Talán sokak emlékében megmaradt a Wall-E c. film, amiben magányos robothősünk rendezget óriási szemétkupacokat egy elsivatagosodott bolygón. A zero waste életmód bizony nem ezt az irányt vette célul, az egész filozófia arról szól, hogy alacsony ökológiai lábnyomot hagyva, fogyasztásunk tudatos irányba terelésével csökkentsük a Földanyára rótt terheket. Ezt a mozgalmat Bea Johnson “alapította”, évente egy befőttesüvegnyi szemetet termel a családjával – pedig két kamasz fiú és egy kutya is a család része.
Mégis hogyan csinálja ezt, mit jelent a zero waste életmód? Tulajdonképpen az élet minden területére alkalmazza az 5R szabályt, ez angolul a Refuse- Reduce – Reuse – Recycle – Rot ötöse. Azaz, első körben utasítsd vissza a szükségtelen holmikat, kacatokat, vásárolj tudatosan. Ezt követi a csökkentsd jelszó: fogd vissza a fogyasztásod, csökkentsd a termelt szemét mennyiségét. Ezt követi az újrafelhasználás otthon, tehát adj második életet a tárgyaknak, ha már fő céljukat teljesítették. Ha pedig valamiből mégis szemét lesz, azt hasznosítsd újra, gyűjtsd szelektíven a szemetet. Az ötödik elv pedig a komposztálás elve.
Valaha az emberek mindig mindent megpróbáltak hasznosítani. Ahogy a zöldségek, a gyümölcsök, a gyógynövények és különböző húsok minden egyes részét hasznosították, úgy a tárgyak is tartós használatra készültek. A ruhák természetes anyagokból készültek – hiszen nem is volt más opció. Amit a természettől elvontam, azt csak kölcsönveszem, majd visszaforgatom. Kölcsönveszem a zöldségeket, a maradékot pedig visszaadom komposztálás keretein belül, hogy újra föld legyen belőle. Ez egy remek körforgás, ami szépen működik. De ha a háztartás által termelt szemét fokozódik, növekedik, és ha belegondolunk abba, hogy mi lenne, ha nem lenne szemétszállítás és mindenkinek magának kellene gondoskodni a szemetéről, akkor vajon hogyan nézne ki egy kert? A szemét természetellenes, természetidegen.
Éppen ezért mMinden fogyasztói döntés előtt fusson át az ember agyán, hogy akkor most ezzel a termékkel mit tudok kezdeni, jó-e nekem és a családnak, hasznos-e? Ha megveszem, elfogyasztjuk, mi marad utána? Hol készült, ki készítette? Kit és mit támogatok a pénzemmel? A Éppen ezért a legjobb döntés, ha valamit meg sem veszek, mert azt a terméket legyártották, ahhoz rengeteg energia kellett. Hogy csak egy példával éljek,pl. a ruhaipar extrém módon energiaigényes, és a fast fashion boltok őrületes sebességben nyomják a piacra az egyes ruhadarabokat, amik egyre silányabb anyagokból készülnek, és egyre hamarabb mennek tönkre – hogy aztán újra és újra megvegyük az új silány darabokat. Már az adományboltok sem tudnak mit kezdeni ezzel a ruhamennyiséggel, nincs hova adni, telítődött a bolygó. Személyes meggyőződésem, hogy eleve nagyon káros az ázsiai sweatshopokból áradó ruhatömeg, egyrészt a végletekig kihasznált olcsó munkaerő miatt, másrészt egyszerűen elfelejtette a modern kor embere, hogy mennyi idő és energia egy ruhadarabot elkészíteni. Mindenkiben tudatosítani kellene, hogy az az ár, amiért egy fast fashion butikban ruhához jut, az torz, és semmi köze a ruha valódi árához. Minden egyes embernek életében legalább egyszer meg kéne varrnia egy pólót, hogy lássa, mennyit is ér egy még viszonylag egyszerű darab.
A hulladékszegény életmódra való törekvést nem kell nagy léptékben kezdeni. Elég egy nap megállni és elgondolkodni, vajon szükségem van-e a legújabb telefonra? Kell-e egy újabb pár cipő? Vajon normális-e, ha megveszem a namíbiai szőlőt meg a ki tudja honnan származó epret januárban? Miért érhető el 0-24-ben, az év minden napján a friss paprika és paradicsom?
Mondhatok bármikor nemet – “ köszönöm, nem kérek szatyrot”, amit mondjuk úgy küszöbölök ki, hogy viszek magammal a bevásárláshoz saját táskát. Vigyük el az otthoni szatyrot, aztán váltsunk át mosható textilekre. Mondjunk nemet arra, hogy 0-24-ben, a hét minden napján kapható a boltokban a paradicsom. Aztán szép lassan leváltom a kozmetikumokat, kell-e az a 25 db testápolós, tusfürdős, habfürdős flakon, vagy inkább veszek egy darab szappant és bedobom egy szappanzsákba zuhanyzáshoz? Kell-e nekem az a mindent elborító, kínzóan tolakodó öblítő szag? Öblítő helyett példáull. lehet ecetet használni, vagy egy kis diszkrét mosóparfümöt, illóolajat. Mert ha egyszer megszokja valaki a natúr, nap – és szellő illatú ruhákat, amik ropogósra sülnek nyáron, akkor vágyik-e arra, hogy elborítson mindent a műanyag illat? Ha a saját kezemmel ültetem el a paradicsomot, vagy a gyermekemmel együtt, amit aztán tavasszal-nyáron gondozok, locsolok és egy fárasztó nap végén a lemenő nap sugarainál jólesűen elropogtatunk, akkor kell-e nekem a bolti vízízű darab? Ha én varrom másfél hónapon át, apró lépésekkel haladva a kedvenc, igazi gyapjúból készült blézeremet, ami talán nem tökéletes, de az enyém, akkor megveszem-e a pár ezer forintért kínált fast fashion kabátkát a boltban? Ha szorongok a klímaváltozás miatt, hagyom, hogy felemésszen a tehetetlenség érzése, vagy inkább körbenézek a lakásban, és megteszem azt, ami tőlem telik, hogy rajtam ne múljon?
Egy ideális világban biztosítva lenne, hogy az életünkhöz szükséges dolgokhoz hozzáférhessünk 50 km-es körzeten belül. Addig is, amit tehetünk, az az, hogy saját elhatározásból támogatjuk a helyi vállalkozókat. Lokális termékeket fogyasztunk, magyar élelmiszereket vásárolunk. A használt cikkek piaca is bőségesen kínál mindenféle terméket, legyen az bútor, dekorációs tárgy, stb.
A legfontosabb, hogy ne akarjunk egyszerre mindent megváltoztatni, és persze attól, mert valami műanyag, nem kell egyből kidobni, inkább használjuk fel és el őket a pazarlás helyett.
Olvasd el a március hónap nagyköveteinek bemutatkozását itt!
