-Mama, mama – kiabálja és rohamtempóban veszi fel a pizsamára a kabátját, majd húzza fel a csizmáját, végül a kesztyűt és a bojtos sapkáját. Már éppen lépne ki az ajtón, amikor meghallja a Mama hangját, aki a kamrából siet ki, a nagy hangzavarra.
-Mi a baj drágaságom? Hova indulsz pizsamában, reggeli nélkül? – kérdezi az ajtóban topogó Jankát.
-Mama, hát nem láttad? Leesett a hó. Megyek, szólok Lizának, hogy vegye ő is a csizmáját, angyalkát kell csinálnunk a hóban, meg ugye ma van a nagy nap!
Nagymamája nevetve odasétál hozzá, megsimogatja kis buksiját és így szól hozzá:
-Igen édes kislányom, láttam, hogy hó borítja az udvart, de te is tudod, hogy így nem mehetsz ki a hidegbe, meg egyébként is, először szépen megreggelizel, amit már odakészítettem neked az asztalra. Finom citromos teát és bundás kenyeret készítettem neked., Utána szépen felöltözöl jó meleg ruhába és mielőtt átszaladnál Lizához, előbb felhívom az apukáját. Így rendben lesz?
Janka keresztbe teszi kezét, kinéz az ablakon, szeme ragyog a boldogságtól ahogy meglátja azt a sok havat az udvaron, majd visszanéz a Mamára, és már venné le a csizmáját, amikor hirtelen eszébe jut valami:
-Mama, ugye ma kinyitjuk az első kis ablakocskát? – néz csillogó szemekkel a Nagymamájára.
-Igen drágaságom, de mindent a maga idejében.
Janka már nagyon várta ezt a pillanatot. Egy teljes egész napon át készítették a Mamával az első adventi naptárt. Találtak a kamrában egy nagy dobozt, aminek az elejére pici ablakokat vágtak, Janka lefestette szép piros színűre, tett rá karácsonyi matricákat és mindegyik ablakra ráírt egy számot. A Nagymamája pedig pici kis mézeskalácsból sütött szívet, fenyőfát, csillagot, angyalkát rejtett az ablakok mögé.
Megbeszélték, hogy amikor a naptárban december elsejéhez érnek, aznap reggel Janka kinyithatja az első ablakocskát, és megeheti a benne rejlő sütit, de persze csak akkor, ha szépen megtanulja a Mikulás verset. Ezzel nem is volt gond, mert Janka szeretett olvasni és verset tanulni. Gyorsan meg is ette a bundás kenyeret, megitta a finom citromos teát, felvette az új rénszarvasos pulcsiját, amit a Papójától kapott és izgatottan ült vissza az asztalhoz, hogy végre kinyithassa az adventi kalendárium első kis ablakocskáját. Időközben eszébe jutott, Liza már biztos várja.
-Mama, mama. Hívd fel gyorsan Károly bácsit. Lizával angyalkát kell csinálnunk.
-Rendben, rendben, csak nyugodj meg szépen, még a végén összetöröd itt magad nekem, ebben a nagy izgulásban.
Eleonóra néni kikereste a kis könyvéből a telefonszámot, bepötyögte, és várt, hogy valaki felvegye. –Igen értem. Persze, semmi baj. Elhiszem. Ha valamiben tudunk segíteni Károly, csak szólj. Pusziljuk Lizácskát. Kellemes ünnepeket nektek. Majd letette a telefont és Jankára nézett. Látta az unokája nem érti mi történt.
-Mi a baj Mama? Liza ugye kijöhet velem angyalkát készíteni?
Eleonóra néni megfogta kis kezét, leült vele az asztalhoz és elmesélte neki mit mondott Károly bácsi a telefonban.
-Édesem, Liza most nem tud veled kimenni a hóba angyalkát készíteni, mert a nagymamája nagyon beteg lett és most nagyon szomorú, csak sír szegényke. Nincs kedve most játszani sem.
Janka szeme egy pillanatra könnybe lábadt, de azzal a lendülettel le is törölte, odament a polchoz, ahol az adventi naptára várta, hogy kinyissa az ablakocskát, levette, majd így szólt:
–Mama, én ezt szeretném most átvinni Lizának, hogy ne szomorkodjon, és újra nevessen. Ugye lehet Mama? Ugye nem haragszol érte? Tudom, hogy ketten csináltuk, de én nem vagyok szomorú, mert te jól vagy és csinálhatunk másikat. Ugye Mama?
Eleonóra néni szeme könnybe lábadt, magához ölelte unokáját és fülébe súgta:
-Nagyon büszke vagyok rád édes kislányom. Tudod, ezt úgy hívják önzetlen szeretet. Maradj mindig ilyen tiszta szívű, őszinte kislány.
Majd hozzátette: – Na gyere Jankácskám húzzuk fel azt a jó meleg bundás csizmát, vigyük át Lizácskának a kalendáriumot, utána pedig, ha szeretnéd kint maradok veled és csinálunk egy nagy hóembert.
Janka majd kiugrott a bőréből, odaszaladt Mamájához, jó szorosan megölelte és csak annyit mondott: –Köszönöm Mama, nagyon szeretlek.
