fbpx

Fedezd fel a tokaji régiót – Sárospatakon jártunk

A szürke november derekán úgy gondoltuk, épp itt van az ideje egy kis kikapcsolódásnak. Ehhez pedig nem vágytunk másra, mint jó borokra, némi wellness élményre és egy kevés kirándulásra. Így lett az úticélünk a tokaji régió, azon belül pedig Rárospatak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A szállásról

Mi a Hotel Bodrog nevű szállodát választottuk, itt kiváló wellness részleget találtunk, és az árban reggeli illetve vacsora is volt. Ráadásul 100%-os figyelemmel fordulnak azok iránt, akik eltérően étkeznek a megszokott svédasztalos felhozataltól, vagy valamilyen intoleranciával rendelkeznek. Nem egyszer kérdezték meg tőlem, hogy biztosan tudok-e választani, vagy készítsenek nekem valami mást, és ezzel az odafigyeléssel abszolút levettek a lábamról. Az ételek finomak voltak, a szobák patyolat tiszták, az ágy kényelmes, és a hotel aljában bowlingra is van lehetőség. A wellness részlegen pedig egy úszómedence, kültéri és beltéri jacuzzi, sószoba, gőzkabin és kétféle szauna járul hozzá a relaxációhoz. Akik pedig az utazás alatt is mozognának, számukra egy kisebb kondi részleget is fenn tartanak. Ami pedig hab a tortán, hogy a hotel egy rövid sétányi távolságra van mindentől, amire még szükségünk lehet az itteni szolgáltatásokon túl. Szemben található DM, egy-két sarokra éttermek, és szintén körülbelül hasonló távolságban a sárospataki vár, amit az 500-as bankjegyen is láthatunk! 

Kőporosi pincesor, fotó: Tajnay Dorottya
Borospincék, tengerszem, és egyéb érdekességek

Sárospatak azért is remek desztináció, mert autóval minden nagyjából 10 percnyire helyezkedik el. A Kőporosi pincesor például mindössze 8 perc kocsival, ráadásul gyönyörű tájakon haladunk át már ezen röpke idő alatt is. Mindenhol szőlősorok és gyümölcsösök fekszenek a dombokon, amíg a szem ellát. A pincesor pedig olyan érzést kelt bennünk, mintha a Gyűrűk ura egyik jelenetében találnánk magunkat, a hobbitok házai között. Kicsit szabálytalan sorokban ülnek a domboldalba süllyedve ezek a kívülről aprónak tűnő házikók, melyek valójában mély pincéket rejtenek teli boroshordókkal Innen rálátunk a közeli templomra, és a szemfülesek észrevehetik a túloldali hegyen fekvő másik pincesort, aminek becses neve Gombos-hegyi Pincesor. Ezutóbbi egy kicsit rendezettebb, előkelőbb küllemmel rendelkezik, ettől azonban egy percig sem szebb vagy jobb a másiknál, mindkettő a maga nemében izgalmas.

Sárospataktól 10-15 perc kocsiútra található a Megyerhegy, és annak magánkézben lévő erdeje, ami igazi kincseket rejt. Az autóút végén található pihenőhelyen leparkolva egy nagyjából 950 méternyi séta vár ránk, többnyire emelkedőn. Ez azonban senkit se rettentsen el, könnyedén teljesíthető a táv, tapasztalataim alapján még enyhén másnaposan is! Mikor pedig felérünk és elénk tárul a Megyer-hegyi tengerszem látványa, biztosan mi is így fogunk érezni. Érdemes minél feljebb merészkedni, hogy az egészet belássuk! Sőt, akik itt még nem fáradtak el, számukra ajánlom a kilátót is, ahonnan megintcsak szépséges kilátás várja a látogatókat.

Akiket pedig lenyűgöz a történelem, ők mindenképpen látogassanak el a Sárospataki Rákóczi várba, melynek Vörös-tornyába csak idegenvezetéssel lehet belépni, hogy visszarepítsen minket a 12. század nemesi világába. Azonban enélkül is érdemes egy sétát tenni a várkertben, és megcsodálni kívülről ezt a több száz éves épületet, melynek kilátása a Bodrog folyó morajlására tekint.

Megyer-hegyi tengerszem, fotó: Tajnay Dorottya
Gasztronómia Sárospatakon

Őszintén szólva, ezen a ponton vegyes érzéseim voltak Sárospatakkal kapcsolatban. Míg a hotelben minden nagyon szuper volt, úgy a város megragadt valahol a szocializmust idéző korokban. Aminek egyébként megvan a maga bája, és nem is érdemes összehasonlítani mással. De ha te specialty kávéra vágysz minden reggel zabtejjel egy minimál dizájnú kávézóban, akkor biztosan csalódni fogsz. Cserébe viszont mindenki rettentő kedves, és a túlégetett feketédet laktózmentes tejjel olyan szeretettel készíti el neked a cukiban a néni, hogy akkor is megiszod, ha évek óta nem ittál tehéntejet. 

Ételek és borok frontján egyébként meg kell hagyni, hibátlan a kínálat. A Boros Borbárban hatalmas választékból csemegézhetünk, amiket olívabogyó válogatás mellett, vagy egy isteni vacsora során kóstolgathatunk. (És itt még mandulatej is van a kávéhoz!!) Szintén nagyon jókat ettünk, az egyébként küllemre kevésbé hívogató Callegno Pizzériában, ahol meglepetésünkre isteni halászlevet kaptunk. Na meg a szomszédban élő golden retriver is elég jó PR-t jelent nekik.

Legkedvesebb emlékünk talán mégis az, mikor egyik borospince sortól a másikhoz menet teljesen véletlenül megpillantottuk a Naár borászat molinóját. Be is sétáltunk a kapun, de először senkit se találtunk. Majd kifelé jövet egyszercsak szembetaláltuk magunkat a tulajjal, aki csak annyit mondott: “Ha már itt vannak, ne menjenek el!” Azonnal szót fogadtunk, és máris egy igényes borkóstoló teremben találtuk magunkat, kezünkben egy-egy borospohárral. Teljesen levett a lábunkról ez a spontán élmény, az a privát kis kóstoló, amibe csöppentünk, így jó néhány üveggel jöttünk el. És egy igazán jó borász frappáns mondatának emlékével: “Amíg Önök kóstolnak, addig én iszom!”

Kapcsolódó cikkek