Tartalmi együttműködés
A Sharing Circle podcast ismét egy nagyon fontos témát dolgozott fel a legújabb részében: Vági Zsolt vendége Havasi Zoltán volt, a Budapest Bike Maffia civil szervezet alapítója. Szó esett a hajléktalanságról, mélyszegénységről, az érzékenyítésről és, hogy mit tehetünk mi, akik jobb helyzetben élünk.
Maga a Budapest Bike Maffia ötlete egy egyszerű beszélgetésből indult, amit az elkeseredés szült. Zoltánt zavarta a hajléktalanok helyzete és a közöny, amit az emberek tanúsítanak ezzel a problémával kapcsolatban. Így barátaival első körben úgy döntöttek a karácsonyt hontalanok körében fogják tölteni. Ennek lassan 10 éve és azóta igazi civilszervezetté nőtte ki magát ez a kezdeményezés.
A cél az volt, hogy egyrészt kicsit a saját lelküket is megnyugtassák és hogy megmutassák, ők így csinálják, és lehet csatlakozni, segíteni másnak is.
Zsolt megemlítette, hogy már a felvétel előtt szóba jött, hogy mind a ketten észrevették, hogy nagyobb százalékban követik és támogatják őket nők, amelyet talán a szociális érzékenységre tudnak visszavezetni. De Zoltán kiemelte, hogy náluk szerencsére azért sok férfi is szerepet vállal, bár tény, hogy nagyobb számban vannak jelen a hölgyek.
Szóba kerültek még a hajléktalanokkal kapcsolatos előítéletek, a nemtörődömség. Az emberek inkább nem is akarnak belevonódni a témába, megismerni ezeket az embereket, mert egyszerűbb a távolságtartás.
“A hajléktalanság nem csak az, amit az utcán látunk”- emelte ki Zoltán. Az utcán mindössze a hontalanok 21 százaléka él, ez a téma sokkal összetettebb ennél. Az előítéletek természetes dolgok, és mindenkiben jelen vannak egy bizonyos szinten. Ezzel csak meg kell tanulni bánni, és a komfortzónánkból való kilépés első mozzanatát megtenni, hogy ez bontódjon.
Zoltán kiemelte, hogy a Budapest Bike Maffia ugyan nem egy szakmai szervezet, de kezdetben kifejezetten az utcán élőkön szeretett volna segíteni. Aztán később már az is a céljuk lett, hogy jobban belelássanak a szociális ellátásba, és azóta az ott dolgozók munkáját is igyekeznek valamiképpen megkönnyíteni.
Ha kicsit jobban megismerjük ezeknek az embereknek az életét, a sorsát, akkor rájövünk, hogy nagyon kevés is elég ahhoz, hogy valaki alól kicsússzon a talaj. Ha pedig valaki már az utcára kerül, akkor nem kell fél év ahhoz, hogy olyan szintre jusson mentálisan, hogy el is higgye, ő soha nem fog kikerülni ebből a helyzetből. Ezért is nehéz visszaintegrálni őket a társadalomba, és azt is el kell fogadni, hogy nem is mindenkit lehet. Sajnos nagyon kevesen vannak azok, akik ebben a szakmában dolgoznak vagy akár civilként részt vesznek benne.
Fontos kimondani, hogy a szegénység nem szégyen. Az, hogy ma itthon a társadalmi felelősségvállalás, és érzékenység ott tart, ahol, annak sok aspektusa van. Hozzájárult például az elmúlt 30 év politikája is, és, hogy Magyarországon nincs kiépítve az önkéntesség rendszere. Ezt már fiatalkorban el kellene kezdeni, de úgy, hogy a gyerekek ne kötelezettségnek érezzék, hanem alap legyen számukra, hogy segítenek másoknak. Ehhez még sok időre van szükség.
A podcastban szóba került továbbá, hogy mennyi féle módon segít és van jelen a Budapest Bike Maffia, bár a legtöbben talán a Vitamin Kommandót ismerik. Azóta már sokkal többrétűbb lett a paletta, és már a környezetvédelem, a fenntarthatóság felé is nyitottak.
Arra a kérdésre, hogy a segítségre szoruló embereknek a halat vagy a hálót kell oda adni, arra Zoltán azt mondta, hogy sok esetben mind a kettőre szükség lehet. A cél nyilván a háló, vagyis, hogy célt, motiváltságot és eszközt adjanak az illetőnek, de van, akinek bizony aznap az a szendvics vagy akármi lesz a segítség. Nincs egyik a másik nélkül.
A jövőben még több olyan programmal készülnek, ami segít és érzékenyít is egyben, és persze a 10 éves szülinapjuk alkalmából is szerveznek eseményt. A legfontosabb, amit Zoltán szeretne, hogy maradjon a Budapest Bike Maffia ilyen, és legyen belőle még több. Akarjanak segíteni az emberek, mert segíteni kell.
A teljes beszélgetés itt látható:
