Így ezt belül szükséges kialakítanunk, megtartanunk majd kiterjesztenünk.
Ehhez először is találjuk meg a számunkra megfelelő helyzetet. Tehetjük mindkét kezünket a hasunkra, akár egyiket a szívünkre a másikat a hasunkra, és ha az esne jól, magunk köré fonhatjuk karjainkat ölelésként, de imádságra is kulcsolhatjuk a kezeinket. Legyünk magunkkal szemben megengedőek, tapasztaljuk meg, melyik a számunkra jobb helyzet. Megengedhetjük magunknak, hogy szükség esetén a gyakorlás alatt is kiigazítsuk, módosítsuk a tartást.
Ha megtaláltuk a számunkra megfelelő tartást, érezzük meg a saját kezünk melegét, a kezünk megtartó erejét. Itt már behunyhatjuk a szemünket, de ha az nyugodtabbá tesz, nyitva is hagyhatjuk.
Akár álljunk, üljünk, feküdjünk vagy támaszkodjunk valaminek, a fontos, hogy figyelmünk tudatos irányításával pásztázzuk végig a testünk azon pontjait, ahol stabilan érintkezünk, kapcsolódunk a földdel, talajjal, támlával, ággyal, fallal. Engedjük meg magunknak, hogy súlyunkat megosszuk, átadjuk, mindezekre támaszkodhassunk.
A figyelmünket irányítsuk befelé a hasi részre – a köldök fölött a plesux solarisra, a napfonatra vagy a köldök alatt a tantienre – . Figyelmünket a tetszés szerinti részen tartva lélegezzünk az orrunkon át lassan mélyeket. Néhány hasi légzés után ismételjük meg többször az alábbi konstruktív szuggesztiókat magunkban vagy félhangosan suttogva:
A biztonság bennem van.
A biztonságom ott van, ahol én vagyok.
Minden lélegzetvétellel tapasztalom a biztonság és a bizalom érzését.
Állítsuk helyre magunk és mások biztonság és bizalom érzését. A gyakorlat naponta többször is bátran elvégezhető. Egyszerűsége miatt nehéz helyzetben is hatékony, igyekszem ezzel is segíteni.
A gyakorlat pszichoedukációs, stabilizációt segítő céllal született, az egyéni szakmai tanácsadást nem helyettesíti. Most, hogy megismerted a gyakorlatot, saját jogon dönthetsz róla. Amennyiben segítő, gyógyító folyamatban veszel részt, bátorítalak arra, hogy egyeztess a kezelőddel.
