tartalmi együttműködés
Zsolt és Odett egyaránt Zalaegerszegen születtek, és ott is nőttek fel. Bár gimnázium óta nem tartják a kapcsolatot, mégis követték egymás életútját. Odett híres énekesnő lett, a beszélgetésből pedig kiderül, hogyan hatott rá a Covid alatti kényszerpihenés, éppen milyen terveken dolgozik, mindemellett kicsit az életszemléletéből is kapunk egy szeletet.
Odett elmesélte, hogy a Covid óta egy nagyon érdekes időszakot él meg. Számára a pandémia inkább megnyugvás volt, mintsem leállás. Elkezdte más szemmel nézni a szakmáját, a benne működőket és a közönséget is. Úgy érzi, az elmúlt 13 éves zeneipari tevékenységében már eljutott oda, hogy nem feltétlenül szeretne részt venni a „tömeggyártásban”, vagyis, hogy folyton szó legyen róla. Vannak olyan dalok, produkciók, amik továbbra is a farzsebében lapulnak, de még nem érzi úgy, hogy nyilvánosságra hozná. Persze ettől függetlenül akadnak szuper kezdeményezések, amelyekben szerepel. Az egyik például Török Zoltán természetfilmes Vadlovak című mesedokumentumfilmjében lesz hallható.
Odett nemcsak a kreatív munkában, alkotásban van jelen, hanem bizony a háttérmunkában is aktívan kiveszi a részét. Amíg más énekesek mögött egész stáb áll, addig ő saját maga szervezi a fellépéseit, így az ezzel járó feladatok is ráhárulnak, ami sokszor elég sok energiát leszívott belőle. Ezért egy ideje már érezte, hogy szüksége lenne pihenésre. Anyagilag igyekezett mindig tudatos lenni, pedig a szakmában erre nem igazán hívják fel a figyelmet, ennek köszönhetően ezen a téren nem viselte meg annyira a leállás.
„Amit a saját bőrömön megtapasztaltam, abból lett egy olyan ingerem, hogy szeretnék másoknak is valamit adni. Így jött létre a Zenél az utca projekt”– mesélt a kezdeményezésről Odett, amelyben utcazenészek és tehetséges kezdő zenészek kapnak lehetőséget és segítséget, hogy kibontakozhassanak. Amikor koncerteket, fellépéseket szervez nekik, igyekszik minden apró részletre oda figyelni, amire annak idején nála nem figyeltek, pedig jól esett volna számára, vagy hozzáadott volna a komfortérzetéhez. Legyen szó olyan apróságról is, mint a WC-papír a mosdóban vagy víz az öltözőben. Nem is meglepő, hogy sokan Anyának vagy Osztályfőnöknek nevezik a berkeken belül, hiszen ő tényleg igyekszik megteremteni a hátteret, ami egy jó fellépéshez igenis szükséges.
Odettet bosszantotta, hogy sok tehetséges fiatal van, akiken nincs fókusz. „Manapság mindenhez kell egy olyan mellékszál, amitől ócska lesz”- fejtette ki, hogy sajnos sokszor nem az az érték, ami szerinte számít. Ebből a dühből indult a Zenél az utca.
Odett az epizód során azt is kifejtette, hogy zavarja, hogy nem jut el elég emberhez ez a projekt, mivel ő nem az a típus, aki ha csak nem muszáj, nagyon tolná magát. Bár nem panaszkodik, hiszen az ötlet még csak másfél éves, de már olyan dolgok történtek vele, hogy például kiadták az ország első utcazenész lemezét.
Sokszor ötlik fel benne, hogy valahogyan kiadná, grafomán lévén kiírná magából, amikor olyan dologgal találkozik -főleg a szakmán belül – amivel nem ért egyet. Azonban úgy érzi, ezeknek nem lenne hatása. Odett abban hisz, hogy a tettekkel lehet elérni valamit, például azzal, ha ő maga felkarol fiatalokat és kicsit segít nekik.
Zsolt rákérdezett még arra is, hogy van-e a színpadi Odett és a magánember között disszonancia, illetve hogyan éli meg ezt. Az énekesnő erre azt a példát hozta fel, amikor valaki azt írta róla online, hogy amikor ő felmegy a színpadra, olyan, mintha hazaérkezne.Elmondása szerint ő pontosan így is érzi magát, sosem izgul a színpadon. Bár a magánéletét nem nagyon viszi magával az előadásokra, azért próbál ebben nyitottabb lenni, de vannak határok.
Természetesen szóba került zenész édesapja is, akinek hatalmas szerepe volt abban, hogy Odett erre a pályára lépett, azonban kifejtette azt is, hogy milyen különbségek vannak köztük, illetve, hogy neki miben kellene fejlődnie hozzá képest.
Odett jövőbeli tervei között szerepel egy podcast indítása, ami szintén az utcazenészekhez és a fiatal feltörekvőkhöz kötődne, de még finomítás alatt van a kivitelezése. Illetve a tehetséggondozás is fontos szerepet játszik nála továbbra is.
Egy, a nagymamájával és vele történt személyes eseten keresztül osztotta meg, hogy hogyan próbál mentálisan, lelkileg is középen maradni. Elmondása szerint, most nagy hangsúlyt fektet a minőségi időre, ezt a számára fontos emberekkel tölti. Igyekszik értékelni az apró dolgokat is, ami persze nem mindig könnyű, de próbálja így élni a hétköznapjait.
A teljes beszélgetést itt tudjátok meghallgatni:
Borítókép: Szabó Ági
