Elhoztam az én személyes kedvenceimet, amiknek megnézése biztos, hogy most sem maradnak ki.
Holiday
A Holiday nem véletlenül áll az első helyen, ugyanis nem telt még el úgy karácsony, hogy ne néztem volna meg. A film egy nagyon intelligens, több szálon futó vígjáték, elgondolkodtató fordulatokkal, igazán szerethető karakterekkel és bátran mondhatom, hogy egy jópofa sztorival fűszerezve. Röviden arról szól, hogy van két, saját életében csalódott nő – egy londoni és egy Los-Angelesi-, akik úgy döntenek, hogy pár napra házat cserélnek, hogy más környezetben, távol a problémáiktól pihenjék ki a fáradalmaikat és csalódottságukat. Persze azért bonyodalmak akadnak majd bőven. Nem számítanak rá, de mindketten megismerkednek valakivel, akik mindkettőjükre nagy hatással lesznek. Elsőre nem is értik, mi történik, de később mindketten felismerik, hogy nekik is változtatniuk kell az életükön! Számomra az egyik legszebb mondanivalója, hogy az életben a kapcsolatok a legfontosabbak.
Csoda New Yorkban
A Csoda New Yorkban bebizonyítja, hogy mindenkinek szüksége van a mesére. December közeledtével minden szülőnek egy nagy kihívás a Télapó kérdése, a film maga is erről szól. Létezik a Télapó vagy sem? A főszereplő a szimpatikus öregúr, Kris Kringle, akiről már az elejétől kezdve tudjuk, hogy ő a Téla, mivel kinézetre is rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel egy potenciális Télapónak rendelkeznie kell. Egy bajban lévő áruház rendezvényszervezője, Dorey Walker felkéri, hogy legyen ő az áruházi Télapó, aki a térdére ülteti a gyerekeket, és elbeszélget velük arról, hogy mit is szeretnének ajándékba kapni. Ezzel egy időben egy csodaszép New York-i lakásban Susan próbálja megmagyarázni saját magának és lányának Dorey-nak, hogy a Télapó nem létezik. A filmben miközben Kringle a szkeptikus anyával és lányával küszködik, addig sajnos az irigység, az önzés és a rossz szándék is felüti a fejét. Megkísérlik besározni Kringle-t, ennek következménye, hogy az emberek hite is megrendül benne. Megnézve a filmet elgondolkodhatunk rajta, hogy talán, ha mindenki hinne a Télapóban, akkor a világ, amiben élünk is más lenne.
Reszkessetek betörők
Ahogy szoktuk mondani, nincs karácsony Kevin nélkül. Kétségkívül az egyik elmaradhatatlan örök klasszikus az ünnepek alatt, már 31 éve. Ha röviden jellemeznem kellene a filmet: humorral és emberséggel tálalva a jó győz a rossz felett. Egyszerre szellemes, vidám, jópofa történet. Emellett azért akad benne bőven elgondolkodtató rész is. Számomra az egyik legmeghatóbb rész, amikor Kevin a templomban ülve beszélget a mindenki által ijesztőnek hitt öregemberrel, aki a havat lapátolja az utakról.
„-Félek attól, hogy bízzak, nem akarom, hogy újra összetörjenek.
-Én megértelek. Volt egyszer egy pár frankó görkorim. Sose vettem fel: vigyáztam rá, dobozban tartottam. És tudod mi lett vele?
-Nem.
-Hát kinőttem! Sose mentem vele utcára. Csak a szobában használtam.
-Azért az ember szíve egy cseppet sem olyan, mint a görkorcsolya.
-Pedig van, amiben hasonlítanak. Ha nem akarod használni a szíved, miért félsz tőle, hogy összetörik? Ha tartogatod, úgy jársz vele, mint én a görkorival: mire szükséged lenne rá, semmire se lesz jó…” Tanulság: szeretnünk kell önmagunkat és hinnünk kell a csodákban.
Igazából szerelem
A történet kilenc különböző szálon fut, amelyek különféle sorrendben, de egymást váltogatva, időként összefonódva zajlanak. A sztori különböző szerelmi kapcsolatokat mutat be röviden különféle élethelyzetekben. A fő mondanivalója, hogy bizony nagyon sokszor a rosszat látjuk mindenben és mindenkiben, nem vesszük észre a jó dolgokat körülöttünk, hogy igazából a szerelem (és a szeretet) sokkal erősebben van jelen a mindennapjainkban, mint ahogy mi azt gondolnánk. Nekem személy szerint azért az egyik kedvenc karácsonyi filmem, mert bemutatja, hogy az ünnepek alatt nem az ajándékok, a csomagolás vagy a díszek a fontosak, hanem a szeretet.
