Végzettséged szerint úgy tudom énekes-színésznő vagy, ami a szíved egyik csücske. Miért hagytad mégis ott szeretett pályádat?
Úgy éreztem, hogy megrekedtem a szakmámban és nem tudok előrelépni. A fizetésemből nem tudok hosszú távra tervezni, és minden szabadidőmben extra munkát kell vállalnom. 29 évesen a lakásvásárlás és az anyagi biztonság került az első helyre hiszen addigra az álmomat már megvalósítottam és megannyi alkalommal álltam színpadon. Szerintem ez az a kor, amikor új célok jönnek be az életedbe. És én eszerint változtattam. Szerettem színész lenni, de nem láttam benne a biztos megélhetést.
Mikor valaki elhatározza, hogy teljesen felborítja az életét, és megváltoztatja létezésének addigi formáját, hogy kezd bele ebbe a kalandba? Mik voltak számodra az első lépések?
A koronavírus okozta bezárások hozták el számomra azt a 2 hónapos “karantén-nyugit” amiben felismertem, hogy itt az én nagy lehetőségem a változtatásra. Azelőtt is minden nyaramat Dániában töltöttem eperszedéssel, így egészítettem ki a fizetésemet, szóval az irány már megvolt. Utazni mindig is imádtam, és már a korábbi szezonális munkák miatt tudtam, hogy ebből az életformából igen jól meg lehet élni, miközben a világot is beutazod. Felhívtam egy régebbi munkaadómat, aki azonnal munkát ajánlott. Így az első állomásom vissza vezetett az eperszedő szigetre Samsoe-ra. Ez alkalommal azonban egy kastélyban dolgoztam, és szolgáltam az ott élő arisztokrata családot.
Az életedet jelenleg akkor úgy kell elképzelni, hogy tényleg mindig úton vagy, igaz? Ritkán térsz haza. Nem hiányzik, hogy nincsen egy kis bázis az életedben, egy biztos otthon?
Nekünk soha nem volt saját lakásunk, és évente rengeteget költöztünk különböző albérletekbe. Ez tartott egészen 21 éves koromig, amikor Erdélyig utaztam, hogy ott végezzem el a színművészeti egyetemet. Majd Romániában és Szerbiában is voltam színész. Így nem furcsa nekem ez az állapot, mert már 10 éve tart a folyamatos utazás, és az egész életem egy nagy költözés. De talán ez karakter és beállítottság kérdése is. Sosem éreztem, hogy igazán lenne bázis az életemben. Mindig aktuálisan alakítottam ki, ahol éppen munkát vállaltam. Ez most is így van.
Merre jártál és milyen munkákat végeztél, mióta elindultál?
Ugye kezdődött a Brattingsborg-i Kastéllyal egy dán szigeten, Samsoe-n, ahol a családot szolgáltam. Főztem, mostam, takarítottam, felszolgáltam. Majd Franciaországba utaztam, ahol szőlő és alma szüreteken dolgoztam. Írországban szedtem nárciszt, Svájcban egy családi borászatban segítettem és most szintén almát szüretelek Dániában. És mondom ezt úgy, hogy az eper szedésre már nem jelentkeztem.
Tudod már mi a következő úticél?
Igen. Nagy vágyam volt a telet Lappföldön tölteni, közel a Mikulás faluhoz. És az Északi-fénnyel élni pár hónapot. Egy hotelben fogok takarítani. Ez lesz a következő állomás.
Van legkedvesebb emléked az elmúlt közel két évből, mióta úton vagy? Ha igen, elmeséled nekünk?
A tavalyi franciaországi 2 hónapos utazásból egy emlék. Nagyon random indult, 1 hétnyi munka volt előre lebeszélve. Aztán hívtak a barátaim egy következő szüretre és ott összeverődött 14 ember. Magyarok, hippik és punkok, skótok, egy angol színész srác. Színes társaság. Velük utaztunk és sátraztunk 2 hónapot. Majd a trip végén megérkeztünk az Atlanti-óceánhoz. Ahogy megláttam az óceánt, az a legkedvesebb emlékem. Mert ekkor kb. 5 hónappal voltam az indulás után, és itt éreztem először igazán, hogy jól döntöttem. Hogy nekem valóban erre van szükségem. Az insta oldalamon fönt van a csoport fotónk és azok a fekete-fehér képek is amiket az egyik srác készített rólam a parton. Már most tudom, hogy idős koromban ezekre a fotókra leszek a legbüszkébb. Ezek bizonyítják, hogy MERTEM és hogy ÉLTEM. Innen is köszi a fotókat Matyi!
A kedves emlékek mellett azt gondolom hullámvölgyek is akadnak néha. Mi jelenti a legnagyobb nehézséget ebben az életformában?
A folyamatos szervezés. Hogy mindig tovább kell gondolnod az életedet. Kb. fél évvel hamarabb kell elkezdenem a munkakeresést ahhoz képest, ahogy munkába akarok állni. Továbbá nehéz a fizikai munka, meg, hogy most nem egy színésznő vagyok, akinek tapsolnak az előadás után, hanem egy kelet-európai vendégmunkás. Nem mindig kapunk emberhez méltó bánásmódot a munkaadóinktól.
Nagyjából két éve kezdtél el videókat gyártani, youtube csatornád az Úton vagyok. Mik a terveid a videózással?
Szeretnék végre nagyobb hangsúlyt fektetni a videózásra. A Youtube csatornám nézettsége nagyon kicsi, a videók gyártását már abba hagytam ott. Patreon oldalam van, ahol a szezonális munkavállalásról mesélek és adok tanácsokat. Plusz, a Tiktok csatornám ér el olyan nézettséget, amibe érdemes még több időt fektetni. Szeretnék szélesebb körben ismertebb lenni és olyan együttműködéseket találni, ahol különböző outdoor programokat tudok bemutatni. Valamint olyan termékeket amik a tudatos természetjárást és utazást segítik, és a környezetvédelem mellett állnak.
Ha egyszer úgy döntesz, hogy letelepedsz, van már elképzelésed, hol tennéd ezt meg legszívesebben?
A franciaországi utunk egyik állomása Marseille volt. Egy hetet töltöttünk ott pár barátunk vendégszeretetét élvezve, és egy mondatot ismételgettünk megannyiszor ezalatt: ”Én ide költözöm!” Komolyan. Ha szereted a tengert és a sziklás tájképet, oda vagy a marokkói ízekért és piacért, szeretsz friss halat enni és mediterrán környezetben lakni, akkor Marseille a te városod. Ahogy az enyém is. Eddig. Ez van az első helyen.
Mit tanácsolnál azoknak, akik egyelőre csak vágyakoznak rá, hogy hasonlóképpen éljenek mint most te, de még nem mertek lépni ez ügyben?
Nem vagyok egy nagy motivátor. Sajnálom. Nem szeretek embereket győzködni arról, hogy változtassanak az életükön. Ennek a felismerése segített abban, hogy a sajátomat megváltoztassam. Senki nem kért meg rá, figyelmeztetett vagy segített benne. Én egyedül akartam, hoztam meg a döntést és indultam el. Rövid ez az életünk és nem éri meg elfecsérelni olyan dolgokra, amik már nem tesznek boldoggá. Természetes, hogy változunk. A céljaink és kívánságaink is változnak. Ismerjük be, ha véget ért egy korszak és ugorjunk fejest az újba! A színházban van egy mondás: “Senkit sem kergetnek fel korbáccsal a színpadra!” Ez azt jelenti, hogy áldozatokat kell hozni azért, hogy színész lehess és ha nem akarod igazán, akkor senki nem fog téged azzá tenni. És ez igaz minden szakmára, minden tervünkre. Az egész életünkre.
Helgát instagramon itt találjátok.
