fbpx

A csecsemők a nyálat használhatják a kapcsolatok kialakítására

Az olyan cselekedetek, mint egy csipet étel megosztása vagy a puszi, segítik a szorosabb kapcsolat kialakítását a gyerekeknél.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Általában az emberek nagyobb valószínűséggel osztanak meg olyan dolgokat, amelyek nyálcseréhez vezethetnek, mint például egy puszi vagy a megrágott fagylalttölcsér családtagokkal vagy közeli barátokkal, mint egy ismerőssel vagy kollégával. Ennek eredményeként a “nyálmegosztás” a kötődés kialakítását jelezheti, ami főleg a közeli családtagok esetében figyelhető meg.

A tudósok által végzett bábos kísérlet azt az eredmény hozta, hogy ha a gyerekek síró bábot láttak, akkor nagyobb valószínűséggel néztek olyan felnőttre, aki korábban megpuszilta vagy megosztotta az ételét a bábuval. Vagyis nyálcserét vitt véghez.

A kutatók természetesen nem tudják pontosan, mit gondolnak a csecsemők. De nyomon tudják követni a reakcióikat, ami segíthet azt ki következtetni. A tudósok arra számítottak, hogy a kisgyermekek arra a személyre néznek, akire először számítanak, amikor a báb kifejezi a szorongását, és ez az a személy, aki szorosabb kapcsolatban áll a játékkal.

Néhány kísérletben a csapat 8-10 hónapos csecsemőknek és 16-18 hónapos kisgyermekeknek mutatott be videót egy nőről, aki egy narancsot osztott meg egy bábuval. A második videó egy másik nőt és egy bábot ábrázolt, aki egy labdával játszik. Egy utolsó videóban, amelyen a báb látszólag sírt, miközben a két nő között ült, a gyerekek a szemüket a narancs szeletet adó nőre szegezték inkább – ez annak a jele, hogy a kicsik elvárták, hogy reagáljon.

Az még nem világos, hogy az eredmények hogyan kapcsolódnak a kisgyermekek mindennapi életéhez. A jövőbeli kísérletek segíthetnek abban, hogy a kutatók jobban megértsék a nyál szerepét abban, hogy a csecsemők és a kisgyermekek hogyan különböztetik meg a különböző típusú kapcsolatokat. Más jelek, mint például az ölelés, szintén szerepet játszhatnak ebben.

A tanulmány csak az Egyesült Államokban élő gyermekekre összpontosított, és nem hasonlította össze a kultúrák közötti különbségeket. Ennek ellenére az eredmények izgalmasak, mondja Darby Saxbe, klinikai fejlődéspszichológus és a Los Angeles-i Dél-Kaliforniai Egyetem Változó Család Központjának társigazgatója. “Érdekes lenne, – mondja – rájönni arra, hogy a különböző higiéniai vagy étkezési hagyományokkal bíró emberek csoportjaiból származó gyerekek eltérően reagálnak-e ugyanabban a helyzetben.”

Forrás

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek