hangulata és a lenyűgöző kilátások biztosan visszacsalnak még a közeljövőben!
A túra részletesebb leírása itt található.
