tartalmi együttműködés
Szerző: Székács Linda
Ha jól tudom jelmeztervezőként, látványtervezőként veszel részt az Y Csoport munkásságában, és te tervezted a jelmezeket a következő bemutatótokhoz.
Igen, én, illetve Ferenczi Zsófi terveztük az előadás látványvilágát, a díszletet és a jelmezeket is. Vadász Kriszta, az előadás rendező-koreográfusa már korábban megkeresett ezzel a darabbal, de végül máskor, más körülmények közt valósult meg. – Az Y csoporttal, a Bethlen téri színházban – aminek nagyon örültem.
Pontosan miből áll a munkád? Rajzokat készítesz az általad megálmodott jelmezekről, vagy az elkészítésnél, anyagválasztásnál is jelen vagy?
A felkéréstől a bemutatóig sok folyamaton megyünk át, ez a darabról, koncepcióról való beszélgetéssel kezdődik. Megosztjuk egymással a gondolatainkat, ötleteinket, én pedig kapok egy képet a rendező szemszögéből, amiből aztán ki tudok indulni a tervezés során. A rajzok elkészítése közben is folyamatosan beszélünk, igazítjuk a terveket a darab és a rendezés igényeihez, de persze részt veszek a későbbi folyamatokban is. A tervek véglegesítése után a beszerzés és kivitelezés szakasza következik, ebben más emberekkel is együtt dolgozunk, mint most a Pinkponilo csapatával. Szeretem, ha ilyenkor magamnak is meg tudom adni azt a szabadságot, hogy valamin változtassunk, ha szükséges. Ebben a produkcióban például a főpróbahét elején még átalakítottunk egy jelmezt – ehhez mindannyiunk kompromisszum készsége és maximalizmusa kellett.
Miért pont a Pinkponilot választottátok a jelmezek elkészítésére?
Én Krisztán keresztül ismertem meg Annát, és magát a varrodát is. Mikor újra porondra került a darab, akkoriban kezdett Kriszta náluk dolgozni, így adott volt, hogy amennyiben a ruhákat varratni kell – és kellett – akkor azt ott szeretnénk lebonyolítani. Végtelenül segítőkészek és kreatívak, nagyon jó volt a közös munka, fogunk is még együtt dolgozni.
Fontos számotokra a környezettudatosság?
Nekem a mindennapokban és a háztartásban igen, igyekszem minimalizálni a szemetet, amióta van kert, komposztálok, temérdek cukibbnál cukibb bevásárlós szütyőm van és ultra menő elviteles kávés poharaim. Persze sajnos nem vagyunk tökéletesen zero wasterek, és nem is tudom, mikor leszünk azok, de ez egy folyamat, lelkesnek kell tudni maradni, és annyit bevállalni ebből, ami kényelmetlenség nélkül megoldható. Azonban amíg nem találkoztam ilyen szemléletű varrodával, fel sem merült bennem, hogy a környezettudatosság a színházra is kiterjeszthető. Illetve de, Mosolygó stúdió Annája is hasonló szemléletmód alapján alkot.
Azért is örülök annak, ahogyan a darab létrejött, mert Krisztával az előző közös munkánk (F.S. Fitzgerald – Szépek és átkozottak) során több száz műanyag pezsgős poharat törtünk szét az előadáson, így elhatároztuk, hogy a következő projekt környezetbarát lesz. Szerencsére a cég visszavette a törmeléket, de nem tudjuk mit csinált vele.
Milyen stílusúak, és milyen anyagúak a jelmezek a Szecsuáni jólélek c. előadásotokban?
A jelmez koncepció fő mozgatója egy adott színskála és a rétegződés volt. Stílusuk meghatározhatatlan, egy időtlen térbe szerettem volna rakni a karaktereket, azonban minimális keleti vonások végül kerültek a ruhákba. Inkább a lelkiállapotukat, társadalmi helyzetüket akartuk kifejezni, mint a kort vagy a helyet.
Organikus anyagokat választottatok, vagy maradtatok a hagyományos anyagoknál?
Mivel főként vásárolt és átalakított ruhákról van szó, az anyagválasztásunk némiképp korlátozott volt. A ruhákra került anyagok részben organikusak, viszont inkább az újrahasznosításon, átalakításon volt a hangsúly.
Hogyan zajlott a közös munka?
A jelmezek beszerzésére kevés idő állt rendelkezésünkre, ezért folyamatosan vásároltam és vittem a különböző darabokat a varrodába. Ezalatt Annáék műhelyrajzokat készítettek, kitalálták, mit hogyan lehet összedolgozni. Mikor egy-egy darab elkészült, beszaladtam megnézni, ha kellett változtatni, azt is megbeszéltük, és ez a folyamat zajlott az összes jelmez elkészültéig. Időközben lett változtatás, plusz feladat, de nagyon jól összehangolódtunk a közös munka során.
Az előadás legközelebb október 28-án a Bethlen Téri Színházban látható.
Az Facebook esemény itt elérhető.
Kiemelt kép: Jekken Péter
A Pinkponilo egy kreatív alkotóműhely, célkitűzése 2017-es indulása óta a fast fashion üzletek által meghatározott hazai öltözködéskultúra átalakítása, a divatról és öltözködésről való gondolkodás elmozdítása a tudatosság irányába. A Pinkponilo tervezéssel és kivitelezéssel foglalkozik, hazai tervezőkkel működik együtt, és olyan workshopokat szervez, melyeken a résztvevők saját ruháikat elkészítve vagy megjavítva alakíthatnak ki egy fenntarthatóbb ruhatárat. A műhely emellett befogadótérként, események helyszíneként és szakmai partnerként is működik, legyen szó kulturális, művészeti vagy divatprojektekről. Tudj meg róluk többet itt.
