Éppen ezért szeretem, alkalmazom és (folyamatos kereső tanulóként) tanítom is a relaxációt, a meditációt és a szimbólumok nyelvét, amelyek sok ajándékkal leptek meg, melyekből mindannyian részesülhetünk. Saját élményeimen keresztül szeretném bemutatni, milyen tapasztalattal gazdagodhat, aki erre az útra lép.
A relaxációs, meditációs szemlélet és technikák gyakorlása folyamatos finom áramlásban formál, de így visszatekintve hosszú távon érzem csak igazán, mennyi mindennel gazdagodtam általuk. Számos különböző gyakorlatot sajátítottam el különböző szemléleti keretekben, így a saját igényeimnek és a helyzetnek megfelelően megválaszthatom, ami leginkább szolgálja a jóllétemet, így lett egy egészen széleskörű eszköztáram. Mégis számomra a legtöbbet a legegyszerűbb, a légzés relaxáció adja. Miközben elmélyülök, igazából közeledek. Magamon belül megtapasztalhatom a belső biztonság, bizonyosság és nyugalom érzését, majd mint egy vízbe ejtett kavicsnál az ott keletkező körgyűrűkhöz hasonlóan, ezt a fajta egyedi kapcsolódás élményt ki tudom terjeszteni és teljesíteni.
A magamra fordított törődő minőségi figyelem és idő révén nőtt a magam felé tanúsított önegyüttérzésem, ezzel párhuzamosan az önbecsülésem is erősödött, amit az egészséges énvédelmem fejlődése kísért. Azáltal, hogy jobban szeretem, tisztelem és becsülöm saját magam minden tekintetben, bölcsebben hozom meg a döntéseimet, kevéssé kerülök bele a dualitás, és szélsőséges gondolkodás, félelem vezérelt viselkedés csapdájába. Hamarabb felismerem és tiszteletben tartom a határaimat és ezeket nyugodtabb szívvel tudom képviselni – ez a valódi lényeg – és elfogadni a mindezzel járó konfrontációt és feszültséget. Segít a hajtottságot, túlzó elvárásokat és teljesítményeket nélkülöző, szelíd, elfogadó attitűdöm kiépítésében, ami elengedhetetlen az egészségemhez.
Szenzitívként, ráadásul segítő hivatásúként különösen fontos az önmagamra való odafigyelés, hisz hogyan adhatna tiszta vizet a forrás, ha magára nem vigyáz és ki merítene szívesen nem tiszta vízből, hogy szomját oltsa? S tudja-e, aki belemerít, hogy egyúttal valamit bele is enged, és a víz már nem lesz ugyanaz utána? Ezt minden félnek, minden oldalról érdemes látnia és tiszteletben tartania a tisztántartás folyamatos, és sok idő és – lelki – munka eredménye. Már kisebb mértékű a lelkiismeret furdalásom és bűntudatom, ha magamra legalább ugyanolyan mértékben tekintettel vagyok, mint másokra.
A testemmel, a szerveimmel, és azok működésével, megbetegedésével is elfogadóbb, megértőbb, tiszteletteljesebb és reflektívebb kapcsolatban vagyok. Hamarabb érzem a testem jelzéseit és megtanultam hinni és bízni benne. Tanulom a felelősségvállalást érte, hogy elég jól vigyázhassak rá, mert együtt vagyunk itt a létezésben, a testem az elsődleges otthonom. Mi lenne velem nélküle? Szükség idején tapasztalatom szerint egy erős lélek megtarthatja a testet, s a test, ha erős ugyanúgy meg tudja tartani a megrendült lelket.
A relaxáció, a meditáció és szimbólumokkal folytatott munka megtanított arra a tér teremtésre, hogy észrevegyem, megfigyeljem és megértsem, mi zajlik éppen bennem. Mire van igazán szükségem testi, lelki, mentális, sőt kapcsolati, anyagi és spirituális értelemben egyaránt és törekedjek mindazok megadására, megteremtésre, amit az EGÉSZségem megkíván. Éppen ezért a legjobb terápia a karbantartás, mely során szeretetteljes odaforduló figyelemmel, gondoskodással és együttérző cselekvéssel igyekszem kézbe venni önmagam és gondoskodni minden tekintetben magamról. És azzal, hogy szerető kézben tartom önmagam, mások felé is jobban tudok segítő kezet nyújtani, így a kör teljessé válik, eltölt a béke érzése.
Petra korábbi cikke a változásról itt olvasható.
Szakmai oldala pedig itt elérhető.
