fbpx

Julcsinak a karácsony

A tegnapi Advent második vasárnapjával és a mai Mikulás nappal már nem igazán tudunk kibújni az ünnepi készülődés alól. Éppen ezért, felelevenítem nektek az eddigi legkedvesebb karácsonyi pillanataimat, hogy velem együtt hangolódhassatok.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Amióta az eszemet tudom a családi házunkban minden Advent első hétvégéjével együtt kerül fel a karácsonyi díszítés. Megjelennek a kedves harangok az összes gyerekszoba ajtaján, a mini-jászol és a karácsonyi dekorációk pedig az ablakokban díszelegnek. De persze az az igazi, amikor már a szinte plafonig érő karácsonyfa is áll. Naplemente után a sötét nappalit ezek a fények világítják be, fenyőillattal keveredve a mai napig minden év december végén.

Angyalok

Sok kedves gyerekkori emlékem van karácsonyról, de talán a várakozásérzés az, ami velem van a mai napig: hogy megtöltse melegséggel a házat a karácsony szelleme, és együtt legyünk a szeretteinkkel. Nem túl gyakran, de néha volt bennem annyi rakoncátlanság, hogy az ünnepek előtt megpróbáltam megtalálni az ajándékokat. Egyik ilyen alkalommal, amikor kerestem a becsomagolt dobozokat, nagy meglepetésemre helyettük megtaláltam az összes Mikulásnak és Jézuskának címzett levelemet. Bár akkor már egy ideje tudtam, hogy ők valójában nem léteznek, nem szomorodtam el. Eszembe jutott, hogy mégse feleslegesen furulyáztam annyi éven át az angyaloknak szenteste, hogy nézzenek be hozzánk is. Hogy nemcsak azért nem jöttek el a testvéreim misére, mert segíteni kellett Anyunak. Hanem azért, hogy ők legyenek az én angyalaim! A mai napig hálás vagyok az igyekezetükért, hogy a maguk módján rendkívülivé varázsolták számomra az ünnepeket.

A csengő

Nálunk minden évben ugyanaz a kék csengő jelzi, amikor megérkezik a Jézuska. És ez a csengő olyannyira varázslatos, hogy még ha előtte amiatt veszekedtünk, mert nem elég a fán a szaloncukor, vagy nem tudjuk eldönteni, hogy előbb ajándékozzunk és utána vacsorázzunk, esetleg az ünnepi stressz miatt kicsúszott egy-egy nem túl kedves szó a szánkon, a csengőszó hallatára minden elfelejtődik. Megszólal, és szívünk egyből ünneplőbe öltözik.

Julcsinak a karácsony
Fénykép a szerző tulajdonában.
Az éjféli mise

Bár Apukámmal szinte minden vasárnap misére jártunk, az éjféli misének kitüntetett szerepe volt. Eleinte azért, mert aznap sokáig ébren lehetett maradni. Később pedig azért, mert ilyenkor gyakran az autó helyett sétáltunk a templomig. Szenteste éjjelén igazán varázslatos tud lenni a hold-sütötte út, pláne, amikor havazik! Emlékszem, egyik évben annyira hideg volt, és olyan sok hó esett, hogy teljesen lefagyott az út, és csúszkálva mentünk a templomig. 

Az egyetlen mézeskalács házikónk

Édesanyám általában körülbelül 25 főre főz minden karácsonykor. Amikor kamasz fejemmel kitaláltam, hogy mézeskalács házikót szeretnék ajándékozni, akkor természetesen ehhez szükségem volt rá is. Csakhogy akkoriban még nem voltam nagy mestere a sütésnek: így lett egy nullával több kakaómennyiség a tésztában. Ekkor lepődtünk meg először. Majd másodszor akkor, amikor a sütőből kiszedve a házikó oldalai teljesen felpöndörödtek, ezért nem tudtuk őket összeragasztani. Én itt már feladtam, de nagy meglepetésemre Anyukám megoldotta. Nemcsak állt a ház, de még cukormázzal fel is lett díszítve. Mindez persze rántott hús, töltött káposzta, hal és még sorolhatnám milyen fogások sütése között. Végül aztán ennyi igyekezet ellenére, a mézeskalácsházat persze nem adtuk oda senkinek.

Szaloncukor

Mi nem ettünk szaloncukrot a karácsonyfáról, hanem alatta egy kis kosárba volt elhelyezve az a mennyiség, amiből falatoztunk Vízkeresztig. Viszont amikor idő előtt elfogyott a tálból a szaloncukor, a fa hátuljáról szemezgettünk belőle. Egy ideig sunyiban le lehetett lopkodni, de amikor már nagyon fogyott, fent kellett hagyni az üres papírt, hogy ne legyen túl feltűnő. Ha egyedül csináltam volna, valószínűleg megúsztam volna minden évben, de mivel nem csak én vagyok édesszájú a családban, hamar lebuktunk.

Julcsinak a karácsony
Fénykép a szerző tulajdonában.
Karácsony akkor és most

Idővel aztán beszálltam a karácsonyfa díszítésébe, és eljött az az időszak, hogy nemcsak kaptam, hanem adtam is ajándékot. Így kerültem abba a szerepbe, hogy én is angyal lettem a családban, és örömet szerezhettem a kisebb családtagoknak. Akár szeretjük a karácsonyt, akár nem, valójában ez a legnagyobb ajándéka. Mert legyen bármennyire stresszes ez a pár hét, legyünk kiborulva amiatt, hogy mennyi pénzt elköltöttünk, vagy hogy mennyi felesleges percet töltünk a konyhában, azért mégis őszintén megéri, hogy észrevegyük, ahogyan a környezetünkben csillogó szemmel mosolyog mindenki a másikra.

Ha neked is eszedbe jutott egy karácsonyi emlék, amit szívesen megosztanál – akár névvel vagy név nélkül – velünk, küldd el december 17-ig az info@kollektivmagazin.hu e-mal címre, és mi cikk formájában publikáljuk a magazinon.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek