2021 nekem egy fokkal könnyebb év volt a 2020-hoz képest, ahol tényleg nagy mélységeket jártam be. 2021-ben már egy éves online magazinnal büszkélkedhettünk, aminek indulását sikerült egy világjárvány kellős közepére időzíteni. De úgy tűnik, minket ez sem gátolhat meg.
Eleinte hárman indultunk neki ennek a kicsit sem egyszerű útnak, és hagytuk hátra az addigi életünket. Mára számtalan vendégszerzővel büszkélkedhetünk, akiknek tényleg nagyon hálásak vagyunk. Élénken él bennem, amikor először érkezett egy érdeklődő e-mail, és el sem hittük, hogy valaki nálunk szeretne írni.
Persze voltak változások, emberek jöttek és mentek körülöttünk, de amiért a leginkább hálás vagyok, hogy Julcsi és Dóri, avagy a Totally Spies csapata (belsős poén, bocsi) megingathatatlan volt. Na jó, nem fogok hazudni, időről időre váltottuk egymást a kiborulásokban, de mindig akadt egy épeszű és -lelkű közülünk, aki megtartotta a másikat.
Mert például jó dolog a home office, meg a “magadura” dolog, de ha egész addigi életedben irodában dolgoztál, akkor sokszor egészen szűk lesz a lakásod, és szédítő a szabadság. Vagyis minden adott lenne a megőrüléshez, ha nincs egy saját megmentő csapatod.
Szóval, engem ez a két nő inspirált tavaly a legjobban, akikkel még ha nem is értünk mindig egyet, azért jócskán tanítunk egymásnak, és nem csak szakmailag.
Ami a személyes vonalat érinti, nehéz elvonatkoztatni a Kollektív Magazintól, mert ez töltötte ki sok esetben a szűkös életteremet és elmém minden szegletét. Bár sok célom és tervem van a magazinnal, meg kell tanulnom azokat a helyén kezelni, már csak azért is, hogy ne idegesítsem a többieket az újabb ötletemmel vagy kérdésemmel este 9 és hajnali 1 között. Igyekszem lányok!
Amire büszke vagyok, és valóban csak velem kapcsolatos, az az, hogy tavaly októberben volt egy éve, hogy elkezdtem terápiára járni. Ez a folyamat nehezen indult, aminek keretein belül nem kevés és régóta magam előtt görgetett fájdalmat, zavarodottságot és egyéb finomságokat kellett és kell is még kibogozni. De sok tervem van magammal is, és nem csak olyan #önismeret felszínes módon, és ha minden úgy alakul, erről majd úgyis beszámolok nektek.
Most pedig jöhetne zárásként az ömlengős rész, hogy milyen hálás vagyok értetek, olvasókért. Ehelyett igyekszem inkább kevésbé gyomorforgató módon kifejezni, hogy mennyire jó érzés, amikor nem csak a négy falnak, meg anyukádnak írod a mondandódat. Remélem 2022-ben még szorosabb kollektívává válhatunk, mert tudjátok, együtt minden könnyebb!
