Tudósok szerint már időszámításunk előtt 3000 évvel megjelentek az óvszerre hajazó eszközök, amire a Franciaországban fellelhető barlangrajzokból következtettek. Az óvszer anyagát tekintve szintén nagy változásokon ment keresztül, hiszen egykor vászonból, sőt volt, hogy állati testrészekből is készült.
Sokan viszont az ősi Egyiptomból származtatják az óvszer ősét, ahol akkoriban állati bőrből készültek, és egyszerűen a nemi szerv köré tekerve használták. Bár nem volt éppen praktikus és kényelmes megoldás, mégis jó sokáig így közösültek.
Az 1400-as évek ázsiai nemesei körében terjedt el aztán a „glans óvszer”, amely csupán a pénisz hegyét fedte. Kínában áttetsző anyagokból, például selyemből vagy bárány belsőségből állították elő az óvszert. Az 1500-as években következett egy újabb fordulat. Rájöttek, hogy ha egy bizonyos kémiai oldatba áztatják a vásznat, és megvárják, hogy megszáradjon,, akkor jobban tapad, így megőrizve tartósságát, és kevesebb eséllyel szakad el. Ez volt a spermicid óvszer őse.
Majd az 1700-as években birka, disznó és kígyóbélt is használtak. A gumi vulkanizálást pedig Charles Goodyear találta fel 1839-ben, de az első gumióvszer megjelenésére 1855-ig kellett várni. Nehéz elképzelni, de ez ekkor még olyan vastag volt, mint a bicikli belső gumija. Ezt követően az óvszerek 1855-től az 1920-as évekig gumiból készültek. 1919-ben viszont Fredrick Killian feltaláló talált egy latex helyettesítőt.
Napjainkban pedig akár poliizoprén óvszert is vásárolhatunk, ha allergiások vagyunk a latexre. Mára már egészen elszabadult az iparág és különböző méretű, bordázott, extra vékony és társai kondomok is megtalálhatóak a boltok polcain.
