Július 15. és 19. között ingyenesen látható a Nemzeti Filmintézet streamingplatformján, a Filmión hat alkotás, amelyekben közös, hogy a Balaton partján játszódnak.
Nyáron talán kevésbé vágyunk a sötét mozitermekbe, pedig ebben a rekkenő hőségben igazán jól eshet a lehűlés. Nézzük, mit kínálnak most a moziműsorok!
Karácsonykor nálunk mondhatni már rituálénak számít, hogy a reggeli karácsonyfa díszítés, az esti ajándékozás és a finomabbnál finomabb ételek után bekuckózva a jó meleg karácsonyi pléd alá, elindítjuk a karácsonyi film maratont.
Azoknak, akik letudnák egyben a filmek és a gasztronómia iránti rajongásukat és azoknak, akik épp a diétájuk egy olyan stádiumában vannak, hogy ha már enni nem is, legalább nézni hadd lehessen.
A művészet olyan, hogy annak csak a képzelet szabhat határt, így ha képzeletünk képes az űr- és időutazást, repülő autókat és beszélő állatokat a filmvászonra álmodni, miért pont egy olyan hétköznapi témát, mint a szülő-gyermek kapcsolatot hagyná érintetlenül? Nem is hagyja.
Nem vagyok szexista, nem vagyok rasszista, se hímsoviniszta és konzervatív sem. De ezt a cikket akkor is megírom. Mert hetek óta foglalkoztat már, hogy felhívjam egy problémára a figyelmet, ami viszont rendkívül megosztó.
Tudom a legtöbb emberben zsigerileg elindul valami szemtikkelős érzés, ha azt mondják nekik magyar filmek. Én őszintén sosem értettem ezt, mert szerintem nagyon sok jó és értékes alkotás van. Elhoztam nektek párat a saját kedvenceim közül.
Ha már az előző hónapban írtunk a számunkra kedves vagy épp gyűlölt, de mindenképp emlékezetes női karakterekről, most rajtam a sor, hogy az esélyegyenlőség nevében olyan egyéniségeket öltsek karakterbe, akik ugyan nem nők, de legalább férfiak.
A január feltehetőleg sokaknál a „nyárra megvillantom a strandformát”, az „egy hónapig nem vagyok hajlandó alkoholra nézni” és az „idén kezdek végre valamit az életemmel” típusú fogadalmak hava.
Ahogy közeledünk az év végéhez, úgy ölel minket magához egyre szorosabban az időszak ünnepi hangulata. Persze feltehetően mindenkinél más és más rúgja be ilyenkor a karácsonyi légkör ajtaját, kinél a boltok bejáratai elé halmozott csokimikulások látványa szeptember végén, kinél az ünnepi fények a Váci utcán, másoknál pedig az első Reszkessetek, betörők! ajánló valamelyik TV csatorna reklámblokkjában.
Július 15. és 19. között ingyenesen látható a Nemzeti Filmintézet streamingplatformján, a Filmión hat alkotás, amelyekben közös, hogy a Balaton partján játszódnak.
Nyáron talán kevésbé vágyunk a sötét mozitermekbe, pedig ebben a rekkenő hőségben igazán jól eshet a lehűlés. Nézzük, mit kínálnak most a moziműsorok!
Karácsonykor nálunk mondhatni már rituálénak számít, hogy a reggeli karácsonyfa díszítés, az esti ajándékozás és a finomabbnál finomabb ételek után bekuckózva a jó meleg karácsonyi pléd alá, elindítjuk a karácsonyi film maratont.
Azoknak, akik letudnák egyben a filmek és a gasztronómia iránti rajongásukat és azoknak, akik épp a diétájuk egy olyan stádiumában vannak, hogy ha már enni nem is, legalább nézni hadd lehessen.
A művészet olyan, hogy annak csak a képzelet szabhat határt, így ha képzeletünk képes az űr- és időutazást, repülő autókat és beszélő állatokat a filmvászonra álmodni, miért pont egy olyan hétköznapi témát, mint a szülő-gyermek kapcsolatot hagyná érintetlenül? Nem is hagyja.
Nem vagyok szexista, nem vagyok rasszista, se hímsoviniszta és konzervatív sem. De ezt a cikket akkor is megírom. Mert hetek óta foglalkoztat már, hogy felhívjam egy problémára a figyelmet, ami viszont rendkívül megosztó.
Tudom a legtöbb emberben zsigerileg elindul valami szemtikkelős érzés, ha azt mondják nekik magyar filmek. Én őszintén sosem értettem ezt, mert szerintem nagyon sok jó és értékes alkotás van. Elhoztam nektek párat a saját kedvenceim közül.
Ha már az előző hónapban írtunk a számunkra kedves vagy épp gyűlölt, de mindenképp emlékezetes női karakterekről, most rajtam a sor, hogy az esélyegyenlőség nevében olyan egyéniségeket öltsek karakterbe, akik ugyan nem nők, de legalább férfiak.
A január feltehetőleg sokaknál a „nyárra megvillantom a strandformát”, az „egy hónapig nem vagyok hajlandó alkoholra nézni” és az „idén kezdek végre valamit az életemmel” típusú fogadalmak hava.
Ahogy közeledünk az év végéhez, úgy ölel minket magához egyre szorosabban az időszak ünnepi hangulata. Persze feltehetően mindenkinél más és más rúgja be ilyenkor a karácsonyi légkör ajtaját, kinél a boltok bejáratai elé halmozott csokimikulások látványa szeptember végén, kinél az ünnepi fények a Váci utcán, másoknál pedig az első Reszkessetek, betörők! ajánló valamelyik TV csatorna reklámblokkjában.
