Jakobovits Kitti: Irodalomterápia
Amennyiben téged is érdekel az irodalomterápia, hogy hogyan segíthet rajtunk, ha megismerjük a szépirodalom és a pszichológia kapcsolatát, illetve miben támogathatnak minket olvasmányaink, a válaszokat a könyvben találod! És ha szeretnéd megismerni a könyv írásainak körülményeit, illetve a szerződ, olvasd el Kittivel készített interjúnkat.
Borda Réka: Hoax
Az utóbbi időben egyre több kortárs verseskötet került a kezembe, és volt, ami teljesen berántott. A Hoax is ezek közé tartozik. Réka modern verseléstechnikákkal, egyedi hangvétellel és gondolatmenetekkel, helyenként történelmi szereplők bevonásával köti le az olvasót. De elég a szakmaságból, beszéljen helyettem pár sor Lenin arca című alkotásából:
“A bőr, ha kiterítjük épp olyan szabásminta,
mint a szoknyáé. Valahogy így batikolhat a genetika:
mérgező festékfoltokat csepegtet az anyagra,
és összecsomóz, miután szétterjednek a síkon.”
Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni
Amikor Ott Anna Instagram posztjából értesültem, hogy Czakó Zsófi nyerte el a Mastercard Alkotótárs ösztöndíját, egyből meg is rendeltem a könyvét. Nem csalódtam, Zsófi tényleg megérdemelte a díjat. A könyv elkalauzol minket gyermekkorába, ahol a vallás nagypapája révén nagyon látványosan jelen volt a mindennapjaiban, de emellett olvashatunk Olaszországban töltött szárnypróbálgatásokkal teli éveiről is. A történethez nagyon könnyen kapcsolódhatunk, és sokszor megmosolyogtat.
Weöres Sándor: A teljesség felé
Ha lélekemelő bölcsességekre vágyom biztosan ehhez a könyvhöz nyúlok. Ráadásul ezt a Poket kiadást régi Fortepan fotók díszítik. Tartalmát pedig nem tudnám és nem is merem szebben megfogalmazni, mint a szerző:
„Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem keletkezett és nem múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyanez virágokból szedi csokrát.”
Milan Kundera: A lét elviselelhetetlen könnyűsége
A sort Kunderával zárom, akinek ezt a könyvét sokan “alapműnek” tartják. Nekem hangulatra nagyon hasonló volt, mint Szerb Antal Utas és Holdvilága. Tudom, hogy nehéz a kettőt összehasonlítani, de mikor végeztem mindkét könyvvel ugyanaz a merengő, melankolikus érzés maradt bennem. A sztori egy sebészről szól, aki naponta váltogatja a szeretőit, majd megjelenik életében Tereza, akit feleségül is vesz. Csakhogy vágya a nők felé nem csillapodik, amit Tereza egyáltalán nem visel könnyen. Mindemellett megismerhetjük a többi szereplőt is, miközben a prágai tavasz eseményei zajlanak. A regény, ahogy hátoldalán olvashatjuk is, “filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely megőrzi szépirodalmi jellegét.”