tartalmi együttműködés
Az oktatás, pedagógia, mindezek átreformálása igazán aktuális ma hazánkban. Ennek kapcsán Vági Zsolt Knausz Imre oktatáskutatóval, egyetemi tanárral beszélgetett a Sharing Circle podcastben.
A fő vonal, ami mentén haladt a beszélgetés, az Knausz Imre azon felvetése, miszerint az egyik fő probléma, ami megoldásra vár, hogy miként tudják a gyerekek számára érdekessé tenni a tananyagot, vagy egyáltalán a kultúrát. Hiszen csak az ragad meg hosszú távon, ami számunkra érdekes, viszont a mai oktatási rendszer nem erre a felvetésre épül. Ennek következménye, hogy átlagosan nagyon kevés tudással jönnek ki az intézményekből a gyerekek.
Az is problémaként merül fel, hogy amiket az iskolában tanulunk, annak nagyon kevés százalékát hasznosítjuk az intézményen kívül. Mára még nagyobb lett a szakadék a tananyag és a diákok hétköznapi élete között. Hatalmas változáson ment át a világ, amit az oktatási rendszer viszont nem követett le. A tömegoktatás már 50 éve sem volt túl hatékony, de ma messze rosszabb a helyzet.
Knausz Imre kiemelte, hogy ez alapvetően politikai kérdés, aminek nyilván vannak pedagógiai vetületei is. Azonban szerinte magát a rendszert kellene első körben átalakítani. A politika viszont alapvetően azért nem reagál, mert ez pénzbe kerül, főleg a pedagógusok, akiket bőven jobban meg kellene fizetni. Ez egy olyan sarkalatos pont, amin azonnal kellene változtatni. Ma az alacsony fizetések miatt sok pedagógus kényszerül másodállást vállalni. De még ha nem is dolgozik két helyen, akkor is ott van a házimunka, ami, mivel a tanárok nagy része nő, sajnos rájuk hárul, hiszen ez a társadalmi berendezkedés. Így pedig végeredményben elcsigázott, kiszipolyozott és fáradt tanerőt kapunk.
Illetve az anyagi vonzat magával hozná azt is, hogy a legkiválóbb fiatalok válasszák ezt a pályát, ami ma sok esetben sajnos nem így van.
Szóba került még a podcastben, hogy az alapvetően nagyon bürokratikus rendszerben személytelen viszonyok alakulnak ki, amely szintén nem segíti az oktatás fejlődését, és az oktatók motivációját.
Pedig az kellene, hogy legyen a fő cél, hogy ráébresszük a gyerekeket, a műveltség érdekes és fontos, ehhez pedig emberi kapcsolatokat is ki kell alakítani. Figyelembe venni az egyéni igényeket, képességeket, és támogatni a tanulókat. Aki ma itthon így tesz, az nagyjából szembe megy a rendszerrel.
“Nem egy előre megírt check listen kellene végig menni, hanem a műveltségi javak iránti érdeklődést kellene felkelteni”- fejtette ki Knausz Imre. Erre számos könyv és film áll rendelkezésünkre. Mindehhez viszont meg kellene szabadulni attól a berögzödéstől, hogy minden gyereknek ugyanazon tantervi követelményeknek kell megfelelnie.
A podcastben Imre kiemelte azt is, hogy jelenleg nagyon távol állunk a demokráciától, és igazából Magyarországon és még sok kelet-európai országban kevés alap van ehhez. Szükség lenne ugyanis hozzá a közös kultúrára, közös kommunikációra, történetekre. Egy szóval állampolgári közösségre. Nagyon távol kerültünk ettől a közös tudástól, amiben az iskolának fontos szerepe kellene, hogy legyen.
Az oktatás másik nagy hiányossága, hogy bár hatalmas feladata lenne, hogy a szegénységben, elmaradottságban élőknek esélyt és segítséget nyújtson, pont őket söpri le magáról.
Imre szerint nagyon radikális változásra van szükség: egyrészt nagyobb döntési szabadságot kell adni a pedagógusok kezébe, és nagyon erőteljesen meg kell emelni a fizetésüket. Ehhez pedig egy tartós rendszert kiépíteni.
Ne akarjunk mindent tananyagszerűen a gyerekek fejébe verni, hanem ahogy a beszélgetés elején is szóba került, az érdeklődésüket keltsük fel! Ha ehhez egy hónapig az énekes madarakról fog tanulni az osztály, ám legyen, fejtette ki Knausz. Zsolt itt közbevetette, hogy ráadásul olyan korban élünk, ahol minden információ egy kattintásra van, így ezt is figyelembe kell vennie az oktatásnak. Ahhoz pedig, hogy ne vesszünk el a sok információ között, kritikus gondolkodásra és műveltségre van szükségünk: ezt pedig az iskola feladata megadni.
Knausz Tamás jótanácsként a szülőknek azt tudja mondani, hogy olvassanak, meséljenek, keltsék fel ők a gyerekek érdeklődését. Ha pedig számukra sincsenek meg az ehhez megfelelő eszközök és a tudásuk, akkor keressenek olyan szervezeteket stb. akik tudnak ebben segíteni. Illetve, ami fontos, hogy támogassák a tanárok mozgalmát.
Amit pedig a pedagógusoknak tanácsol, hogy lépjenek be a szakszervezetbe, és szervezkedjenek.
A teljes beszélgetés itt elérhető:
